Becstelen brigantik

Ellopták a „Nyomtass te is!” újság fejlécét. Ez olyan nagyjából, mintha az éhező koldustól vennék el a nyomorult, legutolsó falatját, az aprót a bögréjéből. De, mint tudjuk, ezeknek ez is belefér, mi több, tán még jó mókának is tartják, és zsíros szájjal, teli pofával röhögnek. Mert úgy szoktak. A „Nyomtass te is!” úgy nagyjából szamizdat kiadvány, nem mint a kedves vezető közpénzből közzé tett beteges gondolatai. A „Nyomtass te is!” egy utolsó sóhajtás, egy talán kétségbe esett kísérlet arra, hogy Magyarországon a Fidesz által letarolt falvakba is eljusson a valóság.

Oda, ahol a világot az M1, a Kossuth és a megyei lap jelenti, és ezért jelennek meg Orbán Viktor ájlávjú táblák a placcon, és ezért csókolnak kezet a köpcösnek jobb sorsra érdemes nagymamák, akik amúgy Márki-Zayt püfölik izomból. A „Nyomtass te is!” kiadványt magánpénzből állítják elő, és aktivisták társadalmi munkában terjesztik a magyar sajtószabadság dicsőségére azért, mert egyéb módját már nem látják annak, hogy az alattvalók agyát a hatalom ne mossa ki teljesen, öblögesse át propagandával, majd tegye ki száradni a napra a totális szikkadásig.

Nem gondoltuk volna, hogy Európa közepén ilyesmire szükség lehet, és mégis van. Mint ahogyan az sem tűnt életszerűnek, hogy még ezt is el lehet lopni, de ez is megtörtént. A „Nyomtass te is!” kiadványt egy az egyben lemásoló, viszont az ellenzéket (Szabó Tímea) ekéző lapot kezdtek el terjeszteni eleddig ismeretlenek, de tudjuk kik, ami több okból is aljas cselekedet. A „Nyomtass te is!” fejléce levédetett szellemi termék, így azt másolni lopás. Ugyanakkor a másolat tartalmával annak lejáratása, az olvasó elbizonytalanítása, hogy akkor most mi is van.

Ugyanakkor hazugságok terjesztésével a lopott termék azt az érzetet keltheti, mintha ez is megbízhatatlan propaganda volna, az eredetit hiteltelenné teszi és lejáratja. A „Nyomtass te is!” alapító főszerkesztője nevetségesnek és undorítónak nevezte az egészet azt hozzá téve, hogy képtelenek tisztességesek lenni (mármint a fideszisták, a szerk.), viszont azon gondolkozunk, hogy a főszerkesztő miért lepődik meg, ha egyáltalán, és miért fontolgatja csupán a feljelentést, amikor több szempontból is aljasul meglopták. Persze tudjuk, kies hazánkban fideszistát följelenteni értelmetlen.

Nagyobb ügyekben is, ilyen fajsúlyosban, de a nagyközönség számára mégis piszlicsárénak tűnőben meg végképp, mert látjuk, a fideszista lapok hogyan garázdálkodhatnak és hághatnak át minden szabályt következmények nélkül. A legextrémebb például, hogy az Origo főszerkesztője nem tudta megmondani, ki írta a lapjába rágalmazó és mocskolódó cikket, és a rendőrségnek ez így jól volt. Elég volt, hogy ne nyomozzanak, ebben a mostani esetben pedig még impresszum sincs, ami azt jelzi, mindet szabad, ha az ellenzék lejáratása a cél.

Egyébként tényleg minden megengedett, és sokan megírták már a rágalmazás, lejáratás, kártérítés, helyreigazítás útvesztőit és módszertanát, ma tehát nem kell ezzel foglalkoznunk, de nem is azért láttunk neki a billentyűk kalapálásának. Hanem a szellemi nyomor. Hogy újat már, értékeset és maradandót ezek előállítani, létre hozni nem tudnak, mert nincsen hozzá horizontjuk. Ehelyett szétverik a másét és ami van, letarolnak mindent, és milliárdokkal kitömve is képtelenek valami értékelhető tartalom előállítására. Erről szól a jobboldali szellemi fölény.

Az erkölcsi kiválóság pedig a lopásban manifesztálódik. Mert mivé lett például az ellopott Magyar Nemzet, ahol bayerok bűzölöghetik tele a hasábokat, mit tettek az Origóval, hogy milyen szarhalom lett belőle, és milyen úton jár az Index is, a megyei lapokról nem is beszélve. A felsoroltak csak a jéghegy csúcsa a félszáznyi KESMA lap mellett, de ha ebben a vérzivatarban valaki még őrizni szeretné a józanságot és a szakmaiságot saját pénzen, nyomorultul, hát azt is ellopják vagy legalábbis megbecstelenítik. Monika mondta örök érvényűen, hogy ez valamikor egy szakma volt.

Könnyes szemekkel egészítjük ki azzal, hogy ez valamikor egy ország volt, valaha emberek éltek benne, ma már azonban csupán egy állatkert, amelynek lakói rázzák a ketrecüket és ürülékkel dobálják a látogatót, aki mi vagyunk. Becstelen brigantik lopták el a hazánkat, a külvilág szemében egy lator országot csináltak belőle, amelyben hovatovább lehetetlen élni. Így van készen a leltárunk, igaz, nem is ez a nap volt az, amikor a mérleg elkészült. Viszont ma sem tűnik másnak a kilátás, mint amikor a Fidesz annyit bírt mondani: folytatjuk. Rajtad is áll, tehetik-e.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum