Vándorcirkusz

„Minden év márciusában egy ágrólszakadt cigánycsalád vert sátrat a falu végén, és sípok, dobok fülsiketítő lármájával hirdette a legújabb találmányokat. Először a mágnest mutatták be. Egy testes, torzonborz szakállú, verébkezű cigány, aki Melchiades néven mutatkozott be, harsány hangon bocsátotta közszemlére a macedóniai alkimista bölcsek nyolcadik csodáját, ahogy ő nevezte. Két fémrudat hordott házról házra, és mindenki rémülten látta, hogy az üstök, fazekak, parázsfogó vasak, tepsik leesnek a helyükről, a fa kiszakadni kívánkozó szögek és csavarok elszánt igyekezetétől recseg, a régóta elkallódott tárgyak is sorra előbújnak onnan, ahol a legjobban keresték őket, és eszeveszett kavarodásban vonszolják magukat Melchiades bűvös vasai után. – A dolgoknak is megvan a maguk élete – hirdette a cigány érdes kiejtéssel –, csak fel kell ébreszteni a lelküket.”

Mi más juthatna az ember eszébe, amikor olvassa a CÖF bejelentését arról, hogy országjáró vándorkiállítást rendeznek Gyurcsányról, az őszödi beszédről, és a 2006-os vérbe fojtott forradalomról. Egy hatalmas különbséggel. Marqueznél, amikor Jose Arcadio Buendia meghülyült a mágnesek varázserejétől, és elindult velük aranyat vadászni, Melchiades, a cigány volt annyira becsületes, felvilágosította, hogy arra nem jó. Visszaadta Buendia pénzét, és ezzel egy halálon is túlmutató barátság vette kezdetét. No most, a CÖF szándékai a Gyurcsány-vándorcirkusszal semmiben sem különböznek Marquez cigányaiétól, azaz, megvezetni a bávatagokat.

Meghamisítani a valóságot, és ezzel szavazatot szerezni egyetlen élő istenüknek, egyúttal saját maguknak is. Szánalmas a kísérlet egyébként, hiszen mi, akik akkor már a tudatunknál voltunk, mind emlékszünk, mi és hogyan történt azon a napon, aki fiatalabbakat pedig meg szeretnének téríteni, esetleg föltehetik a kérdést, ha Gyurcsány ekkora nagy tömeggyilkos, hogyan lehetséges mégis az, hogy itt grasszál közöttük azzal a rejtett képességgel, hogy bármikor kilőheti a szemüket. Szánalmas a CÖF és a tartótisztje, a Fidesz is, mert tizenöt év után sincs semmi mondanivalója. Nem arról beszél, hogyan virágoztatná föl és ki az országot, hanem arról, Gyurcsány hogyan cseszte el, ha egyáltalán.

Visszatérve a CÖF vándorcirkuszához, mint a nagy bejelentésből kiderül, bemutatják ezen a zavargások során használt eszközöket és fegyvereket is. Nos ez delikát. Mit vajon? Bár nem minden ifjú látott még kockakövet, és az elkötött tank is újdonság lehet nekik, sőt, a vasdorongok is, amelyekkel a békés, keresztény fiatalok a rendőrök lábát óhajtották szilánkosra törni. Cinikusan mondhatnám, hogy az ellopott Túró Rudit is ki lehetne állítani, meg a gyufát, amivel fölgyújtották a tévészékházat. Illetve még felhívással is lehetne fordulni a vándorcirkuszon élvezkedőkhöz, hogy ne szarják és hugyozzák össze az aktuális teret, mint dicsőséges elődeik.

A nagy hírről szóló tudósítás alatt találtam a kommenttengerben egy hozzászólást, amelyik a lehető legtömörebben foglalja össze a leendő kiállítás lényegét: „Besúgók, munkásőrök és háromperhármasok demonstrálnak a régivágású (baszóhajós, ereszes) kereszténydemokrata rezsim mellett 2021-ben. Örkény István, beszarsz.” – Bár nagy valószínűséggel ez is teljesen mindegy, amikor a Pesti Tv-ben a huszonhárom éves aktivista műsorvezető is emlékszik arra, ő is ott volt akkor (nyolc évesen ezek szerint), ergo megint van egy Dózsa László 1942-őnk, sőt, azt is tudjuk, hogy Kocsis Máté anyukája is alig menekült meg Gyurcsány karmai közül.

A valóság olyan mértékű átszabásával van dolgunk, ami az igazat már nyomokban sem tartalmazza. Miheztartás végett pedig jegyezzük azért meg a CÖF pár héttel ezelőtti közleményét is: „Közeledik annak az ideje, amikor az egyre súlyosbodó provokációk miatt – soha nem látott méretekben, békét sugallva, meghívva az operatív törzset és a pandémia legyőzésében részt vevő összes honfitársunkat, hősies munkájukat személyesen is elismerve – közösen haladhatunk a Békemeneten.” Túl azon, hogy ki provokál és kit, ezt majd, ha meglesz a választási vereségük, és olyan hőstetteket visznek véghez, mint amiről ma vándorcirkuszt prezentálnak, bűnjelként vegyük elő.

Mint a demokratikus államrend megdöntésére szóló felhívást. Mint ahogyan 2006-ban is az történt, nem más vezetésével, mint maga Orbán Viktor, aki viszont, amikor sikerült kirobbantania a zavargásokat, a páncélozott géperejű járművével messze menekült, mert beszari alak volt már akkor is. Ez a vándorcirkusz, amit a CÖF most utaztatni fog szerte a városok köztereire, a szánalmas röhejességén kívül azt is mutatja, mi várható a vereségük esetén. Ugyanaz. Ezt tudják. Szarni, hugyozni, hőbörögni nagymagyarországos zászlóba csomagolva. Fölgyújtani az országot, mert ehhez nekik joguk van. S ha a törött lábú rendőr visszaüt, akkor sivalkodnak. Szánalmas és nagyon veszélyes bagázs.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Vándorcirkusz
  1. miki1950 szerint:

    A cöf -röf ezért van fenntartva százmilliókból vagy milliárdokból. Bármikor bevethető orbán hatalmának védelme érdekében. Jó esetben csak a stabil másfél millió birkáikat tudják megvezetni, de azoknak úgyis minden mindegy, mert ha a prezentáció Gyurcsányt a pajzsra emelné, akkor is megmaradna a tudatukban szemkilövetőnek és az elnyomás szimbólumának.
    Látom a Nyugat kommentjeiben azt a lebutított, vakhit hű automata komment áradatot, amit óvodás szinten próbál a fidess had árasztani a másként gondolkodókra.
    A cöf -röf ugyanezt a technikát alkalmazza, csak éppen sokkal több állami pénzből. A baj csak az, hogy még mindig elég hatékonyan képesek ezt művelni.
    Miért? Mert pl. a Nyugat. hu igyekszik függetlennek látszani, de ezzel teret enged azoknak a hangoknak, amik ellenében létrejött és hitvallása szerint kűzdeni hivatott.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum