Mérjük meg Orbán Viktort

Ne tessenek egyből rosszra gondolni, hogy a méretei fölötti tűnődés (átugrani vs. megkerülni) mondatja velünk, miszerint a kedves vezetőt le kellene mázsálni. Mert kik vagyunk mi, hogy élcelődjünk bárkai alkatán és deformitásán, és ez nem is komilfó, mert volt gyerekszobánk. Bár a háború mostani állásában már minden lehet, de nincs értelme semminek sem, ahogyan a költő mondja, ugye. No most, Orbán Viktor tömegét (és nem a súlyát, mert a Holdon a hatoda volna mint a sártekén, a menyekben meg semennyi) nem csúfolódási vagy egészségügyi szándékkal vizslatnánk nagyon szívesen, hanem besorolási szándékkal, hogy vajh, boszorkány-é ő maga is, vagy pediglen nem egészen.

Elmondom a dilemmát és tépelődést. Ha jól emlékszem, Varga Judit vezette be a Fidesz szótárába a „boszorkányüldözés” fogalmat abban az értelemben, hogy a civilizált világ (vö: EU) ezt folytatna kies hazánk ellen. No most, ha ez így van, akkor abban vannak a megtestesült boszorkányok, akiket üldöznek, így a kép, ami ez ügyben előttem van, hogy futrobog a boszorkány, mögötte pedig lohol az EU, amint őtet üldözi. Ahogyan a clarexes reklámban az apuka megy a hasa után. De elkalandoztunk. Nos tehát, Varga Judit bevezette a köztudatba ezt a boszorkányüldözősdit. Aszongya az EU, ne lopj. Boszorkány, vágja rá a NER. Ne hazudj – boszorkány, ne fasisztáskodj – boszorkány, és így tovább a végtelenségig.

És most már Orbán is rákezdte, hogy Európában boszorkányüldözés van. Azért hangoztatja ezt a kedves vezető, mert ez az Európa, illetve annak a parlamentje kedden kimondta a lengyel alkotmánybíróságról, hogy az illegitim. Sőt, azt javasolják az Európai Bizottságnak, hogy indítsa el Lengyelországgal szemben az uniós források védelmét szolgáló jogállamisági mechanizmust, szakítsa meg, vagy függessze fel a kifizetéseket, indítson kötelezettségszegési eljárásokat és ne hagyja jóvá a lengyel nemzeti helyreállítási tervet, etc., valamint etc. Azért ez már döfi, ebben Orbán megláthatja a saját jövőjét, és ezt nevezi boszorkányüldözésnek. Ámde, ha a lengyelek boszorkányok, akkor ő is az.

Ő is üldöztetve van, pedig még nincs is bizonyság rá, hogy boszorkány volna. A kiderítésének azonban megvan a módszertana, mint azt a Gyalog galopp című remek filmalkotásból ismerhetjük. Ott a decens, nívójában már majdnem egy békemenetre hajazó népek – mint emlékezhetünk – hosszú vívódás után kacsa, víz, lebegés, fa egyebek mérlegelése után jutottak arra, hogy a boszorkányság empirikus meghatározásának módja a mérlegelés, kiderítve, mennyit nyom a delikvens. Azt mi tesszük hozzá, hogy a filmbéli okosak a vízen lebegést is boszorkány-kritériumnak tudták be, Orbánt tehát vízbe is vethetnénk vizsgálati céllal. Bár a zsír is úszik annak felszínén, mint az ismeretes, de elég ennyi az esztétikából.

A száguldó köznapokban viszont az van, hogy ez a parlament, amely üldözi a boszorkányokat, hozhat bármely okos határozatokat, ha azt az Európai Bizottság nem hajtja végre. És a dolgok már odáig jutottak, mint az ismeretes, hogy ez a parlament már beperli a saját bizottságát, mert az vonakodik alkalmazni a jogállamisági mechanizmust. Mert a parlament szerint elegendő bizonyíték gyűlt össze Magyarország és Lengyelország esetében is a normasértésekről. Csodás jövő, mert míg most Orbán veri a tamtamot, hogy boszorkányüldözés, és kiáll lengyel testvérei igazáért, látszik, hogy a malmok, ha lassan is, de őrölnek. Ha úgy tetszik, ez a parlament már megmérte Orbánt, és könnyűnek találta.

Mi is. Ám mivel mi nem boszorkányokat üldözünk, s éppen azért, mert Orbánt már tizenegy rohadt hosszú éve méregetjük, és arra jutottunk, nem boszorkány ő, tehát nem mesebeli lény, hanem egy rögvalós, a velejéig romlott alak. Látja ezt a parlament is, amelyik készül beperelni a saját bizottságát, amely lomha, tohonya és romlott is, amikor előbb nézi a német autóipar érdekeit, és annak tükrében szemet huny a fasizmus fölött. Henry Ford is jól keresett a nácikon, Hugo Boss SS egyenruhát tervezett, és Ferdinand Porsche is Hitlernek gyártotta le az első VW Bogarat. A pénznek nincs szaga? Dehogynem. Messzire bűzlik. Tiborczé ás Ráhelé Spanyolországból idáig szaglik. A boszorkányokat viszont, ha elégetik, égett hússzag lesz.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum