A magyar egészségügy alapja a kereszténység – jelentette ki Kásler Miklós miniszter egy díjátadón, amivel azt a kényszerképzetet keltette az emberben, hogy létezik időutazás, és elrepültünk mi együtt valahová nagyon messzire. A XXI. században egy vallási fanatikusra bízni életünket és/vagy halálunkat, nem jelent jót az álmoskönyvek szerint, de majd a végén megtudjuk az igazi megfejtést. Amikor a tízparancsolat betartásától remélte a betegségek elkerülését és a gyógyulást, akkor azt hihettük, volt egy rossz pillanata, azóta viszont kiderült, hogy ez a pillanat végtelenül hosszú.
Én ugyan nem jártam orvosegyetemre, de valószínűsítem, hogy a hallgatók tanultak valamit az orvoslás történetéről, ha ilyen stúdium nincs, én kérek elnézést. No most, az orvoslás, a jelenlegi kontextusban egészségügy nagyon sok mindenen alapul az ókori kezdetektől át korunkig az emberiség történetében, ha és viszont ez a miénk, ez a magyar a kereszténységre támaszkodik kizárólag, akkor túl sok jóra ne számítsunk betegségünk esetén. Egy műtét nem húsvéti körmenet, a tízparancsolat pedig nem véd meg a vírusoktól, hogy extrémebb példát most épp ne hozzunk.
Megértem én, hogy amióta a kedves vezető legalábbis szavaiban Mária kezébe adta az országot, és úgy viselkedik, mint valami misszionárius, mindenki szükségét érzi, hogy hozzá igazodva szenteltvizet böfögjön és a seggéből fújjanak a böjti szelek, de nem kellene annyira túltolni a biciklit, mint amit szerte Neriában mostanában tapasztalhatni. Az ateisták toleráns és liberális módon elnézik, mi több, támogatják azt az álszent közéletet, amitől a Fidesz a hatalom megtartását reméli, míg azonban a türelmes keresztények tűzzel-vassal meg akarnak téríteni mindenkit.
Még, ha senki meg sem akar térülni akkor is, ez esetben viszont felhúzzák az orrukat, és arról visítoznak, hogy őket lenézik a hitük miatt, mi több, hogy üldözve vannak. Ez a helyzet amúgy teljességgel abszurd, és mutatja hazánk tarthatatlan mentális és morális állapotát, de így alakult. S ha csak a szent szánkók melletti suttogásról van szó ádvent átszellemült idején, akkor az ember legyint csupán, mert tudja, hogy nem vagyunk egyformák, még ha Orbán szerint igen, illetve, akinek nem fújnak böjti szelek a seggéből, az szerinte nem magyar, és így tovább, és gy tovább.
Helyzetünk ebből a szempontból röhejesen tragikus, de mégis el tudjuk viselni, mert Füst Milánra hallgatva nagyvonalúak vagyunk. No de, mint már bátor voltam pedzegetni, itt életről és halálról van szó, amiben – bármennyire is szeretné Kásler – keveset segít a hit, hogy úgy ne mondjuk, semmit az ég egy világon. Bővebben keresztényi értéknek nevezte az orvoslásban Kásler a szeretetet, az odafigyelést, egymás tiszteletét, a gyámolítandók támogatását, amely fogalmak nagyszerű morális értékek, de ezek nem múlatják el a fogfájást, és nem gyógyítják meg a rákot.
Másfelől, amikor ezeket a száján kiejti, azt szeretnénk javasolni neki, hogy nézzen a gazdájára, és utána próbáljon meg röhögés nélkül mindezekről előadást tartani. Harmadrészt pedig nem kétséges, hogy ezek valóban keresztényi, ám mégsem gyógyító értékek, de le kell lohasszam a nagy lelkesedést, ezek amúgy általános emberi értékek is, ezért jelennek meg a legtöbb világvallásban. De vallástörténész sem vagyok, mint ahogyan fideszista sem. Ez utóbbi miatt nem lehet levenni a lábamról olyan műpátosszal, ami ráadásul hazugságokon alapul.
Ha kérhetném, nem kellene mindenbe belekeverni a kereszténységet, mert egyrészt átlátszó, másrészt egy idő után kontraproduktív is, amit az mutat a legjobban, hiába építi százszámra a templomokat a rezsim, a templomba járók száma csökken, hiába mondják azt, hogy ez egy keresztény ország, amikor nem az. Maximum nyomokban tartalmaz kereszténységet, mint mogyorót a rossz csoki. De mindez is még elviselhető, ha jó az ember humorérzéke. Ámde, ha nekilátnak minket keresztény alapokon gyógyítani, abba teljesen biztosan belehalunk.
Vélemény, hozzászólás?