Örkény István nézz le ránk

Mint az tegnap módunkban állt megtudni, a Kárpátok csúcsait ostromló benzinár oka: Gyurcsány. A Kormányzati Tájékoztatási Központ szíves közlése világosított föl minket, s így – habár tudtuk, a tébolyda teljes kapacitással üzemelt eddig is –, most talán és ezúttal szintet lépett mégis. S holott kies hazánkat sokan nevezték már Abszurdisztánnak, maradjunk csak a jól bevált Neriánál, mert ebben benne foglaltatik az abszurd és az Örkény által éteri magasságokba emelt groteszk is. Ez az az irodalmi műfaj, mint tudjuk, amelynek élvezése közben a bávatag állampolgár nem tudja, mert nem képes eldönteni, sírnia kell, zokogni-e, vagy harsányan röhögni.

Esetleg együtt mindkettőt, de a bajok ennél nálunk sokkal nagyobbak. Ez, ami csuklyás szemeink elé tárul, nem a valóság meghamisítása vagy a múlt átírása már, hanem olyan bűvök és varázslatok, amikhöz egy LSD-és röpülés kutyatöke. Kiindulási tételünk a tizenkét évnyi kétharmados kormányzás, amelynek minden percét, minden döntését Gyurcsány irányította olyannyira, hogy a kedves vezető egyfolytában tehetetlen volt vele szemben. Gyurcsány szivárog a falakból, a kémények Gyurcsányt pipálnak, és Gyurcsány volt az, aki rávette a Fideszt, hogy lopja el a háromezer milliárdnyi nyugdíjmegtakarítást. Nincs hatalom, amely neki ellenállhatna.

Tizenkét éves status quo van Gyurcsány által eluraltan, s mindebből arra kell következtetnünk, ha tavasszal a Fidesz nyer, mindez akkor is így marad. Ennek folyománya, hogy a tavasz után beköszöntő bajok eredője is ő leend, mit neki rendeleti kormányzás vagy éjjel benyújtott törvények, Gyurcsánnyal szemben a Fidesz minden hatalommal is tehetetlen. A Gyurcsánytól való szabadulás egyetlen lehetséges módja mindebből fakadóan az, ha tavasszal a Fidesz elbukik, és ekképp megszabadulhat a démontól, ami a 2002-es televíziós vita óta lakozik benne, mikor is a szemünk előtt Gyurcsány Orbánba költözött, s kitölti minden zegét és zugát.

Ettől növekedhet a gyomra, ahogyan növekszik benne a rontás. Node, a bajok ezzel meg nem szűnnek, el nem múlnak, hiszen azt is megtudhattuk azon a csudálatos tegnapon, hogy viszont, aki kilövette az emberek szemét, az már maga Dobrev volt, aki meg ezek szerint Gyurcsányban lakik, és ezek szerint akkor ők ketten együtt hédereznek Orbánban magában. Elképesztő dolgokra képes ez az élet, így az az igyekezet, hogy a veszedelmekkel tisztában legyen az ország apraja és nagyja, a lehető legteljesebben érthető, ezért nagyon helyesen a Fidesz most már erőfeszítéseket tesz, hogy siket honfitársaink is megtudhassák az egy igazat.

Azt ugyanis az MTI röpítette világgá magának a Pártnak szíves invitálására, hogy immár jelnyelven is hozzáférhető a Stop, Gyurcsány! Stop, Márki-Zay! Petíció. Mint a Fidesz ellágyulva közölte: „Ma Magyarországon több, mint 60 ezer siket és nagyothalló ember él. A Stop, Gyurcsány! Stop, Márki-Zay! petíció jelnyelvi akadálymentesítésének célja, hogy azok a siketek és nagyothallók, akik jelnyelven kommunikálnak, egyből anyanyelvükön, magyar jelnyelven juthassanak hozzá az információkhoz.” – meg kell a szívnek szakadni a figyelmesség ilymérvű fokától. Azonban semmi sem tökéletes, mert nem is lehet az, csak a Teremtő maga.

Mert és ugyanis, ha méltó lennék rá, tanácsolnám a leleményes grémiumnak (lásd galeri) a braille nyelven való hozzáférést is, különös figyelemmel azokra az ezrekre, akiknek Gyurcsány kilövette a szemét. Hogy ez nem vicces, azt én jól tudom, de az élet irányítja a pennámat, és a Fidesz kommunikációjáért érzett mély aggodalom. Ahogyan ehhez a hírhez az egyik elmés olvasó kommentálta, „Akkor a siketek és nagyothallók, a vakok és gyengénlátók is informálva lesznek. De a legnagyobb célközönség úgyis az elmesérülteké marad.” Megróhatnánk ezért őt, hogy nincs figyelemmel mindenféle érzékenységekre, de azokról nem tehetünk.

Mint emlékezhetünk, maga a kedves vezető merengett azon, hogy őt az Unió, aki viszont Soros és Gyurcsány egy személyben, érzékennyé akarja pofozni. És lám, máris előttünk áll az újabb és végeleges végzet, amelyben Gyurcsány egyrészt benne lakik a kedves vezetőben, hogy tizenkét évig ellenállhatatlanul irányította minden mozdulatát, így, ami Neriában félre van menve, azért ő a felelős csakis. Mindemellett azonban, s ezzel egyidejűleg rajta kívül is van, és enkezével pofozza, mintha csak a bányász papa püfölné a suttyó Orbán seggét annak kölökkorában. Világunk így lesz teljes, és mindezek után teljes bizalommal ajánljuk Örkény figyelmébe, aki szegény nem tudja, miből marad ki. Hogy micsoda egy aranybánya ez a mi mostani világunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum