Kétszáz vaddisznó

„A vadászat alapelvei

A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.”
(HBB)

November elején kétszáz vaddisznót lőttek halomra az állami Mecsekerdő Zrt. sasréti erdejében. Az állatokat előre összeterelték egy rétre, majd feszített tempóban végezték ki őket, a mészárlás után a talaj vértől volt sáros. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter pedig minderről úgy nyilatkozott, hogy a gyilkolászást külföldi megrendelő hajtotta végre, aki erre öt százalék kedvezményt is kapott, és minden rendben volt, hiszen csökkenteni kell a nagyvadak állományát.

Miniszter úr szerint minden a legnagyobb rendben van, szerintem meg nincsen. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyik tarkón lőtt vaddisznó sem volt a haverom, se rokonom, se ismerősöm. Csak ez az egész annyira jellemző a helyre, ahol élünk. Ha megnyerte, hadd vigye.

disznoAnalógiaként iderakható, amikor Lázár János a cimboráival fácánok közt rendezett hasonló vérfürdőt, vagy amikor Semjén térden állva könyörgött, hogy szalonkákat irthasson. Lehetne azt is mondani, hogy ezek vérszomjas fenevadak, akik alkalom adtán a Dunába lőnék embertársaikat is, erről azonban egyáltalán nincsen szó.

Sokkal nagyobb a baj, ők egyszerűen bunkók. Nem tudják földolgozni a hirtelen rájuk szakadt jólétet, és mint Bicebóca Móránál, aki, amikor a kökényen kívül más eleséget is kapott az osztálytársaitól, csak ennyit bírt mondani, hogy: ez az enyém? Ez is az enyém? Hasonképp tobzódik az aranyakban az új elit

Voltaképp, ahogyan a vaddisznók sportszerűtlen legyilkolása is csak jelenség, úgy káprázat az is, ahogyan például Mészáros Lőrinc sem bírja abbahagyni a gyűjtögetést, amint hírlik, már megint vett egy futballcsapatot, ezúttal állítólag a Diósgyőrt. És már azt sem tudja, mije van.

Így tobzódik az ország az általános szerzés állapotában, amelyben nincsenek játékszabályok, és ez valahol nagyon lehangoló tud lenni. Nem azért, mert a döntő többség kimarad belőle, hanem, ahogyan ezek csinálják. A guvadt szemmel szuszogva habzsolás, aminek a hangja betölti az egész országot, ez az Orbán-rendszer lényege.

És ebben nincsenek korlátok, mint azt a vaddisznók sajnálatos esete is mutatja. Mert Fazekas miniszter még azt is mondta, hogy nagy volt a kivégzés területe, és azok a disznók el is futhattak volna, ha akarnak. Ezek szerint nem állt szándékukban. Sorosbérencek voltak ők tehát, akik arra használták fel nyüves halálukat, hogy Magyarországot lejárassák. Komcsi bagázs, megérdemelték a sorsukat.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!