Tüntetni készülnek ma a megalázott és megnyomorított vendéglátósok, és nem úri passzióból, hanem, hogy éhen ne haljanak. Azért az már delikát, ha egy fogadóst fenyeget ilyen veszedelem, most azonban az a sajátos helyzet állott elő, hogy ő szíve szerint etetné a népeket, a jámbor halandók pedig tömnék magukba, amit eléjük raknak, de nem lehet, mert a hatalom nem engedi. Fura ez a hatalom, hogy milyen megfontolásai vannak, mert a tüntetők olyan felindulással is indulnak a térre, nem szeretnék, ha ők és cégük teljesen kivérződve aztán valamely nerlovag zsebében végeznék, mert most már azt feltételezik, hogy erre is fut a dolog.
Jogos az aggodalom, mert többségük semmiféle segítséget nem kap és kapott az államtól, ami maga Orbán, míg viszont hírek szerint a világ leggazdagabb embereinek listáján is gyakran felbukkan az a Khalaf al-Habtoor dubaji milliárdos viszont igen, mint magyar szállodatulajdonos. Meg Mészáros persze, rengeteget, a sarki kifőzdés viszont nem. Hogy az állam – így Orbán – keze ki és mi felé hajlik, az is tanulmány értékű. Mert például, ahol a kedves leánya, tudják, a pelenkahajigáló úrhölgy cége lakozik, az ottani menza mindenféle zavarok nélkül működik, felvételek szerint egymás valagába érnek az emberek ott, és mégis minden szabályos és jogszerű.
Igen, hát a jog. A rendeletek. Míg a ma tüntetni készülő megnyomorított vendéglátósok csak magukban morogtak, zsörtölődtek és zsémbeskedtek, mint elhanyagolt feleségek, addig elég volt szimplán fenyegetni őket kis bezárással, kis pénzecskével. Most viszont, hogy nagyon emlegetik a fejüket, és elterjedt körükben a lázadás szelleme, keményíteni kellett. Ezt a kedves vezető pénteken megígérte, szombatra már a közlönyben volt, mire nem jó a rendeleti kormányzás, ugye. Levágom a töködet, ha kinyitsz, fenyeget már ez a rendelet, ötmillióra büntetlek, eltiltalak a szakmádtól, ami, valljuk meg, brutális kilátás, és azt a képzetet kelti a vendéglátósban, hogy a hatalom őtet nem igazán kedveli.
Soha nem is volt így. Ez a hatalom saját magán kívül nem szeret senkit, nem szabad hinni neki, ha azt hazudja, éretted van, nem igaz. Önmagáért való a hatalom csupán, hogy Hegelezzünk kicsit, mi pedig nekünk valók vagyunk. Az is érdekes viszont, hogy a szeretett és ápolgatott vendéglátósok, amikor elkezdtek lázadozni, hogyan váltak Orbán sajtójában gyurcsányista összeesküvőkké, ami azt mutatja, ha csak egy kicsit is nem úgy táncol az alattvaló, ahogyan a hatalom fütyöl, máris sorosista ellenség válik belőle. Különös világban élünk, annyi szent. Ez pedig a kívülállónak tűnhet bármily iszonyúnak, működtetőinek az egyetlen lehetséges és a legjobb.
Ma már a fideszisták szent meggyőződése, hogy náluk jobb az országgal nem is történhetett volna, így aki ellenük van az a nemzet ellen van, ez színtiszta és egyenes vonalú logika, ha belepusztulunk, akkor is. Viszont nem tudható, a vendéglátósok a mai tüntetésen milyen módját választják a tiltakozásnak. Dudálnak – ami nagyon veszélyes –, gulyást borogatnak az útra, vagy krumplival hajigálódnak, amit a szavazatért kaptak. Nem a vendéglősöket bántom, hanem a hatalmat jellemzem ezzel, amelynek az a felfogása a társadalom tagjairól, hogy fogd a krumplid és eriggy, fogd be a pofád, imádkozz, hallgasd a Kossuthot és nézd az M1-et.
Viszont ma lesz az a nap, amikor a vendéglősök ellenséggé válnak, illetve ők is elkülönülnek jó és rossz vendéglőssé, a mi vendéglősünkké, meg az övükére. A miénk aztán etetheti a Ráhel alkalmazottjait, a másfajtákat pedig lebirkózzuk, ha sokat ugrálnak. Pedig itt tényleg nincs egyébről szó, mint enni és enni hagyni, mert emlékezhetünk, Bud Spencer is milyen morcos volt mindig, amikor birizgálták a hagymás babját. Egyébként a magyari vendéglősök tegnap kaptak egy újabb pofont is, amikor meghallhatták, hogy olasz kollégáik hétfőn nyithatnak, pedig járványilag ott sem jobb a helyzet, mint mifelénk.
Viszont, mint kitetszik, sűrűsödnek a dolgok Neriában, s ami most készül a vendéglősök körében az az éhséglázadás egy sajátos formája. Ami azért történik, mert másokat szeretnének etetni azért, hogy ők maguk ehessenek, furcsa párhuzamok ezek. Ha már belekeveredtünk ebbe a keresztény kurzusba, ők a mindennapi kenyerükért teszik, amit tesznek, így, ha más nem is, Kásler például igazán megérthetné őket, de nem fogja, mert Mátyásról álmodik. Itt tartunk ma reggel, a vendéglősök lázadásának napján, mikor is kiderül, hányan emelik fel közülük megalázott fejüket, mit cselekednek, és legfőképp, a hatalom mit cselekszik velük.
Vélemény, hozzászólás?