A magam részéről álszent dolognak vélem, amikor a magyar nyelv egyes szavait a sajtótermékekben álruhába bújtatják, s úgy tárják a közönség elé, mintha valami szégyenlős szűzlányok volnánk. Holott cafatokban lóg leginkább is a lelkünk, más készségek mellett természetesen. Ezt a létállapotot – mármint a cafatosságot – az AE Bizottság tánczenekar Használt dal című örökbecsűje fösti le számunkra, s abból a kontextusból semmi elítélendő nincs abban – legalábbis budoári szempontból –, ha egy honfitársunk Győr alpolgármesterét „egy fasznak” nevezi.
Ehelyett olvashatjuk a szemérmes tudósításokban, hogy f@sz, pedig ez a hangalak is csak azt a képzetet kelti, mint a betűhív, lelki szemeink előtt megjelenik egy lingam a maga valójában. Ennyit az erkölcsökről és az illemről, közelebbre utalva a történelemben Kádár apánk is megmondta, hogy a krumplileves legyen krumplileves. Így minálunk, noch dazu szerte az univerzumban a fasz legyen fasz, amit Orbán Viktor bölcsessége szerint minden más nyelven másképpen mondanak, ha emlékezünk a Lebensraum vs élettér vitára, amiből az derült ki mégis, hogy a kettő egy és ugyanaz.
A f@sz tehát fasz, ha kifordítom, ha be, akkor is. Témánk megközelítésekor azonban még Svejk mesterre is utalnunk kell, aki – mint emlékezhetünk – a fogdavagonban utazva oktatta ki a rájuk vigyázó katonát, mert sérelmezte, hogy csúnya szavakkal illeték őt. Mire Svejk továbbgondolásra azt javasolta neki, mélázzon el azon, megsértődhetne-e, ha pézsmapocoknak hívja, amivel a felvigyázó katona szívébe akkor tőrt döfött, hogy az végleg elhallgatott, és csak nézte a kietlen, szétlőtt tájakkal együtt tovasuhanó póznákat. S itt jutottunk el oda, hogy ki milyen megnevezés miatt sértődik meg.
Illetve tovább haladva, hogy emiatt perel-e, és a per nyomán a bíróság milyen ítéletet hoz. Mert ez a viszonyrendszer nagyon sokat mesél magáról az emberről, és nem utolsósorban a társadalomról, amelyben az ilyen fennforgás előfordul. Radnóti Ákos győri alpolgármestert B. Zoltán nevezte „egy fasznak” egy Facebook kommentben, ami miatt a bíróság őt három év próbára bocsátotta, mint a napokban kiderült. Ez így komplexen elég sokat elmond nekünk az alpolgármesterről, kies magyar hazánkról és a bíróságról is. Mondhatnánk, hogy házmester-nívónk minden ismérve benne van.
Annyi sok tartalma van, hogyha most nekilátnék, egy testes politológiai, szociológiai és lélektani tanulmányt tudnék rittyenteni, ha volna hozzá érkezésem. Viszont ilyenem nincs nekem. Mindemellett szívünk minden melegével megértjük alpolgármester úr összes aggodalmát és dúlt lelkét, hiszen minket is neveztek már kommentben fasznak, emlegették ribanc anyukánkat és az ő vagináját. Ám mégis itt vagyunk, sőt erősebben, mint valaha. Éspedig azért, mert nem képzeljük magunkat a föld felett lebegő pátoszos organizmusnak, akit illetlen szavakkal megérinteni nem lehet.
Dehogynem. Sőt, ha alpolgármester úr látná, hogy más kommentekben az ő szívbéli főnökét, ezt az Orbán nevűt milyen kacifántos, cirkalmas, három soros mondatokban hajtják el, amelyekben a fasz csupán cirógató kedveskedés, akkor hálát adna a teremtőnek, hogy ő csupán lingamnak tituláltatott. Mert ha volna módja egy olyat értőn végigolvasni, nem lenne ideje bíróságra szaladni, ugyanis ott helyben kapna infarktust. Nem kell tehát rózsaszínű szépléleknek lenni, mint ahogyan káromkodni sem szükséges, de tudjuk, milyen az, ha az embert elragadja a harci ideg. De bíróságozni ezért?
Úgy látszik, igen. Káromkodni, egymást különféle testrészeknek-, és nedveknek nevezni bár irodalmi és köznyelvi alkalmatosság, leírni ennek ellenére illetlen. Külföldiül és Orbán Viktor kedvéért nem komilfó, még külföldiebbül comme il faut. De hozza úgy a sors manapság elég gyakran, hogy erre ragadtatja magát az ember, az érintett ilyenkor azonban megteheti, hogy még cifrábban válaszol. Mert nyelvünk végtelenül gazdag, ám bíróságra menni ezért nem a súlyának megfelelő cselekedet. Ez ugyanis azt mutatja, hogy nem igazságot keresünk, hanem megsértőnket el akarjuk tapodni.
Megsemmisíteni úgymond, mert azt hisszük, alpolgármesterként ehhez nekünk jogunk van, holott nincsen. Ilyen esetben egy hatalomtól torzult lélek áll előttünk a maga pőreségében, egy képzet az egyenlőbb az egyenlők között fajtából. Az a virtuális idea, hogy mi, mint politikus különbek vagyunk, érinthetetlenek úgymond, ha ennek nem lenne egészen más jelentése az indiai kasztrendszerben. Ráadásul ezért három év próbát kiszabni is érdekes, azt mutatja, hogy a bíróság belemegy abba a kétséges értékítéletbe, hogy egy alpolgármester különbözik bármilyen más halandótól.
Nem helyes látomás. Géza bácsit a sarokról annyi, ha nem több védelem illeti, mint azt, aki kivételezettnek hiszi magát, ellenben, ha Géza bácsit alázzák és gyalázzák, ő védelmet senkitől sem kap. Talán még bele is rúgnak vagy kiröhögik. Ezért van az, hogy én a vízilovakkal vagyok minden esetben, emellett pedig megadatott nekem Füst Milán bölcsessége, amely ez: légy nagyvonalú. Ez nem azt jelenti, hogy két kézzel szórom a borravalót, hanem, hogy tudok nevetni a világ ostobaságán. S ha egy kommentelő a halott anyukámat kurvázza le, nem szúrom szíven magamat, hanem az eszéhez mérem. És neki lesz rosszabb.
Vélemény, hozzászólás?