Légy jó mindhalálig

Csütörtök van, tegnap meg szerda volt, tehát a hét harmadik napja, azaz innen nézvést már majdnem a fele, máshonnan pedig alig telt el belőle valami. Ehhöz képest megtudtuk, hogy a NER „krémje” közül ki dolgozott ügyesen, verte kenterbe a Zuckerberget, volt nála sokkal okosabb, szerette őtet a jóisten, ahogyan a gázszerelő delirálta az üzleti sikerek feltételeit annak idején. Nos, Rákay Philip közel négyszázmillió forintos hasznot termelt a cégével, Szijjártó-Nagy Szilvia (külügyminiszterné) cége közel háromszáz millió adózott eredmény produkált, Sarka Kata és Rogán Cecília egyik cégének nyeresége közelíti a hatszáz milliót.

Sokan vannak még, akikre másképpen süt a nap, szerdáig ezen a héten ennyi került nyilvánosságra azzal a különös jelenséggel, hogy a képződött nyereségből senki nem fejleszti a céget, hogy letarolja a világpiacot, hanem úgy szedik ki a pénzt, mintha nem lenne holnap. Ez, ami immár a saját számlán csücsül, tisztára van mosva, rá lehet fogni, hogy izzadságos, kétkezi munka eredménye. Zuckerberg azonban olyat tényleg nem tud, mint a Sarka-Rogán páros, akik elképesztő hatékonysággal dolgoznak. Olyat egészen ritkán lát a közgazdaságtan, hogy az árbevétel több mint nyolcvan százaléka profittá válik, de nekik ez is sikerült. Sarka Kata for president – vagy nem.

Mégsem velük foglalkozunk máma, mert ők csak hab a tortán, Várkonyi Andrea ugyanis mindent visz. Még ki sem bimbózott a szerelme igazán, de már fial, dönti a lóvét zsákszám. Hogy, hogynem, amikor randizgatni kezdett a gázszerelővel, akkor érezte múlhatatlan szükségét, hogy céget kell alapítania, mert másképpen élni tovább nem tud és nem is lehet. Vannak ilyen kényszerek az emberben, ha nem az éjjeliszekrényre kéri a pénzt. Nos, a menyasszony cége fennállása első négy hónapjában százhuszonhét milliós árbevétel mellett közel ötvenhárom millió adózott eredményt ért el, tehát ő is hatékony, mint a rosseb, tisztára Rogánné és a társa. Született pénzügyi zseni ez mind.

Ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy Várkonyi cége a gázszerelő jótékonysági programjait menedzseli, sarkosan – és nem sarkásan – fogalmazva a szegényeken gazdagszik, s mint kitetszik, alaposan. Eddig azt szoktuk meg, hogy a nincsteleneknek szánt pénzt elisszák és kaviározzák, mint ahogyan Orbán szegényügyise, az elhíresült Hegedűs Zsuzsa tette. Most már a pénz továbbítása is jó bolt, le lehet szedni a sápot, mintha lélegeztetőgép vagy kínai vakcina volna. Mi tényleg élhetetlenek vagyunk, mert fogalmunk sincs, milyen elképesztő fedősztorikkal lehet pénzhez jutni. Igaz, nem is vagyunk Mészáros Lőrinc menyasszonya, de gyomrunk sem lenne hozzá.

Mindemellett és legfőképpen a világ boldogabbik felében mindenféle jótékonykodást nonprofit alapon művelnek. Nem azért, mert így illő, hanem, mert így tisztességes. Adakozáson nem gazdagszunk meg, ha Istennek tetszően akarunk élni, ha becsületesek vagyunk, s ha nem színjáték az életünk. Egészen egyszerűen azt is megkérdezhetnénk, hogy a jótékonyság koordinálásából kivett több mit ötven milliót a friss üzlet-, és menyasszony miért nem hagyta a rendszerben, hogy további jókat lehessen vele tenni. S hogy nem így történt, az arra bizonyíték, itt nem a szegények segítése, hanem a pénz Lőrinctől Andihoz forgatása az igazi szándék.

Sikerült, mint kitetszik, de azzal a folyománnyal, hogy az ember, ha eddig nem hányta volna el magát a NER legfrissebb szerelmespárjától, most óhatatlanul megteszi. És az a kérdés, mennyi sokan szeretik még ennyire és ilyen módon egymást a NER-ben, hány ilyen üzleti modell működik még, amilyet a Zuckerberg tényleg elképzelni sem tud, hogy a semmiből lesz valami, s pláne munka nélkül. Ez az igazi unortodox gazdaságpolitika és közgazdaságtan, a tehetségtelen senkik mennybemenetele, akiknek képessége csak a lojalitás, a továbbiakat pedig a tizennyolcas karika miatt inkább nem részletezem. Ez a rendszer, akárha Róma hajdan, megérett a pusztulásra. – Szeretettel várjuk a barbárokat.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum