Üzemszerű aljasság

A kiszámíthatóság biztonságérzetet ad. Ha tudjuk, reggel felkel a nap, este pedig lenyugszik, ha megtanultuk, valamit elejtünk, az leesik, a tűz meleg, a jég hideg, és a medve nem játék, akkor nagyobb eséllyel maradunk életben. Olykor még jól is érezhetjük magunkat, ahogyan gépies monotóniával jönnek az ismétlődések, ettől otthonos lesz a vérzivatar. Ilyen alapvetés, már szinte Planck-állandó (ami nélkül élet sincsen), hogy Orbán és a Fidesz lop, valamint tróger aljadék. Ez egy évtized alatt része lett a mindennapoknak, olyan, akár a rigófütty vagy a sóhajtás.

Aztán alakul néha úgy az élet, hogy felborulnak, olykor meg is fordulnak a fontossági sorrendek. Járványban életben maradnánk leginkább, és ezt a szerencsét óhajtjuk embertársaink számára is, mármint azoknak, akiket nem akarunk megfojtani. Járványban a mindennapok kizökkenek a kiszámíthatóságból. Bár a nap ekkor is felkel, de nem biztos, hogy mindenkinek le is nyugszik, járványban azért nyüszög Isten szerencsétlen gyermeke, hogy meg ne fertőződjön, következésképp meg ne haljon. Ilyen körülmények közt az állam is arra ügyel, hogy alattvalói valahogy megússzák.

Ez mindenféle intézkedéseket tételez, a köznapi gyakorlat odahagyását vagy némi módosítását legalább, viszont ehhez képest a Fidesz továbbra is lop, a Fidesz változatlanul aljas, mondhatni üzemszerűen és gépiesen. Tán nem adhat mást, mint mi lényege, de, ha az ellenzéknek a szavakért börtön jár majd az új módi szerint, akkor nekik minimum kivégzés, ha következetesek vagyunk, kínzással elegyest. Azt hihetnénk, naivan úgy vélhetnénk, hogy veszélyben máshová kerülnek a hangsúlyok legalább, de Mészáros Lőrinc most is nyeri a közbeszerzéseket, és másra is szórják a pénzt indokolatlanul és konokon.

Mintha nem most lenne a legfontosabb, hogy a Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend a zalaegerszegi iskolájához két és félmilliárd forintért építtessenek tornacsarnokot és vívótermet. Aztán meg de. S mintha az sem az elsődleges teendők közé tartozna, hogy Európával kekeckedjünk, és mégis. Az ET főtitkárának, Marija Pejnovic Buricnak nem tetszett, hogy Orbán nyílt diktatúrát akar bevezetni az Unió közepén a járványra hivatkozva, és aggodalmainak hangot is adott. Ő sem tudja, hogy fölösleges, ahogyan az egész Unió megbabonázva, bávatagon nézi csak a patást.

A trottyos személyesen válaszolt Buricnak, miszerint: „Ha Ön nem képes segíteni nekünk a jelenlegi válsághelyzetben, kérem, legalább tartózkodjon a védelmi erőfeszítéseink akadályozásától”. – Ne cseszmeg, megint betrappolt a szaros gumicsizmában a szalonba. Hogy ez a bájos mondat miért nettó hazugság, azt most nem részletezem, inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy eddig Kovács Himmler szokott levelezni, a kedves vezető viszont úgy érzi, jelen helyzetben mindent személyesen kell intéznie. Azt is, hogy hülyét csinál magából, és a maszkok átvételét is a reptéren. Ezzel azt is igazolja, hogy hullarabló.

Mint kiderült, a maszkokat, meg ki tudja mi volt még a gépen bebugyolálva, sok milliárdért közbeszerezte egy ötvenmilliós törzstőkéjű cég, amelynek két tulajdonosa van, akik biztosan barátok. Megnéztem volna kik is, de pénzt kérnek az információért, azt meg inkább kiflire költöm. Mindenesetre örüljünk, tegnap este is indultak gépek Kínába, hamarosan lesz mit átvenni megint, rövidesen gyarapszik valaki bankszámlája újra. Eshet eső, fújhat szél, tombolhat zivatar, a Fidesz és a kedves vezető aljassága az arkhimédészi fix pont a világban.

Viszont, hogy nem is érdemlünk jobbat, azt a szombathelyi történések bizonyítják. Itt a polgármester kitalálta, hogy a város minden lakosának juttat maszkokat. Legyártatta, csomagoltatta, kiszállíttatta a postaládákba. Azt hiszik, megkapják a népek a nyüves maszkokat? Lószart. Kilopják azokat a postaládákból, mintha az egész ország Orbán Viktor volna. Ezek szerint az is. Orbán a tolvajok fejedelme, de nem a romantikus, Robin Hood-i értelemben, hanem úgy, hogy elkárhozik bele az egész elcseszett Neria. Mindmeghalunk, mert megérdemeljük. Maffiózót választottunk főnöknek, magunk pedig méltóak vagyunk hozzá.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum