Usain Bolt és a KDNP

Én kérek elnézést a derék jamaicaitól, hogy egy képernyőn emlegetem mondjuk Rétvári Bencével, vagy akármelyikkel, amelyik bohóc pár éve lelte meg az Urat. De, amint olvastam, hogy mire költöttek ezek tizenheten rohadt sokat a te zsebedből, drága olvasó, egyből a jó Usain nyilazós képe ugrott be, midőn lába előtt hevert az egész tetves világ, tehát nem tehetek róla egyáltalán.

Meg különben is ki fog derülni itt lejjebb, hogy mindenképpen adja magát a móka. A kacagás, az nem egészen biztos, de mit lehessen tenni, kérdem én a karma előtt földig hajolva. Alapvetően nagyvonalú mókus vagyok az alomból, mert a rendszer elhanyagolta nevelésemet, így csak akkor visítok fejhangon, ha a vörös, bozontos és lompos farkamat húzgálják.

Ezért siklok most el afölött, hogy ezek tizenheten, akik valami ismeretlen ok következtében KDNP frakciónak nevezik magukat, de lehetnének akár mormota őrs, vagy elsőáldozó ribancok is, tök mindegy, szóval, hogy ez a galeri százhuszonhat millió közpénzt tapsolt el tavaly működése közben, mert rohadt drága lehet a gitt, vagy akármi. Szóval ez engemet nem érdekel egyáltalán.

Ellenben leltem egy tételt, amitől megjelent nekem a sprinter, a világ leggyorsabb embere, és intőn felemelte az ujját, hogy figyeljek oda. Nos, a piszkos tizenhét egy év alatt egymillió kétszázezret költött lekvárra. Azt én nem tudhatom, hogy ez sok oder kevés, ezért élénken billegetni kezdtem a bütykös ujjaimat, még a lábaimon meredezőket is kiszámolási céllal, csakis.

Egészen egyszerű képletet alkalmaztam. Alapul vettem, hogy itt, az egyik rendszerspecifikus boltban négyszázért adnak egy üveg sárgabarack masszát. Az egyszerűség kedvéért ötszázzal számoltam az ujjaimon, és azt adta a művelet, ha ezek tizenheten egy év alatt fölzabáltak egymillió kétszázezer forintnyi lekvárt, az uszkve huszonkétezer üveg, tehát napi hatvan, ami nem semmi, ugye.

Édesszájú egy bagázs, vagy valami más mocsok bújik meg a sötétben. Azt nem tételeztem, hogy elirigyelve Vajnáné gusztusát, nemesfémmel spékelték volna a sárgás trutyit, hogy aranyfüstöt fingjanak. Ez indokolná, hogy mért basztak el ennyi lóvét a zsebedből én édes proletárom, ezt azonban, ezt a fölfejtést hosszas megfontolás után elvetettem. És ekkor jött az én Boltom – nem CBA, ezt el ne feledjük.

Emlékezhetünk, vagy, ha nem, akkor elmesélem, hogy ez az Usain éveken keresztül szarrá verte a világot, ma is ő a száz-, és kétszáz sík világcsúcsartója, pedig már kampóra akasztotta a szögesét. Amikor arról faggatták, mi a jó franctól ilyen rohadt gyors, akkor azt felelte, hogy a nagymamája lekvárjában lehet a titok nyitja. Ezt nyomozhatta ki a de jure ugyan igen, de facto azonban egyáltalán nem létező frakció, és most lekvárhegyekkel várják a zsenit.

Tán azért, mert sejthetnek valamit, hogy milyen sors vár rájuk, és ezért futni készülnek nagyon gyorsan, és kell a lecke a meneküléshez. Ebben azonban én egyáltalán nem bízok, mármint, hogy még tovább is nem szívják a panelproli vérét, még a remegve várt ápr. 8. után sem, így akkor talán a vezér seggét óhajtják még alaposabban tisztogatni a recés nyelvükkel, még az is lehet.

Bolt bácsi nagy álma ugyanis, hogy a rekortánt odahagyva futballistának szegődik, és akkor lenne igazán boldog, ha a Manchester United szerződtetné. Ez ugyan még odébb van, viszont a Borussia Dortmund már behívta egy márciusi próbajátékra, tehát minden lehet. A hamis keresztények pedig a lekvárhegyekkel csábítanák a Puskás Arénába, amely kisebb is, szarabb is, mint az Old Trafford, de az övék.

Egyébként a kiszemelt ideológiailag is megfelel. Ha figyelemmel kísértük nagy futásait, láthattuk, midőn rajt előtt keresztet vet, a győzelem után pedig meg is csókolja a nyakában lifegő feszületet. Sőt, a teljes neve is Usain St. Leo Bolt, tehát sokkal keresztényebb és pláne demokratább, mint ezek így együtt, egy halomban, ezért nem is való közéjük egyáltalán.

Eddig tartott a mai hajnali szerenádom, és ide-oda kószáló képzeletemet a valóságra tompítva egyetlen rohadt nagy kérdést teszek fel búcsúzásként, de azt nagyon. Hogy a Rétvári nevű, ha már ilyen kurva sok lekvárja volt, akkor miért krumplit osztogatott a proletároknak szavazatvásárlási céllal. Ezeknek ez is jó, gondolhatta ez a Rétvári, és letörölte a mocskos ajkairól a lekvárfoltokat. Így megy ez minálunk, nem épp sehogy.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,
2 hozzászólás “Usain Bolt és a KDNP
  1. Istvan Erdos szerint:

    Biztosan narancslekvárt vettek a haveroktól, az meg sokkal drágább…
    Ahogy elnézem, nálatok (a szombathelyi Megyeházán, a Kormányhivatali szárnyban) már felkészültek az MKKP hatalomátvételére 🙂
    https://www.facebook.com/pavelkovitspetra/photos/a.1483112565117519.1073741829.1475856509176458/1530265010402274/?type=3

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!