Ronaldo meze

Nem volt olyan régen, amikor kormányunk előzékenyen megmutatta alattvalóinak azt, egyrészt mit kell gondolniuk a kajla világról, másrészt pedig, hogy mit érezzenek, ha szembe jön velük a liberális borzalom. Ez volt az a nap, amikor plakátokon szerepelt egy-egy hazug állítás, alája pedig egy nekik tetsző emojit biggyesztetek. Hogy például az illegális bevándorlástól a magyari fideszembernek a kormány által óhajtottan fel kell robbannia az agyának, illetőleg Soros György támadásai miatt orrán át gőzt fújtató bika mint létállapot az előírt érzelem. És még számos gyönyörök voltak láthatók a kék papírokon, ami bizonyság megint arra a Jose Arcadio Buendia által tett kijelentésre, miszerint az idő körben forog.

Visszaértünk a barlangrajzok korába, a Fidesz elfeledte az írásbeliséget. Itt, minálunk Orbán Viktort és az általa közvetített üzenetet nem érteni, hanem érezni kell, de, ha érzelmeink bizonytalanok volnának, útmutatást is kapunk azok irányára, hogy még véletlenül se tévesszük el. Mert hová vezetne az? Orwell és az 1984 gyakran említődik – többek között – a NER szellemisége kapcsán, és emlékszünk a regényben a „közösségépítő” két perc gyűlöletre, amely aktusok elültették, szinten tartották vagy fokozták a fő áruló, Goldstein übergonosszá emelését, vö, fentebbi példánkban a Soros miatt fújtató orrú magyari ember ideáját, vagy épp Gyurcsány diabolizálását ma is és most is. Hogy irány szabódjék a mélyben elplántált indulatoknak.

Nem kell talán részletezni a módszer aljasságát, de nem is ez, hanem a lehetséges választópolgár agyának kiiktatása, hogy a Fidesz – Orwell nyomán – a magyari embert agytörzsi lénnyé zülleszti. Viszont, ha ezt látjuk, megértjük a békemenetek mozgató rugóit, ha boldogak nem is leszünk a ráismeréstől. Feladattá vált az ember józan eszének megőrzése a NER tizenkettedik évében, és itt újra eszünkbe jut Gyurcsány minapi rendszerbe sorolása, amely szerint ezek „pogány barbárok”. A kétszavas meghatározás minden elemének és kritériumának megfelel az, aminek a társadalmat és annak tagjait a Fidesz tekinti, és a sorból most Varga pénzügyminiszter sem akar kimaradni, pedig őt eleddig a normálisabbak közé soroltuk. Tévedtünk.

Varga pénzügyminiszter feladatának tartotta, hogy a magyar GDP szárnyalását rágja az alattvalók szájába, amihez szimbólumokat használ ő is. A képen, amit Facebook oldalán megosztott, látható ő maga, kezében egy „Varga 7,1” feliratú futballmezzel, míg átellenben az „isteni” Ronaldo a sajátjával, ami „csak” egy 7-es, és innentől a bávatag néző tudatára van bízva, hogy mit képzel erről az újfajta barlangrajzról. Ronaldót minden hülye ismeri a futballtól – mint művészet és magyari létforma – átitatott tudatú kuplerájban, így a sugallat az lehet, hogy Varga a szakmájában jobb mint a félisten Ronaldo, vagy, hogy Magyarország még nála is jobban teljesít. Valami ilyesmi. Mindenesetre sajátos módja ez a sikerpropagandának, és eléggé visszatetszően haszontalan.

Megkockáztatjuk, a GDP a magyari embernek valami földöntúli fogalom, jelentésében nem sokban különbözik a rovarirtó DDT-től, nem tudja, eszik vagy isszák, ez valami bűvös dolog a számára, ami azt mutatja, neki mennyire jó. Még Ronaldónál is jobb a kép sugallata alapján, csak azt nem tudja a panelproli, miben. Ő azt látja, hogy a pénzét fölzabálja az infláció, aminek mértékéről ugyanúgy fingja sincs, mint a GDP szárnyalásáról, csak azt tudja, hogy az infláció Brüsszelből begyűrűzik, amit a kedves vezető a farhát árának befagyasztásával állít meg. És a panelproli azt sem tudja, sőt nem is érzi, hogy őt hülyének nézik, pláne ebbéli állapotában lubickol a visszakapott adójában vagy kezében a zacskó krumplival.

Nekem volna ötletem másfajta képi megjelenítésre is. A legendás kosárlabdázó, Michael Jordan állandó mezszáma a 23-as volt, ez megfelelne az infláció szimbolizálására, de ugyanúgy nem mennénk vele semmire, mint a Ronaldo 7-esével. A stadionok kósza népe Jordant nem ismeri, mint ahogyan azt sem érti, mit takar a Ronaldo 7-es, és vele párhuzamosan a Varga 7,1-es meze, mert nem jelentésekről, hanem érzésekről van szó, hovatovább elemi ösztönökről. Nem gondoltuk volna tizenkét évvel ezelőtt, de tényleg ide jutottunk, hogy mára sem a szavaknak, de a számoknak sincsen semmilyen jelenése, a hatalom az alattvaló képébe dörgöli, hogy örülj csezmeg vagy szomorkodj, mikor, hogyan akarja. Fel kellene nőni már, és nem nekünk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum