Szavazzá’

B. Nagy László, fideszes képviselő március 13-án Rovó Lászlóval együtt koszorúzott Szegeden. Rovó Lászlóról kiderült, hogy koronavírusos, de magasról tett a szabályokra, ezért ellene az orvosi kamara etikai eljárást indított, mivelhogy annyira nem érdekelte embertársainak egészsége, hogy fertőzötten operált is. Rovó László orvos és rektor, a Fidesz rakta oda, ahol van, Rovó László ilyen. B. Nagy képviselő, őt is a Fidesz rakta oda, ahol van, de most leginkább karanténban kellene lennie, mert kiderült, hogy akikkel Rovó érintkezett, miközben szart mindenre, sorra betegszenek meg.

B. Nagy büszkén közölte, hogy önkéntes karanténba vonult a Rovóval közös dzsembori után, viszont ezt az idilli állapotot megzavarta az, hogy szólította őtet a párt, hívta mintegy a föladat, hogy meg kell szavazni a diktatúrát. Óriási dilemma az ilyen, hogy mi erősebb, a seggnyaló szervilizmus, vagy a józanság. Az előbbi győzött. Bár egy olyan pártban, mint a Fidesz, az ilyen kérdések nem okoznak nagy fejtörést, mivelhogy a párt minden előtt. Gondoljunk bele, hogy majd alkalmasint meg kell jelennie B. Nagynak Felcsúton az atyuska előtt, és ő megkérdezi tőle, hol volt, amikor szavazni kellett.

Karanténozhat akkor ez a B. Nagy, mondhat akármit, ha bebizonyosodik, hogy nem szolgálta az utolsó csepp véréig a Pártot, a büdös életben nem lesz többet képviselő. Hogy kijött a karanténból a diktatúrára szavazni, ilyképp nemcsak hűség és lojalitás, hanem egzisztenciális kérdés is. Egyébként épp a kormany.hu oldalon olvashatni – ami B. Nagy bibliája kellene legyen –, hogy aki megszegi a karantén előírásait, félmillióra büntethető. Kérdésem volna akkor, mit kap ez a B. Nagy, ejnyebejnyét, vagy kitüntetést, de egyiket sem. A Fidesznél ez az alapállapot, ha valaki normális, az nem ül közöttük.

Tegnap nem sikerült megszavazni a felhatalmazási törvényt, mert négyötöd kellett volna hozzá. Így, hogy B. Nagy megjelent a porondon, csak pofavizit volt, hűségnyilatkozat mintegy, hogy atyuska figyelj, a szívem meg a vérem, illetve a nyüves életem mind a tiéd. Pár nap múlva viszont, amikor már nem négyötöd kell, hanem tényleg minden szavazat szükséges a gyalázat törvénybe iktatásához, na, akkor milyen tülekedés lesz, delikát. Szavaztak, írtak alá már a Fidesznél a halottak is, erre az alkalomra az intenzívről is betolják az összeset, ha szükséges, ha a fél világot agyonfertőzik, akkor is.

Így megy ez minálunk, így megy ez a Fidesznél. Egyébként fölvetődik, milyen lelke van az ilyennek, ha van neki egyáltalán, vagy csak a Párt által kézivezérelt robot. És ez a dilemma igaz az összesre, mind a dicsőséges százharminchárom bátor emberre, akik ők. „A helyzet most is nehéz, és még nehezebb lesz. Mindegy, hogy az ellenzék mitől fél, az legyen az ő dolguk. Nekem 133 bátor ember kell, az ország 133 legbátrabb embere. És azok önök itt, a kormánypárti oldalon” – ezt mondta tegnap az atyuska, hát jó, hogy az ilyen B. Nagy félék ott vannak. Hol lennének, karanténban?

Teljes tehát a harci menet és mozgósítás, Orbán elemében van, haditerveket eszel ki, nyüzsög, érzi, hogy eljött az ő ideje. És ehhez csatlakozni kell, aki kimarad, lemarad, gondolja B. Nagy, és szavazni fárad. Viszont a lelke mélyén tudhatta, hogy nem kellett volna, mert a maszkos képét eltüntette a netről, még szerencse, hogy más drótjában azért megmaradt. Így láthatja ország-világ, menyire hülye ez, milyen szervilis-szolgalelkű, s emiatt egy halmazban milyen veszélyes is. Mert az. Nem amiatt, hogy szavaz vagy nem szavaz, hanem, hogy a jelek szerint képes minden szabályt félredobva átgázolni mindenen és mindenkin.

Persze, ezért fideszes, és ilyen az összes. Nem laknánk velük egy kihalt szigeten, nem vennénk tőlük használt autót, s legfőképp nem bíznánk rájuk egy ország irányítását. És mégis itt tartunk, hol tartanánk máshol. Mindenesetre kíváncsian várjuk a híreket, hogy a legbátrabb 133 karanténba vonul-e mindezek után, ugyanis a formális logika, a szabályok és a józan ész alapján ezt kellene tenniük. Úgysem fogják, mert a törvények és szabályok nem azért vannak, hogy azt egy fideszes betartsa, sokkal inkább azért születnek, hogy az összes többit a saját hasznukra terelgessék. (Téged is) – Erről szólt ez a történet.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,
6 hozzászólás “Szavazzá’
  1. Czirbus Csaba szerint:

    ….csont nélkül megszavazzák jövő héten , ez nem kérdés ,nincs hátha , talán , csak bizonyosság . Utána , tartok tőle sokan fognak az íróasztal fióknak írni életösztön vezérelve ….

    • trikolor szerint:

      Van megoldás: A jelenlegi és a tervezett felhatalmazási törvény életbe lépése között lesz három nap, amikorra hatalmas országos tüntetést lehet szervezni a törvény megszvazása elleni tiltakozásként.
      Utána már tüntetni se lehet, ez lesz utolsó lehetôség. Élni kell vele, ha lehet, országos szinten milliókat mozgósítva.

      • hj szerint:

        Ez a mostani helyzetben a lehető legrosszabb ötlet! Spanyolországban is hatalmas tömegrendezvények voltak március 8-án – a következmények ma már ismeretesek. Nem „élni kell vele”, hanem életben kell maradni! (És alá kell írni az online petíciót!)

  2. Yeti szerint:

    Dicsőséges 133 – nem tanácsos köztársaságnak nézni.

  3. miki1950 szerint:

    Nem nagy durranás, hogy egy közülük tojik az általuk hozott törvényekre, szabályokra, hozzászoktunk ehhez már az elmúlt 10 évben.
    Ha ez alapján ítélnénk meg őket, szinte valamennyi a börtön szabályai szerint tengetné mindennapjait évek óta.
    Weöres Sándor fogalmazott így a szabályokról :
    “A szabály semmit nem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad ; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat. “

  4. remete szerint:

    Leporolhatjuk az illegalitás szerszámait. Szerintem a rengeteg semmirekellő szakemberük már rég beazonosította a gócokat. No nem a vírusét…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!