Erősödő igények

Megnyugtató az a tudat, hogy a kedves vezető szíve népével együtt dobban, és az agya is egy ütemre jár vele. Így, miként azt az ő hírirodája tudatta, erősödik az igény a házi pálinkára, s hogy ez ekként megjelent szerte a nyomdaipari termékekben, bizonyságot nyert, hogy a jódógos, jómunkásemberek sóhaja, sőt, imája meghallgatásra talált, ihatnak ezután is. Sőt, a kedves vezető a kockás ingjében maga dönti ki a demizsonból a kerítésszaggatót, még emberesebben pedig maga gyűjti a cefrének valót. Bár, ez talán fölösleges is, magyar ember a szaros ólajtóból is tud pálinkát főzni, mint az tudvalévő.

A pálinka fontos népélelmezési cikk, gyógyszer és altató, fájdalomcsillapító és búfelejtő. Ha rohad az ember foga s emiatt lüktet, leöblítjük, s kész a kúra. Ha ordít a friss szaporulatú magyar csecsemő, cumiját belémártjuk az isteni nedűbe, szájába gyömjük, s már alszik is, fél litertől a világ összes fáradtságát kipihenjük, ezen kívül a pálinka eleven alkotó erő, mint ismeretes. Tudjuk a népi igazságot ugyanis, miszerint a fröccstől hülye gondolatai támadnak az embernek, a pálinkától pedig meg is csinálja azokat. Például macsétével kiirtja a családját, fölgyújtja a pajtát vagy szíven lövi magát a vadászpuskájával, ilyenek.

A pálinka migráncsriasztó készség is, igaz muszlimok ilyennek a szagától is menekülnek, kombinálva disznóöléssel és szaros gumicsizmával a kerítésnél toporgó százezreket egy életre elriasztja, hogy már busókra sem lesz szükség ott. Mindeme áldásokat hordozza magában ez az ital. Hogy fölrobban tőle az ember mája, szétrohad a hasnyálmirigye és lekonyul a füle, az nem baj, egy ima segít a bajon, ha meg nem, csak a nyugdíjrendszerrel tesz jót az elhunyt, egy gonddal kevesebb, őt nem kell pátyolgatni az út szélén, tépelődni azon, otthagyjuk-e vagy magunkkal vigyük a csatába.

A pálinkafőzés összehozza a családot, közösségi program. Ha imádkozunk, hogy a készség föl ne robbanjon, maga a mise, a réztől kék első főzet egyenesen Krisztus vére vagy egy ufonautáé, az attól függ, mennyit kóstolgattuk kiskanálból, miután meggyújtottuk azt ellenőrizve, mennyire szaggatja a kerítést, lukasztja-e a gyomrot, oldja-e a fémet, és más cukiságok. Mindezeket belátva könyvelhetjük el, hogy a kedves vezető érti az idők és a nép szavát, s hogyan lehetne ez másként, hiszen ő maga is vagyontalan jódógos, jómunkás kisember, a nép egyszerű fia.

Más megközelítésben a pálinka erősen addiktív és pszichogén kábítószer, s ha valaki ennyire szívén viseli a sorsát, odafigyel arra, hogy az alattvalók bőséggel fogyaszthassák, akkor nehezen érthető és értelmezhető az a vallásos buzgalom, amellyel a mariskát üldözi, egy tő vadkender miatt tömlöcbe veti az embert. De ezzel ott lennénk a sehová sem vezető vita közepében, hogy melyik méreg a jobb, ám ebbe nem mennék bele. Felőlem mindenki attól tép be, amitől csak akar, és vagy mindegyiket üldözzük vagy egyiket sem, de ez már ontológiai gond.

Sokkal inkább arra lennék kíváncsi ebben a kontextusban, hogyha a kedves vezető ennyire tisztán látja és nyilvántartja a pálinka vedelésére vonatkozó lakossági igényeket, akkor bizonyára van tudomása másfajta óhajokról is, amelyek a magyarokban felbuzognak. Nem sorolom, mert nem jutok a végére (lakhatás, tanulhatás, egészséghez való jog, európai fizetség meg a többi), de elég volna egyre figyelni, amely mind közül a leghangosabb, a többség listájának első helyén szerepel, s mint ilyen, nemzeti programnak és kívánságnak is nevezhető, jelesül, hogy ő maga takarodna a francba.

Ebben elég széles körű konszenzus mutatkozik, egyre erősödik rá az igény, sokkal jobban, mint a házi pálinkára, ezt azonban nem tudja vagy nem akarja meghallani. Az a cuki kurvaság azonban, hogy mint tudjuk, a pálinkától egészen elképesztő dolgokra tudja ragadtatni magát az ember, az agya elkezd kiszámíthatatlanul működni, így soha nem tudható, a gumicsizmás zombitömeg mikor indul meg a vár és az erkély ellen. Persze sosem fog, csak ez is benne van a lehetséges kimenetelekben, mert Sheldontól tudjuk, hogy az ember determinisztikus lény, de mégis van szabad akarata. Ám ez már teológia, ha már keresztények vagyunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum