Nincs alku

Miheztartás végett:
„…Az idő lassan elszivárog,/ nem lógok a mesék tején,/ hörpintek valódi világot,/ habzó éggel a tetején./ Szép a forrás – fürödni abban!/ A nyugalom, a remegés/ egymást öleli s kél a habban/ kecsesen okos csevegés…”
(J. A.)

Most kúrják el az életünket éppen. Illetve, hát már el van az baszódva visszamenőleg a születésünkig, az úttörőcsapattal, és a szombathelyi Felszabadulási Emlékmű tövében lövöldöző orosz csapatokkal, akik így köszöntötték, hogy KISZ tag lett a jámbor, és ezek után, midőn kalapjukban az MSZMP helyi kollégái örvendezve nyugtázták, hogy ez is megvan, az ember a KISZ-ről azután egy szót sem hallott, mert nem is volt.

Másoknak tán igen, akik most – hogy csak egy példányt említsünk – az országgyűlés elnökei, valaha volt MSZMP-és igazolvánnyal, de ez már szót sem érdemel igazán, hiszen annyira közkeletű. És, hogy többes számot használok, azért szükséges az, mert az összes ilyen. És ezt fölösleges is tovább ragozni.

Csakhogy, midőn a Párt újólag belenyomult belénk, és már nem kalapokkal a márciusi szélben, amely, lássuk be, avitt egy dolog, olyan Kádár szaga van, ha az ember fényképeket nézeget hajdanvolt önmagáról, és látja, Pista bácsi ’Pestről miképp mosolyog a közös örömök hazudott boldogságában.

Így vagyunk most is. Jobban teljesítünk. Én pedig, aki avval vagyok megkeserítve, hogy mikroszkópon át nézem az életet, és hanyatlva immár kívülállóként, azt veszem észre, hogy a Gyurcsány, a drága ember, és ezt komolyan gondolom, harminc évezik itt nekem, a büdös sunába.

“Nekem van harminc évem arra, hogy olyan legyen Magyarország, amilyen most a DK programja” – ezt mondta a Feri. Mélységes alázattal közlöm, hogy nekem nincsen harminc évem egyáltalán, nekem, ha úgy nézzük, óráim vannak csupán, és hiába hiteget akárki, hogy majd egyszer kiderül az ég, ha azt látom, hogy borongás van az utca kövei fölött.

Ebből, ebből a gyurcsányi nyilatkozatból az folyt le a falakon, hogy már ez az ember sem akarja éppen most a sárkányt ledöfni. Azt mondta: “Csak akarat kérdése az egyéni körzetekkel kapcsolatos megállapodás, hogy ott egyeztetett indulás legyen. A lista pedig lehet önálló. Bárkivel fogadok, ha külön listák lesznek, akkor tíz százalék felett lesz a DK 2018-ban”.

És akkor mi lesz? Ez az én kérdésem, és nem is kevés. Mindez az egész választási rendszer úgy lett megszerkesztve, hogy tíz százalékokkal csak valagat lehet törölni, és nincs az az ’Úr, aki megmószerolhatná, az legyen, akit a többség akar. Beleragadtunk a sárba, és, ha már J. A.-val tettem elfogadhatóvá az agyam menését, illő dolog vele is zárni: „Ijessz meg engem, Istenem,/ szükségem van a haragodra./ Bukj föl az árból hirtelen,/ ne rántson el a semmi sodra.” És összegzésül: „Meghalni lélekzetemet/ fojtom vissza, ha nem versz bottal/ és úgy nézek farkasszemet,/ emberarcú, a hiányoddal!”

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,
9 hozzászólás “Nincs alku
  1. nemecsek szerint:

    Nem akarom megsérteni,de ön roppant naív ember ha a milliárdos pápai prolitól vagy a belterjes budapesti zsidógyerekektől reméli a jobb,élhetőbb Magyarországot. A jobboldallal is kétségeim vannak.Megélhetési politikusaink vannak,ahogy mindenkinek jelenleg európában.Lehet,hogy ön most legyint egyet de higyje el,egy új világrend emelgeti a fejét,amiből nagyon csúnya dolgok lesznek.A gyakorlati ember látja ezt.Degenerált világ lett,ami egyre gyorsuló spirálban száguld a nihilizmusba.Akik ezt generálták,nos ők a nyerők,akiket nem érdekel a pórnép problémája.Sem az anyagi,sem a nagyobbik,a lelki!Tudom,hogy fiatalabb vagyok de hallgasson rám,váltson értékrendet.

  2. rezeda szerint:

    Ez az, amit nem lehet. Az “értékrend”-váltás. Tudja, ez nagyon mélyen gyökerezik, valahol a génekben. Sajnálom, de így van.

    • nemecsek szerint:

      Valószínű rosszul fogalmaztam és félreértett.Nem a klasszikus értelemben vett emberi értékrendre gondoltam.(ha ön arra gondolt).

  3. rezeda szerint:

    Én arra gondoltam, azokból jottányit nem engedek. Minden írásom és az összes törekvésem efelé irányul. Öregecskének tűnhet, de szeretem ókor-ókor átölelni fajtársaim vállát. Ez nem is olyan rossz, ha belegondolunk.

    • nemecsek szerint:

      A barátság érték. A becsület, a tisztesség,a hazaszeretet,mind mind érték. De Gyurcsány,és még sorolhatnám hosszan,azokat is akik már nincsenek köztünk,nem érték. Amenyiben ön képes arra,hogy úgy nézzen rám,mint egy olyan emberre, akinek az az értékrendje amit fennt felsoroltam,akkor megérti,hogy én is olyan ember vagyok mint ön.Lehet,hogy ellentétes oldalon állunk(politikailag is)de a nevező közös.Ez érték.De engem azért lenácizni,mert irritál a Maccabi magyarországi,magyar pénzen való megrendezése, az nem érték. Mert a politikai és vallási “köntösét”leveheti az ember de az értékei,ahogy ön fogalmazott a gyökereiben, génjeiben van. ui.ezért nem hiszek az integrációban:)

  4. rezeda szerint:

    Nem vagyunk egy platformon. Figyelmébe ajánlanám Umberto Eco levelezését, amely “Miben hisz, aki nem hisz” címen látott nyomdafestéket, és lebilincselő olvasmány. A maccabit nem magyar pénzből rendezik, az csak lesz nekünk. Én nem önt náciztam le, hanem a két vezért, úgymint Orbán és Vona. Ha szükséges, alkalom adtán bővebben is elmesélem, hogy mért. Köszönöm viszont a higgadt párbeszédet.

  5. nemecsek szerint:

    Hát nem.De nem baj.Magyar írókat olvasok,mert meggyőződésem,hogy ők már megírtak mindent.Egyenlőre 2milliárd van rászánva.Ne legyen,felesleges.A jövő majd megméri őket.Nincs mit megköszönni.Jámbor ember vagyok,aki büszke a magyarságára.Ez érték.

  6. rezeda szerint:

    Jóccakát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Legutóbbi bejegyzések