Amikor Fekete-Győr és decens csapata még úgymond tojáshéjjal a valagán megakadályozta a budapesti olimpia megrendezését, illetve a megrendezés szándékát, fideszi értelemben elveszítette azt a jogát, hogy hátralévő, hosszúnak ígérkező életében olimpiára menjen, akárhol is rendezik azt. Nem méltó azóta arra, hogy olimpiát nézzen a televízióban, egyáltalán olimpiára gondolnia sem szabad vagy szabadna, ha jót akar. És vele együtt természetesen nekünk sem, akik akképp vélekedtünk vele együtt, hogy olimpiát rendezni gazdasági öngyilkosság, de legalábbis fölösleges pénzkidobás, hacsak a lopási együtthatót nem vesszük figyelembe.
Ám természetesen vannak más egyéb fölhorgadások is a Fidesz és a sport, mindenféle sport viszonyában, amelyek közül a legelső a nemzeti nagylét igazolása, ami abból a kényszerképzetből fakad, hogy egyes nemzetek között vannak lényeges különbségek (vö.: übermensch), aminek egyik mérhető eleme az, hogy kinek a fia ugrik nagyobbat, vagy kinek a lánya úszik gyorsabban. Az ilyen ideák általában kisebbrendűségi érzésből fakadnak. Akik attól teszik függővé önbecsülésüket, hogy sportban sikeresek avagy sem, nem rendelkeznek egészséges önképpel, mert Spártát már pár ezer éve túlhaladtuk, csak ezt sokan nem veszik észre. Öreg hiba.
Tehát, amikor Fekete-Győr és decens csapata az emlegetett tojáshéjjal a valagán keresztbe tett a budapesti olimpiának, álomgyilkosnak lett kikiáltva, de nem azért elsősorban, mert a lopási együtthatónak keresztbe tett. A kellő mennyiségű pénzt úgyis zsebre tették az arra kijelöltek, mert a létesítmények olimpia híján is felépültek. Az egyenlet egyik fele tehát megvolt, csak a nemzeti büszkeség szenvedett csorbát, mert a kedves vezető nem verhette a mellét, hogy a keménytökű magyar legények ott állnak a világ tetején, mert gyorsabbak, erősebbek és ügyesebbek más nemzetek fiainál. Ezzel pedig a NER felsőbbrendűségét bizonyítják mindenekkel szemben.
Ilyen összevetésben érdemes emlékeznünk a bajuszos NDK-s úszó-, és atlétanőkre, és figyelni azt, hogy a mai győztesekkel is hogyan bánik a hatalom, ahogyan füröszti őket a tejekben és vajakban. Mert minden egyes aranyérem Orbán személyes sikere, politikájának igazolása, a győzelmek ezért a fideszistáké és senki másé. Ez a viszony nem a racionalitásé, nem az egészséges önbecsülésé, hanem a hité szintén. Így aki a Fideszben nem hisz, annak a győzelmeknek sincs joga örülni, mert aki a Fidesz politikáját ellenzi, és fölöslegesnek tartja a stadionokra elköltött temérdek pénzt, az az úszókat sem szereti szerintük. Furcsa logika, és nem is egészen az, de a NER ilyen.
És most meg ez a Karácsony, aki az atlétikának igyekszik betenni azzal, hogy megvétóztatja a vébét, illetve szeretné. Az első bejelentés után nem sokkal már megszólalt Baji gátfutó, hogy Karácsony a politika oltárán feláldozza a sportolók álmait, tehát megint ott vagyunk, mint Fekete-Győr idejében, hogy a nemzet ellen való vétek egy sortrendezvény megakadályozása, holott csak a kisebbség komfortérzetét erősíti, és nem létező felsőbbrendűségének igazolására adna újabb táptalajt. Ismét kezdik a kollégisták, csinovnyikjaik és az általuk elkábítottak keverni a szezont a fazonnal.
Reméljük Karácsony a hátra lévő szintén hosszú élete során nem tervez atlétikai versenyre látogatni, hiszen ő mostantól a sportok királynőjének gyilkosa, feledve azt, hogy nem önszántából lett az, hanem kényszerpályán mozog. Ezt a pályát pedig a Fidesz vonalazta fel azzal, hogy semmibe vette a megállapodást az atlétikai Vb és a diákváros közös sorsa felől. Azaz, a Fidesz megint úgy gondolja, hogy ő mindent megtehet, és azt mindenkinek szó nélkül tűrnie kell, ám, ha valaki él a még meglévő kevés jogával, akkor nemzetellenes, és ebből is az fakad, hogy a Fidesz azt hiszi, a nemzet ő maga és kizárólagosan.
Nem igazán. Mint ahogyan Magyarországgal sem egylényegű, pedig például Brüsszellel szemben is ez az egyik érv. A mimagyarok. Tévedés, mert a törpe minoritás nem a haza, aki megvétóz egy vébét a közösség érdekéért nem hazaáruló, szemben azzal, aki a saját érdekét állítja be közjóként és nemzetnek nevezi magát. Körbeértünk, erről többet fecsegni felesleges időtöltés, és a föladat, ami innentől ebből fakad az az, hogy kiállunk Karácsony igaza mellett annak belátása után, hogy az a mi igazunk is. És nem lamentálunk sportolóként sem azon, milyen jó volna a dobogón állni úgy, a VIP-ben Orbán szotyolázik. Vagy ilyenek az ábrándok, de akkor nincs miről beszélni.
Vélemény, hozzászólás?