Szarháziak

Varga Juditnak úgy két évvel ezelőtt túl sok érdeme nem volt. Hogy nő létére ügyesen tudott labdázni, az maximum cirkuszi mutatvány, de annak se nagy vaszisztdasz, más nők lehet, ügyesebben dekáznak. Ilyen korú bírósági fogalmazó is rengeteg van, nő is sok van köztük, ám lehet, nem mindegyiknek ilyen náci, acélhideg a szeme, mint az övé. Ez azt is mutatja, ilyen készségekkel miért lehetett hirtelen-gyorsan miniszter, aki most Hitlerhez méltó felhatalmazási törvényeket terjeszt be olyan kitételekkel, hogy aki nekik nem tetszőt mond, minden skrupulus nélkül lecsukható.

Ez az egész, koronavírus-törvény fedőnevű háborús szükséghelyzeti cirkusz nagyon sok sebből vérzik. Mari néni egészségét enélkül is, az utcán grasszáló fegyveres katonák és börtönnel fenyegetés nélkül is meg lehetne óvni, vagy azzal sem, a Fidesznek (Orbánnak), aki most Varga Judit képében mutatkozik meg, következésképp hátsó szándékai vannak. A vírusra mutogatva hoznák az ország nyakára a nyílt diktatúrát, viszon a demokráciának annyi heges maradéka még megvan az országban, hogy ezt négyötöddel tehessék csak meg. Tudják, hogy nem fog menni, mégis meg fogják csinálni.

Azt mondja a Fidesz frakció vezetője, valami Kocsis Máté nevű, hogyha hétfőn nem megy át a koronavírus-törvény négyötöddel, akkor nyolc nap múlva úgyis meglesz kétharmaddal. Éppen csak azt nem tette hozzá, hogy mindenki be is kaphatja. Így gondolta bizonyára, csak nem merte kimondani, nem akarta egyelőre, majd a szavazás után fognak más szelek fújdogálni. Érezni, ahogyan ez a Kocsis most épp a fényes csizmájához ütögeti a lovaglóóstorát, a többi szarházi meg az ujjaira húzza a boxert, vagy szorosabban fogja a gumibotot. Eljött az az idő amit oly régóta türelmetlenül vártak.

Orbán is azt mondta annak idején, csak egyszer kell nyerni, de akkor nagyon. Most is ez van, csak egyszer kell megszavazni, de alaposan, és indulhat útjára a fideszes gyönyör. Viszont, ahogyan Varga Juditban sem ismerhettünk fel túl sok érdemet, mielőtt miniszter lett – igaz, utána sem -, ebben a Kocsisban sem sok volt található a frakcióvezetést megelőzően, most pedig, mint kitetszik, élet-halál urai. Varga a hasára csapott, és azt mondta, kapjon öt évet, akinek nem tetszik a pofája, ez a Kocsis meg a képünkbe tolja, hogy akkor is megszavazzuk, ha behugyozik is a világ.

Ilyen sokadvonalbeli alakok határozzák meg az életünket, másod, harmadrangú a szarháziak diktálnak az országban. Futsalos ordibál nagykövetekkel, vallási fanatikus dönt az egészségünkről, a velőspacal szakértője tankokat vásárol, egy focibuzi meg az egész brancs főnöke. Ők fenyegetnek börtönnel írni tudó embereket, mert ennek a törvénynek a legkevésbé sem a Mari néni nyüves életének megmentése a célja, hanem a nagypofájúak móresre tanítása. De egyszer elégtétel fogunk venni, addig csak azt kell eldönteni, hogy amit tesznek, miért teszik.

Vegytiszta gonoszságból, érdekből, vagy azért, mert képtelenek felfogni összetettebb eszméket, mint a parancs, bokacsattogás és harsonaszó. A diktátorokat az arctalan tömeg és a kiszolgáló személyzet tartja életben, a Mari nénik kevésbé tehetnek arról, hogy Mari nénik a farhátas, otthonkás álmaikkal. Ők a rendszer végtermékei és szavazóbázisa, őket viszont azok a szarháziak állítják elő, akik ilyen törvényeket beterjesztenek és tűzön-vízen át megszavaznak. Náluk majd, amikor kimondjuk fölöttük az ítéletet, azt kell eldönteni, hogy tiszta elmével tették-e, amit tettek.

Tudjuk, hogy minden politikai karrier valamely érdek mentén kezdődik, aki mást állít, hazudik vagy szent, az ilyenek azonban ritkák. No most, amikor azt nézzük, mi irányítja gonoszságában ezt az egész bagázst, még az érdekek mentén meglévő hideg számítás, vagy már a vallásos fanatizmus, az ugyan a égeredmény szempontjából tök mindegy, csak a képet árnyalja csöppet. Rossz viszont arra jutni végül, hogy fenyegetéssel, hatalommal való visszaéléssel, vagy szimplán degeneráció miatt ilyen szarháziak telepednek az ember életére, amit minden eszközzel meg kellene akadályozni. Most. Egyedül viszont kevés vagyok ehhez, és túl öreg is. Ti jöttök.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,
7 hozzászólás “Szarháziak
  1. Yeti szerint:

    Nem most. Nem kellene.
    Kellett volna$
    Amikor meg csak kicsi féreg volt, de akkoriban (sem) érdekelte ez a szavazgató többséget.

    Azok a nem kevesen fiatalok pedig nem jönnek, elmentek még időben.
    Néhányan büntetésül kaphatják (írástudóék főleg), amit a többség jutalomként – az új vészkorszakot.
    A marinénik maga az arctalan tömeg, az arcátlanokkal kiegészülve majdnem megvan a népesség teljessége.
    Már tökéletesen lényegtelen, milyen mértékig tehetnek a dologról.

  2. Toller Béla szerint:

    Ti jöttök, ti jöttök ….. Jellemző egy kicsit, hogy akik eltolják, azok bele is öregednek, oszt a következő korcsoport fiatalabbjainak kell vásárra vinni a bőrüket (ami után kezdődik mnden előlről, naná) ! De legalább a hozzáértés növekedne nemzedékről nemzedékre ….

  3. miki1950 szerint:

    Teljesen mindegy, hogy a diktátor melyik mamelukjával mondatja ki azt, amit ez a beszari alak nem mer kimondani mert ő úgyis elcseszné így meg (azt hiszi) ,a felelősség nem az övé.
    Bizony ezt a lehetőséget már az uralkodása legelején kellett volna blokkolnia az ellenzéknek
    – nem tették meg.
    Most már megtennék, de orbán törvényei szerint esélyük sincs erre.
    Arra azonban jó esélyük van -ha képesek lesznek felfogni, hogy mire megy ki a játék -,hogy a passzív ellenállásból végre kilépjenek és elkezdjenek aktívan cselekedni.
    Mert ez a válság csak egyre mélyülni fog és emberek tömegei kerülnek olyan helyzetbe, amit az egységes ellenzék a maga javára és az ország felemelkedésére fordíthat.

  4. remete szerint:

    “Mert ez a válság csak egyre mélyülni fog és emberek tömegei kerülnek olyan helyzetbe, amit az egységes ellenzék a maga javára és az ország felemelkedésére fordíthat.” – a lebutított, tompa nemzettest irányított “gondolkodása” a szakadék legalján jut el a felismerésig, miként jutott oda. Mindenkire haragudni fog, mindenkit le fognak taposni ezek a tahók, de csak utoljára a csodacsatárt. Ahogy a benácult németek se tudtak megszabadulni a Vezértől, csak a totális romhalmaz árán. Ne így legyen, de remény rá kevés…

  5. miki1950 szerint:

    Különben

  6. Czirbus Csaba szerint:

    jó kis mondóka ez a ” a remény hal meg utoljára ” de azt gondolom , ha a jövő héten teljhatalmat kap a lókupec akkor az visszafordíthatatlan folyamatot eredményez ,gyakorlatilag élete végéig választják meg újra kétharmaddal , jelentsen ez bármit számszakilag .Vagy ….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!