Férfiszoknya, kocsmastílus

Buzi-e vagy? Momentán ez a legizgalmasabb probléma országunk gyűlésében, az inkriminált kérdés pedig Vona Gáborra vonatkozik, hol burkoltan, hol meg nem, a jópofa Fidesz-es karaktergyilkolászás megszokott stílusában és szellemében. Szó lesz erről még 2018 gyönyörű kikeletéig, ebben teljesen biztos vagyok.

Az előzmények közismertek, midőn a kormányzó erő mocsokmédiája nekilátott a nemes munka elvégzésének. Ez úgy történt, hogy Rácz Terry Black Károly előállt a farbával, és azzal vádolta meg a Jobbik elnökét, hogy melegbulikon vett volna részt. És ezen pörögtek hetekig, egészen odáig, hogy végül Vonáné arra kérte a nagyságos Lévai Anikót, állítsa már le a degenerált férjét, de, mint azt a Fidesz-kommunikáció az ő magas lováról tudatta a Jobbik-nejjel, s egyszersmind a nagyvilággal, ilyen mélységekig ő nem süllyed alá. És hites ura tényleg nem bír leállni.

A parlamentben folytatódott a vásári előadás hétfőn. Orbán itt az égreszóló sikerekről tartott lenyűgöző előadást, ámde elfelejtett szólni az olimpia rögös ügyéről. Vona ezt a szemére vetette, felszólítva hajdani haverját, hogy „ne bújjon Tarlós István szoknyája mögé a kérdésben”.

Orbán elvtárs pedig a maga jól bevált, és igen népszerű pökhendi stílusában megadta a feleletet, amelyben szokása szerint nem a kérdésre válaszolt, hanem csak úgy böffentett egyet az áporodott légtérbe, így: “Nem szoktam én, illetve nem én szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni”. Ez magyarra lefordítva annyit tesz, fogd be a pofád, köcsögbuzi!

Mivel Vona ezt kifogásolta, személyes megtámadásra hivatkozva szót kért a bajuszát vesztett házelnöktől, azaz Kövér káplártól, és persze, hogy nem kapta meg a szót, sőt, még a tisztelt képviselőtársak is leszavazták, hogy felhorgadásának hangot adhasson, de hát, így megy ez már csak minálunk.

Ellenben a pörformansz után kifejthette a véleményét az őt szóra méltató médiának, így: “Ma Orbán Viktor a parlamenti vitánk során lesüllyedt a saját bulvármédiája szintjére. Olyat tett, amit eddig miniszterelnök nem: az olimpiai pályázattal és a korrupcióval kapcsolatos konkrét felvetésekre nem volt képes miniszterelnöki módon, érvekkel válaszolni, ehelyett reszkető, bosszúéhes kocsmapolitikussá töpörödött.”

Fájdalmasan kell megállapítanom, hogy a két náci közül Vonának van némi igazsága, de győzelme nem lehet teljes. A „bosszúéhes kocsmapolitikus” szókapcsolattal a lehető legteljesebb mértékig egyet értünk, viszont sajnálatos módon ez nem most történt meg vele, mindig is az volt. Alaposan tanulmányozom én ennek a kisformátumú politikusnak a ténykedését már hosszú évek óta, és bánatos szívvel arra kellett jutnom, mindig is illett rá a Vona-féle megállapítás. Már a történelminek nevezett Nagy Imre-beszédkor is, a helyzet pedig azóta folyamatosan romlik. Ajánlanám az Orbán Viktor idézetek fölkeresését a gugli segítségével, és mindenki megláthatja, miről is beszélek itt.

Viszont nem tehet róla, ezt meg kell adni, a ’csúti avas szagú parasztudvar öröksége ez, a feltörekvő, kisstílű alak tobzódása, amin semmilyen Bibó Kollégium, de még a Soros-ösztöndíj sem segített Oxfordban, onnan is hazarohant szart kavarni. Viszont mi – illetve, hogy ki a rosseb, azt én nem tudhatom – választottuk mind a kettőt, és ami ennél sokkal nagyobb baj, még mindig kiemelt helyen szerepelnek az étlapon. Ez pedig 2018 tavaszának tragédiája.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!