Szijjártó Péter, ősmagyar honfitársat el kellene küldeni egy kis űrutazásra. Nem túl közel, de igazán messze sem, csak a Marsra, hogy ott leülvén egy stokira visszatekinthessen a Föld nevű bolygóra, amelyet túl szűknek talál ahhoz, hogy azon emberek szivárvány színű zászlóval rohangásszanak, mert ez zavarja az ő kényes kis orrát. Szijjártó, ősmagyar honfitárs onnan a stokiról láthatná a Föld nevű bolygót kis fénylő pöttyként, és rádöbbenne arra, hogy ami miatt ő habzik, az teljességgel érdektelen, hangja nem hallatszik, csak látszik a fehér tajték a száján.
De ez a kép azt is megmutatná neki, hogy a bazi nagy Magyarország, Felcsút, a vezére, minden eszméje és minden habzása mennyire és totálisan pitiáner, hogy éppen ezért ő röhejes, és szégyellni való ősmagyar honfitárs. De ezen a ponton szembe kellene néznie Istennel, a végtelennel és saját jelentéktelenségével, de úgyannyira, hogy Szijjártó Péter zokogna ott a stokiján a Marson, mert ősmagyar keresztényként Istennel soha nem találkozott. Nem tudja, eszik vagy isszák. Mert a futsalpályán ilyen ismeretek nincsenek, csak a labda pufogása és a taraj lobogása.
És ott, a Marson kellene rádöbbennie arra, hogy ő voltaképp a nagy egészet nézve nincs, nem volt és nem is lesz, létezése értelmetlen. Az, hogy ő nagyköveteket rendelget be, rikácsol és visít, kozmikus szemmel totálisan mindegy. Szijjártó, ősmagyar polgártárs egy véletlen villanás, tükörkép a falon, még akkor is, ha mást képzel, másképpen érez, úgy véli, van árnyéka a porban, de még az sincs. Nem ment el az eszem, csak próbálom értelmezni azt, ami Szijjártó, ősmagyar polgártárs szájából kijön ezekben a forró napokban, ahogy lovagol mintegy a szivárványon, ami tünemény maga is csak káprázat.
Igazán és őszintén befejezném én a Szijjártó, ősmagyar polgártárssal való intenzív foglalkozást, ha ő engedné, ha abbahagyná a nem fékezett habzást már, ami miatt a világ kevésbé ősmagyar fele a megvetés után lassan már élénk röhögésbe fog. Hogy ilyen hülye ez a nép, hogy ennyire még ilyenebb a külügyére, akinek a működése kúszik bele a rádiókabaréba azzal a tehertétellel, hogy mindazt, amit előad, a lehető legkomolyabban gondolja, valami ősmagyar büszkeség, nemzeti nagylét lecsapódásaként, aminek a legnagyobb teljesítménye a szürkemarha szarvának hossza.
Levelet írt most épp Szijjártó, ősmagyar polgártárs, amelyben azon habzik, milyen büntetést kapott a német-magyaron szivárványos zászlóval a pályára szaladó ember. Ez fajsúlyos külügyminiszteri feladat, hogy pályára rohanó emberek büntetési tétele miatt aggódunk, s ezt egyenesen a bajor belügyminisztertől kérdezzük. Az iránt nem érdeklődünk, hogy az azeri gyilkos milyen büntetést kapott, igaz, ő csak egy örményt baltázott le, míg a szivárványos ember a magyar válogatott himnuszos áhítatát. Ezt csak úgy miheztartás végett raktam ide, hogy legyen min morfondírozni.
Mert azon felesleges, hogy Szijjártó, ősmagyar polgártárs a levelében példátlan inzultusnak nevezi a rohangáló embert, mint aki nemzetünket alázta meg, gyógyíthatatlan sebet ejtve azon. Idézzük a levelet: „Milyen büntetést kapott a magyar himnusz alatt pályára rohanó, szivárványzászlót lobogtató személy, valamint vizsgálták-e, hogy milyen szervezési hiányosságok vezethettek az incidens lehetővé válásához, figyelembe véve, hogy minden bizonnyal elegendő létszámú rendőri erő volt jelen a stadionban, hiszen láthattuk a kommandós sorfal felállítását a magyar szurkolók elé”.
Ez az a teljesítmény, amire nekem szavaim már nincsenek, és ez az is, amely jól mutatja, hogy a levél írója teljességgel menthetetlen, és csak szégyent hoz az országra, amelynek a külügyminiszteri székében ül ahelyett, hogy egy stokin ábrándozna a Marson. Hogy valaki ennyire el bír szakadni a valóságtól, annak teljesen felesleges a földet tapodnia, így újólag javaslatot teszek a nem túl hosszú és nem is túl rövid űrutazásra, amely megadhatná azt a távolságot, hogy önmagát is porbafingó, érdektelen polgártársnak lássa azzal a ráismeréssel, ha véletlenül Isten teremtette, akkor azt csak egy részeg éjszakán tehette. Más magyarázat nincsen.
Vélemény, hozzászólás?