Sose halunk meg

Hetven országból több tízezer résztvevőt várnak az eucharisztikus dzsemborira, a pápai misére meg egyenesen százezer embert, de semmiféle járványügyi intézkedés nem lesz. Pedig már Müller Nyunyó is a negyedik hullámmal riogat, Fábry Kornél atya pedig – nem tudni milyen minőségben – azt nyilatkozta, abban reménykedik, hogy nem a nagy esemény alatt robban be a Nyunyó által emlegetett világvége. Megnyugtathatjuk, nem akkor, hanem utána. Van már operatív törzsünk a feudális játékok lebonyolítására, aminek Kovács levelező a főnöke, akkor szerintük ez éppen rendben van.

Mert ugyan nem vagyok egy beszari és összeesküvéseket gyártó manus, de azért ezt így mégsem kellene. Tudjuk, és halljuk is, hogy a kedves vezető elvégezve a dolgát a vakcinákra és az oltásra mutogat, de vannak csontok az eucharisztikus levesben. Magyari oldalról az, hogy a pápát látni és meghalni csatakiáltással az ajkukon a fővárosba tóduló népek nagy része az idősebb korosztályból kerül ki feltehetőleg. No most, ők javarészt a kínai löttyöt kapták, amin sokan meggazdagodtak ugyan, de mégsem véd annyira, így belemenni a tömegbe ezzel a háttérrel bajos és veszedelmes.

Mert annyira nem lesz járványügyi intézkedés, hogy a hetven országból érkező több tízezer embernek egyáltalán, semmilyen dokumentummal nem kell bizonyítani a védettségét, tehát azt cipelnek be, amit csak akarnak. Az a dilemma, hogy ezt a Kovács levelező által vezetett operatív törzs hagyta-e jóvá, vagy a járványügyben nagyon jártas egyházi méltóságok, akik mutattak egy középső ujjat az operatív törzsnek, hogy egyházi ügyekbe ne pofázzanak bele, Kovács levelező pedig mindezek után elsunnyogott. Vagy épp a kedves vezető jóváhagyásával történik mindez.

Mert tudjuk a viszonyát a vírushoz és a tömegrendezvényekhez, úgy is mint futball és vadászati világkiállítás, ami szintén lesz nekünk. A kedves vezető az olimpiát is lefitymálta, hogy a szerencsétlen japánok nézők nélkül rendezték. Bezzeg, ha nálunk volna – erről ábrándozott – akkor rogyásig lennének a stadionok népekkel. De itt van az álomgyilkos Fekete-Győr, a japánoknak meg nincs Orbánjuk, azaz, a világ egyáltalán nem tökéletes. Viszont még nem olvastam vallomást arról, hogy a futball EB alatt a Puskás Arénában hányan fertőződtek meg. Az angolok ezt a gesztust megtették.

Náluk volt a láblabdás bigyó döntője, utána osztottak, szoroztak, és az jött ki nekik, hogy az a meccs szuperfertőző esemény volt. A mi feudális-középkori kongresszusunk viszont napokig fog tartani, sőt, ha ott végeztek a népek, még maradhatnak Semjén agancsait nézegetni, hogy a vírus biztosan újra megtelepedhessen a nyüves országon. Nem látni más értelmét a nagy szabadságnak, hacsaknem azt, hogy jön az ősz, és helyzetet kell teremteni újra a rendeleti kormányzásnak. Ez is benne van a pakliban, és erről is pusmognak a népek egymás közt a kocsmában.

Mint ahogyan arról is, hogy ilyen választás-elmaradásos helyzetet is elő lehet állítani, de ez már az összeesküvésnek olyan szintje, hogy akár igaz is lehet, mert Orbántól minden kitelik. De nini, már a tavasznál járunk, holott még az ősz sem kezdődött el, csak úgy látszik. Viszont Sheldon szerint Einstein mondta, tehát Sheldon mégis inkább, de igaz, hogy az a hülyeség, ha mindig ugyanazt csináljuk, de más eredményt várunk tőle, és már megint itt vagyunk a tavalyi és idei nyárvég kísérteties hasonlóságánál azzal a különbséggel, hogy a kedves vezető azt hiszi, a munka el van végezve.

Holott nincsen. Voltaképp semmivel sem jobb a helyzet, mint egy évvel ezelőtt, van még több mint négymillió honfitársunk, aki semmiféle szurit nem kapott, tehát újra előállhat az a helyzet, hogy hullunk mint a legyek, de a kedves vezető mossa kezeit, hogy tessenek oltakozni, a raktárak csurig vaccinával. És igaza is lehetne, de mégsincs, mert ennek ellenére nem kellene dáridókat tartani, mint augusztus 20-án három napig, aztán most majd később is, mert ez istenkísértés, és gesztusában a sose halunk meg úri muris házfelgyújtása, magyarul az utánam az özönvíz csatakiáltása.

De végül félre téve minden sandaságot és rosszindulatot, ha a negyedik hullám pofán csapja megzilált népünket, ki elemzi majd és ki vallja be, hogy az eucharisztikus bigyónak abban mekkora szerepe lesz. Egyáltalán, lesz-e olyan, aki elszámol a lelkiismeretével, bár ilyen ember eddig sem volt. Számok voltak eddig is, számok lesznek ezután is, a harminc-, vagy negyvenezer között olyan nagy különbség már nincsen. Illetve dehogynem, csak az a Karmelitákból nem látszik. Onnan a tűzjáték látszik meg a stadion éjszakai díszkivilágítása. De elégtételt fogunk venni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum