Azt mondja Lázár János, hogy háborúban nem lehet országot építeni. Nem lett napkeleti bölcs, nem látta be az épülő ház máris omlik dialektikáját, illetve nem merengett el az élet és halál egylényegűségén, hanem készül a választásokra. Mi mindannyian arra készülünk, és nem fogunk Lázár Jánosra szavazni, mert annyit is érünk. Vannak dolgok, amiket nem feled el az ember, és ez csak az egyik a sok közül. És, ha Lázár János azt mondja, háborúban nem lehet országot építeni, akkor számon fogjuk rajta kérni az elmúlt tíz évet, amikor háború volt, és ezek szerint az építkezés elmaradt.
Lázár János az elmúlt tíz év háborús viszonyainak tevékeny részese volt, olyan pedig nem létezik, hogy most letörölgeti vértől iszamos kezét, és mint az emberiség nagy barátja tér meg a nemzet kebelére, egyesítve az egyesíthetetlent. Az interjúban, ami vele született, bukolikus képet föst magáról, ahogyan lovakat tenyészt, és kastélyának napsütötte erkélyén mélázva jóságos uraságként temeti el a baltát meg a fokost, és nem zavarja majd, ha a jobbágyok szorgalmukból gyarapodnak. Lázár János elmegy a sunyiba, mert ugyanis az elmúlt tíz év háborúiból fakadóan ült bele a kastélyába.
És most, hogy a szerzés bevégeztetett, az ország kifosztva és lecsupaszítva, békejobbot kínál a megalázottaknak és megnyomorítottaknak. Viszont mi emlékszünk Lázár Jánosra, aki elkészítette a bécsi, migráncsos, riogató videóját a béke jegyében, háborút indított a Heineken vörös csillaga ellen mintegy barátságból, és emlékszünk a közmunkás definíciójára is, miszerint: Akinek reggel hatkor el kell mennie melózni, és mondjuk Hegedűs Laci dolgoztatja itt, a hódmezővásárhelyi városházán, annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni.” Mindenre emlékszünk.
Arra is, hogy annyit is érünk, viszont a mi szemszögünkből ő is ugyanannyit, tehát semennyit sem. De vannak a Fideszben az ilyen érthetetlen és váratlan megvilágosodások, amikor a delikvensek távolabb kerülnek a tűztől, és visszapillantanak, honnan is jöttek. Ilyenkor rendszerint elborzadnak attól a mocsoktól, amelyből vétettek, és igyekeznek úgy láttatni a dolgokat, hogy ahhoz nekik semmi közük nem volt és nincs. Dehogynem. Például Navracsics is akkor lett bölcs Buddha, amikor Brüsszelbe távozott. Viszont az aljamunkát már elvégezte addig.
Itt az okosak, elemzők és más politimókusok azon méláznak fennhangon, hogy Lázár részéről ez a báránybőrbe bújás taktika vagy stratégia, másképpen, magától teszi vagy utasították erre. Az egyik szerint meglátta az Orbán mögött felsejlő hatalmi rést, a másik alapján pedig a permanens harcba belefáradt talpasokat akarja a Fidesz felé terelni, mint ahogyan a huszonöt év alattiak szja-mentességének belengetése sem más, mint szavazatvásárlás annál a korosztálynál, amelyik körében a felmérések szerint a Fidesz egészen cudarul áll. Minden érdek, semmi sem őszinte, ne higgyetek senkinek.
Lázár egyébként két évvel ezelőtt állította magáról, hogy „halk, de hatékony gyilkosnak tartanak”, és ennél jobban tán magam sem jellemezhettem volna. Illetve saját kútfőből még az aljast, mint eposzi jelzőt ideraknám, hogy teljes legyen a kép. Mindezzel pedig azért foglalkozunk ilyen behatóan, mert lehet, a közeljövőben egyre többen igyekeznek majd báránybőrbe bújni a maffiából, amire Leonard (Agymenők) találó szavait citálnám, aki Sheldont jellemezte ekképp: ne higgyetek neki, nagy szemei vannak, de nincsenek emberi érzelmei. Életre szóló bölcsesség ez.
„Aki mögött a miniszterelnök ott áll, a körül soha nem fogy el a levegő.” – Ezt is Lázár mondta még 2011-ben, és ennek fényében, valamint a fentiek ismeretében volnánk arra igen kíváncsiak, hogy Lázár mögött, amikor ilyen csalárd interjúkat ad, ott áll-e miniszterügynök elvtárs, van-e még levegője, vagy megkapta kis dobozkában a selyemzsinórt. Nekem mindegy, mert ítéletem róla így is úgy is végeleges, csak neki nem. Aki sokat ugrál, rosszul járhat, Lázár érdeklődhetne például Simicskánál erről, viszont a lényegen semmi nem változtat: a Fidesznek takarodnia kell.
Vélemény, hozzászólás?