Az állam ők vannak

Varga Judit mint igazságügyi miniszter, ebből fakadóan bírósági fogalmazói jogtudós újólag bebizonyította, hogy a szakmájához fingja sincs, vagy pediglen egyáltalán nem törődik normákkal és joggal. Két lehetőség fakad, és mindkettőt nyitva hagyjuk momentán, mégpedig, amit eddig valószínűbbnek tartottunk, hogy ad egy: buta. Sok minden szól emellett, mert olvasatunkban és a butaság nagykönyvében a butaság nem egyszerűen az okosság hiánya, hanem komplexebb valami.

Másfelől, és így ad kettő: a miniszterasszony tudatosan aljas, és erre utaló jelek is vannak, a közvélekedés pedig efelé hajlik inkább. Majd az idő eldönti, illetőleg a bírósági tárgyalás. Ott előjöhet az a forgatókönyv is, miszerint parancsra tette, amit tett, általában az ilyen nácikból lesznek kommunisták, aztán ifjú demokraták, később keresztény térítők, az ilyen embereknek gerince nincs, forognak mint a szélkakas, ha egy adott pillanatban olybá tűnik is, hogy van tartásuk.

De ez csak maskara. Hogy Varga Juditot most újólag és alaposabban kellett önmaga rendszerébe helyezni, annak oka az, hogy igazságügyi miniszterként törvényt sértett nem először, és vélhetően nem is utoljára. Az ő utasítására történt ugyanis, egyenesen rendeleti kötelezettséget rótt a választási irodára arra nézvést, hogy a népszavazási kérdések is szerepeljenek a szavazóköri névjegyzékbe való felvételről szóló értesítőben. Ezzel a politikai propaganda eszközévé tette a választási irodát.

Meglepődünk? Nem lepődünk meg akkor, amikor tegnap például arról kellett beszámolnunk, hogy miniszterelnökünk, úgy is mint egyetlenünk hasonképp egy NAV-os borítékba bújtatva küldött sk aláírású propagandalevelet a talpasoknak, ami szintén nem komilfó, és választási csalás a maga módján. Amikor állam és párt, e kettő vezetője, aki egy és ugyanaz, összeolvad, a kormány közvetíti a párt propagandáját, a költségvetés minden pénze a párt rendelkezésére áll, és a miniszterelnök sajátjaként költi azt.

Hasonképp Varga Judit sem képes – vagy nem akar – különbséget tenni az államhoz tartozó választások, és a párthoz köthető ocsmány népszavazás közt, és olyankor teszi, amikor egy nappal előtte azon aggódott módfelett, hogy az EBESZ beleavatkozik az ő patyolattiszta választásukba. A választás tisztaságát azonban sokkal inkább fenyegeti a népszavazás és az országgyűlési választás összemosása, mint bármilyen nemzetközi szervezet. Varga utasítására egy hivatal kampányol burkoltan.

A boltok a farhátas ügyben büntetés terhe mellett teszik ugyanezt a kötelezően kifüggesztendő papírjaikkal, a sárga csekkek a rajtuk lévő rezsiüzenetekkel is kampányelemek lassan évtizede, az egyházak kistafírozása és a prédikációk megvétele ugyanaz, de sorolhatnánk vég nélkül állam és párt, állam és egyház, így párt és egyház összeolvadását. Az állampárt, és államvallás idejét éljük lassan újólag, és teljesen kilátástalanul. S ha míg XIV. Lajos mondhatta, hogy az állam én vagyok, ez is aktuális.

Az állam ők vannak, mondjuk így kifacsart magyarsággal mert ez a szószerkezet fejezi ki leginkább, mivé vált a NER, amiben élünk, egy feudálfasiszta és bolsevik konglomerátummá, ami ráadásul a maffia jegyeit is hordozza magán. Körbeértünk és mindent értelmeztünk, ellenfelünket beletettük a Brehmbe, innentől pedig mindenki maga dönti el, mit választ. A friss levegőt, vagy a pállott izzadságszagot tömjénnel elegyest, kiegészülve a halál édeskés bűzével.

Ezt a bűnt minden Fidesz szavazó hordozza magán, és ezen túl is mindenki, aki napi érdekből és rövid távú haszon miatt behódol, ha elveit föl nem is adja. Kiváltképp pedig azok, akik ezt kreálták, leuraltak és kiraboltak egy országot, elhülyítették és a történelmi léptékű fölvirágzás helyett a romlás virágait hozták reá. Ilyenek alól nincsen föloldozás, az ilyesmi el nem évül, és nincs bocsánat sem. Vannak dolgok, amik nem feledhetők, és minden bűnösnek el kell nyernie a méltó büntetését.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum