A Felcsúti Per

Kásler sámán ismét nyugtalan. Ilyen röneszánsz embernek véli magát, aki mindenhez is ért, a magyarok eredetkutatása mellett most átment Andy Vajnába, és történelmi, a nemzet múltját bemutató, a nemzeti tudatot erősítő, valamint nemzeti filmek forgatásáról tárgyal, miközben tombol a járvány. Igaz, azt egy rendőr igazgatja, moderálja, a kórházak élén pedig katonák csücsülnek. Kásler, mint tudjuk, állítólag onkológus volt, míg Orbán testmelege el nem vette az eszét, meg nem perzselődött mintegy a csillag közelségétől. Így a magyar oktatás első embereként tátott szájjal nézi, hogyan hülyülnek el nemzetünk gyermekei, valamint nemzeti.

Külügyeinket egy futsalos irányítja, külügyeinknek gerosan és nicoflex szaga van, és úgy ordibálnak benne, mint részeg nézők a lepusztult pálya szélén. Igazságügyeinkért egy bírósági segédfogalmazó felel, akinek két érdeme van, hogy csattog a foga, és jól tud dekázni. A hadügyeket egy elbutult könyvtáros igazgatja, aki főzni állítólag tud, de csak ólomnehéz, zsírtól tocsogó ételeket. A keresztény párt vezetője egy vérgőzös vadász, aztán van egy műgyűjtő, unortodox bankosunk, a magyar gazdaság legnagyobb szereplője pedig egy ostoba gázszerelő, aki a hamut is mamunak mondja. Ezek az elitünk, aki alá dolgozik a dicsőséges százharminchárom.

Ami már csak százharminckettő. Őket pedig egy kretén pedellus igazgatja a té házban. Ilyenek között könnyű királynak lenni, mert az összes hasonszőrű, és akkor képzeljük el, mi van az alsóbb szinteken, a sufniban és a kamrában, miféle párttitkárok meg verőlegények, valamint nemzeti. Mindezt azért kellett fölskiccelni újólag, hogy meglegyen az alap, a nemzeti baromfiudvar az irányultság miatt, hogy értsük a kritika élit. Mert ugyanis ennek a díszes bagázsnak a kakasa, ez az Orbán tegnap megint nekilátott hörögni, hogy a baloldal, amely, mint tudvalévő ráuszul mintegy permanensen a nemzetre, aki ő. Mármint a kakas.

Ezt a nemzetáruló baloldalt arra kérte most a baromfiudvar királya, hogy ha már “nem lehet rájuk számítani” a védekezésben most sem, akkor legalább a járványügyi szakembereket ne támadják hátba, mert az országot támadják meg ezzel. Ez a Kossuthon volt megint és szokás szerint, ahol eddig kérdés nem hangzott el, most viszont igen, hogy nem jelenti-e fel a szaktárca ezeket a baloldalokat. Emlékszünk még az újságírás első ormára, hogy: nem perel elnök úr, nem perel? Ez volt az Obersovszky Schmitt páros, akik ketten lefektették az alapokat, ez volt a leendő KESMA újságírás első leckéje máig visszhangzóan. Viszont ma már van rosszabb.

Erre a mostani felszopásra nagy bölcsen felelte a kedves vezető: „A jogászok meg fogják vizsgálni, hogy a rémhírterjesztő baloldallal szemben mit lehet tenni a jog mezején, de most a védekezés elsőbbséget élvez.” Akkor szólj csezmeg a miniszterednek, hogy ne történelmi filmekről ábrándozzon ilyenkor. Viszont nem tudom, érezzük-e a kiskakas sunyi aljasságát, amikor a rémhírterjesztő baloldalról állítja, a járványügyi szakembereket támadja, holott csak azt a szemétdombot, amit fentebb megmutattam Káslerestől, Pintérestől, Rezsiszilárdostól, hogy ezeknek így együtt a kiskakassal egyetemben halovány fingjuk sincs a teendőkről.

Illetve van, mától megint visszatér nyunyóka a képernyőre. Sőt, hadikórházak is lesznek, és nem ártana egy-két kivégzés, hogy példát statuáljanak apukával, de nem lehet minden tökéletes, csak a kakasunk. Az ő szemétdombja pedig úgy van berendezve, hogy Iványi gyermekeit pedig épp megfagyásra ítéli kikötvén náluk a gázt. Ez a magyar szegény holokauszt, ami a szemünk előtt zajlik. S ha már adjon Isten, akkor fogadj Isten is, a jog mezeje akkor is tárva-nyitva lesz, amikor a kiskakas és hordája háborús bűneit kell megvizsgálni, amelyekből bőségesen akad. Ez lesz majd a Felcsúti Per vérbő történelmi analógiák alapján. Mert elégtételt fogunk venni, hogy a kiskakast idézzem újólag és végül.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “A Felcsúti Per
  1. Yeti szerint:

    Utolj#ra szigorlaton vehettem elég tételt(azt tegye vissza, az engem nem érdekel mondotta a fő akárki akkor). Tétel helyett a gyufa kihúzása azért elég érdekes lenne – amíg még gáz van.
    Géz már régebben se nagyon volt, kötözni való bolond pedig akadna bőven.

  2. Jane Doe szerint:

    Ez a “jog mezeje” mint kifejezés akkor kap pikáns értelmezést, ha visszagondolunk arra, hogyan-s miért kapta anno a Generális rét, vagy Generális kaszáló a Vérmező nevet.
    Nomen est omen.

  3. Én szerint:

    Ez a dagadt szar kezdett elégtételről ugatni. Hát majd jól megkapja az elégtételt a’la Csaucseszku, Saddam vagy Kadhafi. Ez utóbbit rossz nyelvek szerint még meg is erőszakolták mielőtt végeztek vele. Azért képzeljük el a dagadt suttyó pofáját miközben éppen… elégtételt vesznek rajta.

  4. miki1950 szerint:

    Na azért a vázoltnál nehezebb a képlet. Bunkó balfax banda, de piszkos módszerekkel egyre keményebben játszanak, amit a bőrömön tapasztalok minden istenáldott nap a Nyugaton. Segítenek, de csak kevesen.
    Kívánságműsorból nem lesz valóság.
    Sokkal többeknek kell sokkal többet tenni, de tenni, tenni kell.

  5. miki1950 szerint:

    Na azért a vázoltnál nehezebb a képlet. Bunkó balfax banda, de piszkos módszerekkel egyre keményebben játszanak, amit a bőrömön tapasztalok minden istenáldott nap a Nyugaton. Segítenek, de csak kevesen.
    Kívánságműsorból nem lesz valóság.
    Sokkal többeknek kell sokkal többet tenni, de tenni, tenni kell.
    De, ha már elkezdtem, folytatom.
    Rezeda felvállalta a “megmondó -messiás ” szerepét, amit profiként művel. De-a blogja nem jut el, csak egy szűk intellektüel körhöz!
    Itt minden hozzászóló mond nagyon okos dolgokat, de az mind megmarad ebben a körben.
    Eszmecsere nincs, mert nincs kivel vitába szállni.
    Gyertek fel a Nyugat.hu -ra és segítsetek az embereket meggyőzni – akár Rezeda szellemében.
    Talán együttesen többre jutnánk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!