Demeter früstökre

Sok minden kiderült Demeter Szilárdról már eddig, tegnapi szösszenete után pedig még az is, hogy otthon van a marxizmus-leninizmusban, amikor azt vizionálja, hogy például Gálvölgyi Jánost fölfalja majd mondjuk valamely freSZFE-s növendék, akit most tenyészt a libsibolsikomcsi intézmény, amely ráadásul a CEU-tól kapott helyet, hogy képezze a buzi forradalmárokat vagy forradalmár buzikat. Ebből is kitetszik, hogy az élet meglehetősen összetett dolog, de olyannyira, hogy ez a Demeter nem is igazán tudja átlátni a maga teljességében.

Van neki egy szemüvege, amit úgy hívnak: a nemzeti könyvtár, a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa, a Petőfi Kulturális Ügynökség igazgatóságának elnöke, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, a Mol-Új Európa Alapítvány kuratóriumi tagja. Összefoglaló néven mind e titulusokat Orbán seggének nevezhetjük bízvást, egyúttal megállapítva azt is, hogy fiatal kora ellenére ez a Demeter már majdnem Vidnyánszky a rengeteg hivatalával és a ciklopi hatalmával, és szándékai is egylényegűek azéval.

Ez pedig az, hogy fogja a macsétét, nekiáll vele kaszabolódni mindent, ami nem népnemzeti-keresztény-nacianalista-fasiszta és Trianontól búvalbaszott. Úgy vélem, sikerült tömören megragadnom a NER kultúra-ideálját, aminek viszont ez Demeter az élharcosa, ott buzog benne a jobboldal kulturális erkölcsi fölénye. És még jós is. Mert ugyanis, hogy elérjünk a kályhához, ez a Demeter azt delirálta tegnap, hogy az előválasztási klipben szereplők, ha törekvésük és vágyaik sikerrel járnak, és megtörténik a kormányváltás, mind megdögölnek.

Nem így fogalmazott, de erre gondolt, amikor poklot vizionált nekik abból a fideszista alapvetésből kiindulva, hogy valaki, mindenki azért áll ki egy ügy mellett, hogy utána tarthassa a markát. Megmutatom betűhíven is a nagyívű gondolatkísérletet: ezekre az emberekre “egy esetleges kormányváltást követően maga a pokol vár, mert felfalják majd őket a kineveltjeik. Mivel egymásnak fogják adni az ösztöndíjakat és a zsíros állásokat”. Az első, ami ennek hallatán az ember eszébe jut, hogy mindenki magából indul ki, másrészt pedig, hogy rossz az, aki rosszra gondol.

Ez a népi-nemzeti bölcsesség illik ide, viszont egyúttal tapsolunk is ennek a Demeternek a vallomásért, amivel enszájával adta elő a NER működési alapvetését, miszerint a rajongások, dalok és versek, koncertek, színházi előadások és publicisztikák azért születnek benne, hogy utána lehessen osztogatni az ösztöndíjakat és zsíros állásokat. Megható ez a következetlenség, amivel saját magát és a gazdáját buktatja le, amikor jó fideszes szokás szerint másra keni azt, amit önmaga elkövetett, és két kézzel mutogat utána. De nem mindenki hülye.

Csak annyit mondok megint: a nemzeti könyvtár, a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa, a Petőfi Kulturális Ügynökség igazgatóságának elnöke, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, a Mol-Új Európa Alapítvány kuratóriumi tagja. És ez az ember ábrándozik a Gálvölgyi zsíros állásáról, illetve arról, hogy fölfalják őt fiatalabb kartársai, akiket ráadásul ő nevelt ki. Ugyanis, emelte fel az ujját nagy fontosan ez a Demeter: “mert a marxista baloldal mindig, minden időkben és mindenhol ezt csinálta”.

Mondom, hogy tanult tudományos szocializmust az oskolában, és most kérkedik vele. Nem kellene, mert a kép, amit mutat, önarckép, Orbán bámul ki belőle, és ránéz erre a Demeterre azt mondva neki, ha nem ontja magából továbbra is a hülyeségeket, akkor lesz helyette másik, és ez látszik is ezen a Demeteren. Hogy meg akar felelni, mert különben baj lesz. De ilyen az összes. Ő annyival terheltebb, hogy a saját stigmáit és rettegéseit kivetíti, de azt nem értjük, miért aggódik azért, hogy a kormányváltás után Gálvölgyit megeszik a forradalmárok.

Az a meglátás, hogy leginkább Demetert fogják, de erről mintha nem volna tudomása. Pedig nem ártana beszerezni. És még egy dologgal nincs tisztában ez a Demeter, mert ilyet nagy valószínűséggel nem is ismer. Van olyan is, hogy valaki nem pénzért, zsíros állásért és kitüntetésért áll ki egy ügy mellett, hanem azért, mert morális kötelességének érzi kiállni mellette. S mivel nem kér érte semmit, el sem tudnak tőle venni semmit. Pláne nem zabálják fel őt a saját gyermekei, de, mint már említettem, Demetert viszont tényleg fenyegeti ez a veszély. És most vagyunk helyben egészen.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Demeter früstökre
  1. Yeti szerint:

    Ezeket a pof’kat se időm, se kedvem megjegyezni.
    Így aztán az is mindegy mi folyik ki a fejszerű valamijükből.
    Minap rámolgatás közben megtaláltam a régi kissámlit, rendes iparosmunka 40 év után is kifogástalan állapotú. Szükség esetén ezen ne múljon, adom ingyen.

  2. Jane Doe szerint:

    Á, nem kell ezt ennyire túlgondolni, hogy tanult tudományos szocializmust (azt amúgy mi is tanultunk, röhögtünk is rajta…rögtön a szigorlat után) és logikai levezetésként, mintegy deduktíve megállapít valamit…, mondja, amit a Gazda elvár tőle.
    Ugyanez a megfelelési kényszer látszik a hajdani prágai hős Deutsch Tamás legutóbbi kinyilatkoztatásán, melyben az sem zavarta, hogy egy mondatán belül három logikai bukfenc van…, már ha észrevette egyáltalán.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum