A fidelitasos bátorak

Összehajló dolgok vannak itt nekünk, egyik ágbog a másikból és ilyenek. No most, mint Hollik igazgató szíves közléséből tudjuk, egyetlenünk szombaton évet értékel a Várkert Bazárban, következésképp fél Budapestet lezárják. Ez egy szint, amit el kellett érni. Láttunk már lefóliázott kordonok mögé rejtező Fideszt (Orbánt), buszokkal a tömegektől leválasztottat, függöny mögé bújót, ilyeneket. Most azért, hogy egy épületben elmondhassa a kappanhangú uszítást, körülötte elterelik a forgalmat, lezárnak és korlátoznak. Ez a fontosság képzetét adja a rejtekezőknek, akiknek eszébe sem jut már, hogy metróval, trolival, etc. érkezzenek meg valahová mintegy akár a nép.

Nem túloztam soha tehát, amikor politikusainkat olyan váddal illettem, miszerint ennek álmodva magukat elkezdenek levitálni, még azt is feledik, hogy luk van a seggükön, és attól fogva ilyen übermensch tudatuk keletkezik, tehát menthetetlenek. A fideszisták meg különösen. Orbán tizenkét éve van hatalmon (másodjára), az a gyerek, aki odajutásakor épp kinőtt az óvodából, most lesz választókorú, eszmélésében és szocializációjában mást mint a NER nem ismer. Hallgatja a propagandát, tanulja az iskolában a hamis történelmet, talpai egymásra lépnek, és állva pisál a Nélküledtől. Az ilyenek szelfiznek a kedves vezetővel úgy, hogy látszik mind az összes foguk.

Fülig ér a szájuk és remeg a térdük a bálvány közelségétől. Az ilyen létállapot zavarja a tisztánlátást, az ilyen organizmusokkal a Párt azt tesz, amit csak akar. És vannak köztük szép számmal (sokrengetegen), akik olyanok kívánnak lenni, mint a nagyok, közéjük tartozni egyszer, ha épp nem is a lopás szándékával (még), hanem azzal a hamis tudattal, hogy a politikusság az emberi létforma legmagasabbika, maga az élet teljessége és paradicsomi harmónia. No most, aki abba a hibába esik ifjúságában, hogy eddig terjed a horizontja, abból lesz a fidelitasos, ami alakulatot bízvást nevezhetünk genyóképzőnek. Ilyen kis tenyérbe mászó képű, és rend szerint beszari alakok vannak benne.

Most is akcióztak. Meghallgatták a bölcs gázszerelő intelmeit, miszerint „legyetek bátorak”, és ők azok is lettek. Node, hogy. Kampánynyitó rendezvényt tartott Szabó Tímea, és a Fidesz ifjúsági tagozatának über „bátorak” tagjai molinót feszítettek ki ott, amelyen Márki-Zayt mocskolták, hogy a miniszterelnök-jelölt épp az ország másik végében sérteget valakit vagy valakiket, de, hogy ki ennek elszenvedője, az ki nem derült. Ilyen klasszikus fideszista mocsok volt ez, hogy nincs sapkája Márki-Zaynak. És ezen túl, mert ez nem volt elég, megjelent ott a fiatalok tálalásában egy akasztófa, rajta felirat: „Elég az erőszakból! Nem kérünk az akasztásból!”

No most, tegye fel a kezét közülünk az, aki érti, mit akart mondani a költő a fidelitasosok szájával, mert ehhez magam kevés vagyok nagyon, és tán öreg is. Azt viszont vállalom, hogy mindezek fényében az elébb genyóképzőnek neveztem a Fidesz keltetőjét, mert ezt másnak nevezni nem igazán lehet. De nem is ez, ami szólani kényszerít, hanem a folytatás. Mégpedig, mint a tudósításokból kiderül, az, hogy „a Fidelitas aktivistái már a rendezvény és a főszereplők érkezése előtt elcsomagolták a molinókat, és távoztak”. No most, ez delikát nagyon, és érthetetlenül jellemző is, akárha a kedves vezető a függöny mögött és a hermetikusan lezárt Várkert Bazárban.

Képünk vélhetően így teljes, hozzá tenni akármit is fölösleges. Kis életkép hazánkról és keresztényi szeretetben, valamint lélekben szügyig tobzódó jeleseinkről és azokról, akik a helyükre igyekeznek. És ez így egyben a romlás maga. Föltehetnők a kérdést J. A. polgártárssal, hogy „mért bántasz, én nem bántottalak…úgy tettél, mint a kisgyerek, ki becsöngetett és elszaladt”. De ilyen kérdést ezeknek mi föl nem teszünk, hanem csak nézzük szomorún, hová jutott ez az ország és benne annak ifjúsága, amelynek orgazmikus öröme csak az, ha a kedves vezetővel fotózkodhat, és tetteivel, mint fentebb mutattam, neki megfelelhet. Országunk elveszett, teljesen vége van.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum