Az LMP vezérlő elve: Gyurcsányinem esse delendam

„S ha száját tátja a gyerek/ és fölnéz rád, vagy pityereg,/ ne dőlj be néki, el ne hidd,/ hogy elkábítják elveid!/ Nézz a furfangos csecsemőre:/ bömböl, hogy szánassa magát,/ de míg mosolyog az emlőre,/ növeszti körmét és fogát.”
(JA)

Meglehetősen illetlen dolgok történtek tegnap a DK sajtótájékoztatóján, ahol a szakadárok kifejtették véleményüket arról, hogy az LMP lepaktált a Fidesszel az alkotmánybírák személyéről. Varju László alelnök szerint a magyar „zöldek” ezzel kiiratkoztak az ellenzéki pártok soraiból, és elhangzott még a hadi állapotok közt használatos kollaboráns kifejezés is.

A DK egyáltalán nem róható meg azért, ha háborúként értelmezi a jelenlegi magyar közállapotokat, erre kényszeríti őt a kormányzó erő, aki folyamatosan fújja a harsonákat és pergeti a dobot. Nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, nem normális a mai magyar közélet, és, mint Svejktől tudjuk, nagy idők nagy embereket kívánnak.

halraj„- Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!”

Ez, mint arra suttyó gyermekkorunkból emlékezhetünk, Dobó István esküje Egerben, midőn a letelepedési kötvénnyel nem bíró törökök elleni harcra készült. Momentán az ellenzék – kivétel Jobbik – ilyen lélekállapotban leledzik. Erre ezek az LMP-sek szóba állnak a törökkel, sőt, alájuk is dolgoznak. Érthető, ha Dobó-Varju kiakad? Teljes szívünkből.

A sajttájon viszont korántsem természetszerűleg megjelent Schiffer András, aki amúgy a háttérbe húzódott, ellenben egy alkalmat sem hagyna ki, hogy Gyurcsányba bele ne rúgjon. Régi mániája már ez neki, aktív korában is egyetlen értékelhető és emlékezésre okot adó cselekedete volt, a sukorói feljelentés. Ezt a kudarcot ugyanúgy nem tudja feledni, mint Orbán az emlékezetes tévé-vitát.

Mindkettőjük retinájába visszavonhatatlanul beleégett a Fletó, hogy szabadulni sem bírnak tőle, így egy gyékényen árulnak, az Orbán meg Schiffer. Olyannyira, hogy a levitézlett zöldtárselnök Orbánnal nem nagyon foglalkozott kétes pályája során, mára pedig hasonult is hozzá. Más magyarázata nincsen a tegnapi ámokfutásnak, amikor hitványnak és alávalónak nevezte a DK-t, valamint ilyet is mondott: „Gyakorlatilag egyházellenes indulatokat szítanak fel, azt csinálják, amit az AVH-s szellemi elődeik.” Ehhöz hozzátenni nincs mit.

Ott volt még Schmuck Erzsébet, az LMP frakcióvezetője is, aki visszautasította a DK vádjait, és kimondta a varázsigét, miszerint a Demokratikus Koalíció nem tudja elképzelni, hogy van egy olyan parlamenti párt, amely az elvei szerint politizál. Az elvek tehát, amiről nem tudni mik volnának, viszont vannak, mint titokzatos rendező elv.

elv„Az LMP önmagában is egy eszme, egy idea: lehet más a politika. Az ÖKO-párt azt tűzte ki célul, hogy a rendszer megváltoztatásán fog dolgozni. Nem, nem úgy, hogy esténként egy új Magyarországot épít, mert a régi már lepukkadt, és egyszer majd, amikor eljön az átadás napja, akkor előrukkolnak az újjal, hogy íme. Az LMP politikájának, illetve cselekvési stratégiájának épp az a lényege, hogy minden egyes tettet, döntést összevetnek az elveikkel, illetve az azokból már kibontott gondolatok rendszerével, beleértve a párt működési szabályzatát, és így haladnak előre az időben, bízva abban, hogy az elvek segítségével egy egészen más rendszer fog kibontakozni döntéseik nyomán. Egy építkezésen egyszerű mérőeszközök segítenek, függőón, derékszög, vonalzó, az LMP az elveit használja így, rendszer bontás/építés/átépítés közben. Az LMP a durva, embertelen rendszer helyett ÖKO- és humánus, szociális alapokon kíván döntéseket hozni.”

Ezt a szöveget egy évtizedes, a zöldeket fényező írásból idéztem, és három dolog hüvelyezhető ki belőle: öko, humánus, szociális. A két utóbbi az összes demokratikus pártra jellemző, marad tehát az LMP-nek a zöld-ség, mint azonosító elem. Az összes többi duma valami homályos katyvasz a függőónjával együtt.

Ilyennel rendszert borítani bajos, és annyi megjegyezni való még akad itt, hogy ez az egész a Bajnai feletti diadal győzelmi mámorában született 2014-ben. Az LMP számára ő volt a technokrata ördög, akit sárba tapostak. A Fidesz-t itt sem emlegetik. Ilyenek az ő elveik, amelyekkel összhangban építik az új Magyarországot.

Hadházy Ákost viszont nagyon sajnálom. Még idén júliusban borongott ő, mint új zöld-társelnök, és ecsetelte pártjának érdemeit: „Szerintem nagyon nagy igény van egy olyan pártra, amely egyszerre három feltételt is teljesít. Egyrészt az LMP egy létező, megbízható és választható párt, másrészt nem kompromittálódott az elmúlt évtizedekben, harmadrészt pedig az LMP nem megy bele abba a csapdába, hogy elhiszi, úgy lehet nyerni, ha hergeli, hecceli az embereket és démonizálja az ellenfeleit.”

Az étlap, amit akkor is kínáltak, a következő: az LMP választható, nem démonizál és nem heccel. Csak a DK ellen, ugye. Mindezeket akkor én illetlen szöveggel nyugtáztam, de nagyon udvarias választ kaptam: „Kedves Rezeda Úr! Sajnálom, hogy indulatokat keltettem Önben, elnézést kérek érte. Valószínűleg tényleg illetlen, hogy egy vidéki állatorvos bele próbál szólni a nagyok játékába, és lehet, hogy nehezen érthető is, amit mond. Én minden interjúban azt mondom el, hogy nem hergelni kell az embereket, hanem meggyőzni őket és cselekedni. Látja, Önt mégis felhergeltem. Tényleg nehéz szakma ez, de még egyszer elnézését kérem, egyelőre maradok. Hadházy Ákos”

csillagvizsgálóEz nagyon szép történet, viszont semmire sem lehet menni vele. Fideszt leváltani legfőképpen nem, függőónnal, vonalzóval és derékszöggel meg pláne. Ellenben indulat is megbúvik a jámborság mögött. Schiffer úr a reflektor.hu-n írt tegnap egy regény hosszúságú elemzést „Lehet más, mint zsákmányszerzés” címmel az ő sajátos paktumukról, ölég volt végigszenvedni, de a bizonyítvány-magyarázat egyetlen rövid konklúziója megint ennyi volt csak: „A minél-rosszabb-annál-jobb politikája éppen ezért egész egyszerűen hazaárulás.” Mondanom sem kell, hogy Orbán úr ettől milyen elégedetten majszolja a szotyolát.
A választópolgár is fölöttébb boldog. Iderakok egy nyomdaképes hozzászólást, amely az említett schifferiádára érkezett:

„Schiffer András az alkotmánybírók megválasztásának előestéjén posztol egyet arról, hogy az amúgy gyakorlatilag kizárólagos hatalommal rendelkező Fidesz ellenében ő márpedig kiharcolta olyan alkotmánybírák megválasztását, akik majd szembe mennek a Fidesz-es kizárólagosságra törekvésekkel, és a Fidesz majd pont ezt nyeli be csont nélkül. Plusz persze vesszen Gyurcsány meg a rohadék DK-ok. És mindezt persze el is hisszük, hisz maga Schiffer András írta. És ha Schiffer András azt írja, hogy az LMP-s paktumok jók, a többi paktum meg nem, akkor az nyilván úgy is van. És a Fidesz is csupa jóravaló politikusból áll, akik arról híresek, hogy támogatják a hatalmuk korlátozását biztosító szervezetek függetlenségét és üzemszerű működését.”

Erős a gyanúm, hogy a mindig is a bejutási küszöbön lavírozó párt még néhány ilyen elvszerű gesztus után 2018-ban nem fogja megugrani a lécet. Hadházy úr már a nyáron is így mélázott: „Én nem tudom elképzelni, hogy ez a választási rendszer így maradjon, most ennyit tudok erről mondani. Akkor nagyon el kell gondolkodni azon, hogy van-e értelme indulni. Ezt a kongresszuson persze nem vetettük fel, és jelen pillanatban erre nincs az LMP-nek hivatalos álláspontja.” Ha nincs, akkor nincs. Egy dolog azonban biztos, mint LMP álláspont és elv: Ceterum censeo Gyurcsányinem esse delendam. Csak a miheztartás végett.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum