Lezárult hát a nemzet nagy konzultációja, amit egyébként meghosszabbítottak Bicskéig, mert dolgozó népünk több Balaton, kevesebb Adria, nyári gondtalan örömök vagy nem. Lehetne a konzultáció permanens is, soha véget nem érő, de a kedves vezető józan önmérsékletről tévén tanúbizonyságot húzott egy vonalat, hogy eddig és ne tovább. Így, aki eddig rágcsálta a körmét, mit feleljen a kérdésekre, hogy meglegyen az ötöse, most már bánhatja. Vége. Eredményt is hirdetett Dömötör Csaba, aki valami államtitkárként lopja a pénzünket, és sokat.
A Facebookon csűrdöngölt, léptek egymásra a talpai a természetesen hatalmas sikertől, hogy 1 millió 793 ezren küldték be a megfejtést, mert azt hitték hangszórót lehet nyerni, vagy csak zsák krumplit, felfújhatós Orbánt. Én is írhatnék akármit a Facebookra, hogy például szép vagyok, mint a rózsaszál, ha nem mellékelnék hozzá csöcsös női képet, még a cenzor se fenyegetne, hogy nem felel meg a közösségi alapelveinek. Egészen hülye cenzorai vannak a Facebooknak, de az egy másik elmélkedés tárgya lesz, most legyen elég annyi, átengedte a dömötöri bejegyzést.
Ez mindent elmond róluk, a Facebookról is Dömötörről is, az egész nyüves világról, ami olyan, mint árnyképek a falon. Mert ugyanis nem mutatta meg ez a Dömötör rámutatva egy nagy halom levélre, hogy tessék, íme a bizonyság. Sőt, ha tett volna ilyet, az sem lenne igazolás, megdönthetetlen bizonyíték semmire, ha lehet tagadni a Holdra szállást, lehet Dömötört is. Őt azért is a gazdájával együtt, mert elvesztették azt a jogukat, hogy higgyünk nekik, azon egyszerű oknál fogva, mert tudjuk, hogy hazudós komiszak. Lehazudják a csillagokat az égről, vagy föl, egyre megy.
Hiszem, mert képtelenség, mondja az Orbán seggében héderező rajongó. Hiszem, ha látom, állítja a balliberális seregek, és, már semmit sem hiszek, mondja József Attila, aki viszont ezzel párhuzamosan fél a büntetéstől. Írta Wass Albert. Mert ugyanis, hol vannak a beléptető kapuk? Hol van a számtalan lélegeztetőgép? Hol a milliárdnyi maszk? Hol az életünk, és na, ugye, máris milyen jól áll nekünk a hitetlen Tamás szerep, míg ellenben nekik a Jézusé sehogyan sem. Ebben a kontextusban ez vallásgyalázás, a hit megcsúfolása, amihöz viszont jogom van.
Bödőcs hatalmazott fel rá, amikor kijelentette egyik evangélijomában (Bödőcs 1.1.2), miszerint: azt mondják, a vallással nem viccelünk. Dehogynem. – És most, hogy így elmeséltem az életemet, ezáltal felhatalmazást is kaptam, hogy Tamásként ujjaimat a sebeikbe dugjam – megsózva, tövig –, azt kellene kimagyaráznom, mért szállt meg a szadista állat, ha csak az ideák szintjén, de akkor is. Mondjam azt, hogy unom én ezeket, de nagyon? Ez igaz ugyan, de nem fejezi ki hűen azt az indulatokkal fortyogó ambivalenciát, amit a folyamatos hazugságokkal okoznak.
Ebben a konkrét esetben várom, hogy az M1-en élőben, egyesével a kamerának megmutatva számolják le azt az 1 millió 793 ezer papírt, legalább lesz mivel kitölteni az adásidőt. Ez hülyén hangzik és hülyeség is, ám mindezzel csak arra utaltam, mivel jár, ha egy regnáló hatalom minden hitelét elveszíti, amit bizalomhiánynak neveznek, és futballedzők ilyen miatt le szoktak mondani, mert nincs ráhatásuk a csapatra. Ezt a példát Orbán kedvéért hoztam, mert ilyenekből bír csak érteni. Már, ha akarna, de nem akar egyáltalán. Mert ugyanis mások az ő rugói.
Illetve csak a rugója, és nem azért, mert Órarugógerincű Felpattanó volna, hanem mert egydimenziós ember. (Mellesleg a fizikában az egyetlen dimenzióval rendelkező testet pontnak nevezik, de hagyjuk a sheldonkodást.) Orbán egyetlen, de annál hatalmasabb dimenziója (filozófiai kérdés, lehet-e hatalmas egy pont), a hatalom akarása. Viszont nem a nietzschei spirituális értelemben, hanem rohadtul. És ezzel mutattuk meg egyetlenünk kisszerűségét is egyben, jelesül, hogy nem egyéb ő, mint egy pöfeteg a tölgy aljában, ami sok hagymával készítendő el.
Összegzésül tehát annyit mondhatunk mindezek után Dömötör államtitkárnak a nagy sikeréről: na, ne szórakozzál kisapám, etesd a hülyeségeddel a gazdádat. Bizony, Buddhában testvéreim, így jár az a hatalom, amelyik elveszíti a szavahihetőségét, megengedve azonban azt, még az is lehet, tényleg visszaküldték 1 millió 793 ezren azokat a cetliket, mert országunkban bőven élnek erre alkalmas egyedek. S ha ez így van – mert lehet, hogy így van –, na, az a baj, és nem az, hogy döglenek a nyulak. És most a szentmise véget ért, menjetek békével a Tescóba.
Vélemény, hozzászólás?