Nyunyó néni nagy huncut

Nem Müller Cecíliáról lesz szó. Annak ellenére nem, hogy Hadházy Ákos, a nemzet – köztársasági értelemben és nem nyálas orbániasan vett – eleven lelkiismerete és egyszemélyes morálja őt jelentette fel költségvetési csalásért. Sőt, az OLAF-ig is elmegy, mintha érne ezzel valamit is Polt abszurdan aljas világában a Kárpátok alatt. Nem tétel egyébként az a háromszázhetven millió, amiben Nyunyó nénit hunyónak látja a volt állatorvos, aki Nyunyó néni ennyiért szervezteti meg csókosokkal a vastagbélszűrésen részt vevő háziorvosi szolgálatot a feljelentés szerint. Holott Hadházy szerint ilyesmire épp alkalmas a Pintér által dirigált egészségügy erre a célra tartott házi irodistája munkaidőben és a fizetéséért.

Erről szólt a tegnapi korrupcióinfó, és mi szájtátva konstatáltuk, hogy Nyunyó nénit a jelek szerint ím, fölfalta a rendszer, viszont, szintén a jelek szerint lehet, hogy nem is tud róla. Nyunyó néni, született Müller Cecília létezéséről a pandémiáig nem is hallottunk. Mert mi egy országos tisztifőorvos feladata békeidőben? Na, ugye. Köjálos emlékeink szerint neki kell leadni a székletmintát, ha pincérek akarunk lenni nyári munkán, a köznapi ember a múlt ködében egyáltalán nem volt ahhoz szokva, hogy ő jelenti be neki reggelente mit szabad és mit nem. Egy tisztifőorvos egyáltalán nem élet-halál ura, hanem kis, koszos fogaskerék a köznapokban, akivel – és intézményével – egy Kiss Jenő nevű közmunkás lehet, egy életen át nem is találkozik.

Netán nem is hall róla egyáltalán. Most pedig ő mondja meg neki, mehet-e a dolgozni, azt, hogy a gyereket az ablakban szellőztesse, ő ad engedélyt édesanyja meglátogatására, ad tanácsokat, hogy a hypóval tojásokat mosson és ne igya meg, megszabja, mikor mehet boltba, valamint oltakozásra buzdít. Nyunyó néni Kis János közmunkás óvó-, és tanító nénije lesz, a nagyanyjába ojtott anyukája, de egyben zupás őrmestere is. Nyunyó nénit a járvány teremtette meg, ebben a szánalmas, mókás formájában pedig Orbán, aki Hadházy feljelentéséből következtetve teljesen el is uralkodott rajta. Nyunyó nénit beszippantotta a NER, holott ennek nem kellett volna szükségszerűen megtörténnie, mint ahogyan annak sem, hogy aki Orbán vonzáskörébe kerül, mind gazember lesz.

Ezért nem Nyunyó néniről – született Müller Cecília – van szó most, hanem a NER, s ebből fakadólag Orbán Viktor személyiségtorzító hatásáról. Hogy törvényszerű-e a mellette való elzüllés, vagy aki a közelébe kerül, már eleve azért jut oda, mert megbújik benne a gonosz, ami aztán a vezénylő tábornok mint csillag körül keringve kivirágozhat. Van tapasztalat arra is, hogy megismerve a felcsúti igazi énjét közeli ismerősei vagy munkatársai hanyatt-homlok menekülnek tőle, másokat pedig épp a törvényen kívüliség vonz oda. Ők a leghangosabbak. A mai kínálatból Varga igazságügyis, Kovács levelező vagy Novák vak komondorügyi miniszter, akik a Marquez által oly szépen körülírt talpasok, akik azt is megteszik, amit a gazda még ki sem gondolt.

Sőt, a kívánalmaknál sokkal messzebb is elmennek. Például Németh Szilárd is önként és dalolva csinál hülyét magából, mert így véli hasznosnak és tartalmasnak a nyomorult életét, a rendszer nem véletlenül ennyire stabil. A hideg, számító, érdekből behódolók és rajongó ostobák masszája élteti, nekik közösen lépnek egymásra a talpaik. A racionálisak sérülés nélkül szállnak ki a téboly ringlispíljéből, amikor megszedték magukat vagy fordul a szél, a bávatagok viszont zokogva fognak összeroppanni a változó történelem súlya alatt. Nyunyó néni ebben a laborban azért érdekes, mert nem tudjuk hová tenni. Nyunyó néni nagy huncut, mert nagymamásan csillog a szemüvege, de a jelek szerint nincsenek emberi érzelmei.

Mindenkit átver, de lehet, nem szándékosan. Hogy nem szimpla székletvizsgáló szakember, az akkor derült ki, amikor a kerítésnél mutogatott a túloldalra, miszerint onnan fenyeget a vírus, tehát beállt a falkába vonyítani. Hogy önként és dalolva tette-e vagy parancsra, édes mindegy, de onnantól elveszítette azt a jogát, hogy elnézően hallgassuk az infantilis előadásait reggelente. Korpa közé keveredett, és hogy mennyire, azt Hadházy feljelentése is mutatja, amely arra utal, hogy a gépezet fontos alkatrésze immár, és nem csak hasznos hülyéje. Személyében mégis érdektelen, mert nem az organizmus a fontos, hanem a szerep. A gúnya, amiben föllép a NER színpadán, hozzá téve a magáét a szégyenteljes előadáshoz. És az ilyeneknek nincs bocsánat.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum