Valaki háttérhatalom elővett egy tavaly ilyenkor született írást, hogy a jámbor lelkű Hegedűs Zsuzsa főtanácsadó sámándobot, és rajta keresztül a mi, csakis népéért élő kormányunkat – és annak első emberét – kedvezőtlen színben tüntesse föl, a mocsadék.
„Én még olyan nyomorult szegény családot, ahol a gyerek hazajön délután iskolából, és másnap reggelig nem kap semmit enni, én olyat nem láttam, mert ha kell, akkor lopnak.” – Ezt mondta a sámándob 2015. november 13-án, a libsibolsi aljadékok meg most verik rá a nyálukat a búkon. Már majdnem sípolnak is.
Pedig ez ellenforradalmi izgatás csupán, hiszen mindenki tudhatja, aki rendszeres olvasója az óriásplakátoknak, hogy Hegedűs Zsuzsa jobban teljesít, következésképp az éhezés, mint a magyar nép különös ismertetőjegye, az elröppent tizenkét munkás hónap alatt, huss, eliramlott az országból.
„Olyan, hogy a legszegényebb családban, ahol nincs alkohol- vagy drogprobléma, hogy ott a gyerek ne kapjon este legalább két szelet zsíros kenyeret vagy tejbegrízt, (…) olyan nincs.” Ezt is mondotta a sámándob, ami állításnak különös folyományai vannak.
Ha tudjuk azt, miszerint a Kárpátok alatt négyszázezer alkoholista úszkál a kannásborban, ebből csak az következhet az éhezésügyi főmufti szerint, hogy ennyi embernek nem jut tejberizsa a feneketlen gyomrába, következésképp éhezés, az mégiscsak van itt minálunk.
Igazat mondott a sámándob? Nem mondott igazat egyáltalán, de ez nem zavarja a jómunkásembert. A hazugság ugyanis, mint kormányzati létforma oly közkeletű, hogy hiányozna is már, nélküle értelmét veszítené minden szürke, tevékeny hétköznap, azaz, éltető elemünk ez minekünk a rónaságon.
Ha ezen az apróságon nagyvonalúan tovasiklunk, mint Svejk a gőzmozdony misztikus számain, akkor csak egy kifogásolni való akad Hegedűs asszony étkezési elképzeléseiben, jelesül, hogy nem egy született dietetikus. Valamint, még gyúrnia kell, hogy megkaphassa az ő Michelin csillagját.
A zsíros deszka, mint a magyar nép mannája, szép idea, ámde elég egyhangúnak tűnik az étlap. Isten segedelmével majd finomítanak rajta, ám amíg ez bekövetkezik, nem árt megvizsgálni, mit érdemes lopni a nemzeti üzletlánctól, hogy magunk oldjuk meg, amit még a KDNP sem tud, hiába képes a főnöke kenyérszaporításra.
Szalámit, azt nem komilfó elemelni, ahogyan azt Bakács Settenkedő szerencsétlen sorsa is mutatja, ellenben kiflicsücsköt igen. Amióta Selmeczi asszony esett bűnbe, azóta minden anyagi javak megvédője ő a hierarchiában, ám, mintha mostanság kevesebbet lehetne hallani felőle. Vagy elfogytak a megvédendő javak, vagy a torkán akadt a csücsök. Egyéb lehetőség nincsen.
Bár, mondjuk, az Uniónak bajos volna elmagyarázni, hogy milyen volt szőkesége megvédi a német adófizetők pénzét is, megteszi ezt maga a Sátán, mint azt mindenféle folyamatban lévő vizsgálódások mutatják. Az éjjeli edény majd később fog kiborulni, de messzire repített a játékos képzelet.
Visszatérve Hegedűs asszonyra tehát, megállapítható, voltaképp maga alatt hasogatja a fát. Ha ugyanis éhezés nincsen itt minálunk, akkor az ő kincseket érő főtanácsai válnak okafogyottá. Izgulni persze fölösleges energia-pazarlás volna, mert egyáltalán nincsen veszélyben a szolgálati gépjármű és a havi egy miller. Sőt, ha sokat molesztáljuk a naccsasszonyt, akkor meghosszabbodik, mint a kisvasút, valamint a propaganda miniszter orcája.
És most, hogy elmeséltem az életemet, nagy gonoszan még annyit idetoszok, hogy Arany Janinál – kurva régen tehát – a megfáradt apa hazatérvén egy-egy szárnyat meg combot nyújtott a kicsinyeknek. Nem gondolt ő semmiféle koleszterinre, mi viszont, boldog utódok, igen.
Ilyképp a mai felelőtlen szülő egyetlen gondja-nyűge hogy végtelen jódógában tegyen-e hagymát arra a kurva zsíros deszkára, vagy sem. Végezetül csak egy jóindulatú intelem kezdő anyák-apák számára: ne kényeztesd a kölködet, mert el találja kapatni magát. A végén még paprikát is követel, vagy kakaót. Meg kisvasutat, ha gyötri a láz.
Vélemény, hozzászólás?