Szombathelyi Halódás

Tegnap a mindent is tudó nagy, fővárosi médiaatyák, akik azt hiszik, hogy ők kakálták az újságírást, viszont semmit sem tudnak, már vagy az öröm harsonáit fújták, hogy megmenekül a szombathelyi foci, mert Mészáros veje, Homlok Zsolt lesz a tulajdonos, tehát lesz pénz dögivel, illetve a másik megközelítésből, késztetést éreztek – a nagyvárosi slapajok, akik mindent is tudnak – borongani azon, hogy ezek a szemetek ezt is befalják, világvége, kardbadőlés, egyebek. Egyik sem igaz, illetve nem egészen úgy, vagy sehogyan sem.

Nem olyan bonyolult, viszont egészen az. Hölgyek és újszülöttek, valamint részeges bölcsészek számára elmesélem, hogy a Haladás futball csapata idén kiesett a magyar első osztályból, ami az NB/I, és nem a Premier League vagy La Liga – ezt csak az ínyencek számára, meg, hogy mutassam, milyen insider vagyok futballilag, mint a rosseb -. De ez nem elég a nyomorúságból, pénz sincsen semennyi. Ha nem történik valami, a friss, ropogós, tizenötmilliárdos stadion, egyetlenünk terhes ajándéka ott áll majd üresen, magányosan, éltető futball nélkül.

A csapatot működtető Szombathelyi Haladás Kft.-nek mínusz háromszázkilencven millió forint pénze van, ez a tőke, de a rossz nyelvek az ilyet egyszerűen csak adósságnak nevezik. Ebből perecet se lehet venni, nem hogy csapatot üzemeltetni, más szemszögből, ennek a töredékéért már utcára tesznek gyermekes családokat a NER-ben, viszont ugyanebben a társadalmi közegben mindenki állva hugyozik, hogy mentsék meg a csapatát. Ezért borulnak a Mészáros vej, Homlok Zsolt lábai, mint megmentő csülkök elé. Mert utáljuk az apósával együtt, de a pénze jó lenne.

Sajátos erkölcsi hozzáállás, viszont a futballcsapatot az eddigi többségi tulajdonos, HALMILL Team Tanácsadó Kft., élén Illés Béla „a legnagyobb király”, ma a legnagyobb közellenség – lám, a világ és a múló dicsőség – nem Homlok Zsoltnak magának adta oda ajándékba tartozásokkal együtt, hanem a Haladás VSE-nek, amelynek a vej csupán társadalmi elnöke. Pénze az nincs benne egy darab sem, így a futballban sem lesz. Itt a szar elkenése történik csupán. Hogy a Haladás VSE – élén Homlok Zsolttal – elfogadta a terhes adósságot, kihúzta Illés Bélát a kakiból, és a trutymót egy lendülettel a városra akarja tovább kenni.

A város már megszavazott – a bevándorláspárti többség – egy százötven milliós mentőövet a csapatnak, hogy az legalább az NB/II-ben el tudjon indulni. Viszont ezt csak a következő évi támogatások terhére tette azzal a kajánsággal, hogy egy független szakértő hadd nyálazza át Illés Béla pénzügyeit, megnézve, hol romlott el minden. Erre történik ez az ajándékozás, tartozásokról szó sincs, sőt, Homlok Zsolt ahelyett, hogy pénzt tenne a csapatba, egy lendülettel tolja tovább a nehéz pakkot a városnak.

Mert ilyeneket mond: „Felek elengedhetetlennek tartják, hogy Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata az általa megszavazott 150 millió forintos támogatásnak a 2020-2021-2022. években nyújtandó támogatásba történő beszámításától eltekint; és a 150 millió forint támogatást feltétel nélkül biztosítja és átutalja, egyúttal a közeljövőben áttekinti a 2020-2021-2022. években nyújtandó további támogatások lehetőségét; és lehetőségeihez mérten magas színvonalon támogatja a városi labdarúgást.”

Ennyi a kisördög, nem több, nem kevesebb. Homlok Zsolt nem azt mondja, utánam, hanem, hogy előre, s egyben a felelősséget – azzal, hogy ki tudja, milyen jóváhagyással – a városra testálja. Elég aljas hozzáállás, mert, ha a város azt mondja, kösz, így nem, és akkor ő lesz a bajok okozója, vagy, ha azt mondja, jól van ez így, akkor is. Mindkét esetben elküldi valaki az anyjába a tisztelt képviselőket, Illés Béla és Homlok Zsolt pedig mosolyog. A szombathelyi futball nem menekült meg, csak az agóniája húzódik el, és a trutyi hömbölög tovább.

De hát, ilyen ez a magyar foci és ilyen ez az ország. Sem a profi sport, sem a gazdaság nem piaci alapon, hanem uram-bátyám, közbeszerzés, pályázati mutyi, pártszimpátia és szemszín alapján működik, és ebbe is pusztul majd bele velünk együtt. Viszont visszatérve a focihoz, lehetne másként is. 2005-ben az amerikai Malcolm Glazer nyolcszázmillió fontért megvette a Mancehster United hetvenöt százalékát, teszem hozzá, javarészt kölcsönből. A szurkolók kiátkozták, ám a klub miden évben profitot termel azóta is.

Az FC Barcelona tulajdonosai meg a klubtagok, a culék. Bárki, aki befizeti az éves tagdíjat, tulajdonos lesz, és dönthet a pénzügyekről. Nemrégiben határoztak arról, hogy a Camp Nout – a stadiont – százötezresre bővítik és befedik. És az avatáson nem Hende Csaba meg Puskás Tivadar köszöni majd meg az ajándékot, hogy jól viselkedtek, és az atyuska kegyes volt hozzájuk meg a városhoz. Az övék lesz, maguknak építik, és a dolgok itt kezdődnek meg itt is érnek véget. Ehhez mérjük a mostani szombathelyi mesét, s ezután mélázunk rajta.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum