Kormányoznak

Orbán Viktor Rióba utazott haligalizni, és abban a pillanatban kitört a káosz. Azt eddig is tudtuk, hogy kormányzás az nincs, csak pofázás. És össze-vissza.

Semjén Zsót arról ábrándolt pénteken, hogy visszahozná a vasárnapi boltzárat, ebbéli igyekezetét csak a „Tudta?” című kvótalószerszám akadályozza meg.

tudtaAzt hiszem, Semjén úr miniszterelnök-helyettes. Ilyképpen Varga Mihály a beosztottja neki. Ehhöz képest Varga úr tegnap ezt mondta:

“Cáfolni szeretnék minden olyan értesülést vagy hírt, ami arról szól, hogy a kormány ezt fontolgatná. Nem, hoztunk egy döntést, elfogadtuk az emberek álláspontját, az emberek elsöprő többsége úgy gondolja, hogy a vasárnapi nyitva tartásra szükség van, ennek érdekében egy parlamenti jogszabály-módosítás történt, én azt gondolom, hogy nincs arra szükség, hogy bármiféle felülvizsgálata most ennek a döntésnek megtörténjen.”

Így irányítódik az ország. Van még kérdés?

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,
2 hozzászólás “Kormányoznak
  1. rézevőfiamór szerint:

    Hány éves vagy, királyfi?
    És hány üveg Abszintba fogadsz velem, hogy még jövő március 15. előtt az összes multi visszaáll a vasárnapi zárvatartásra? Önként és dalolva!
    (meg azért is, hogy egy rendelet elő fogja írni a nem családi boltoknak, hogy 1800 %-os vasárnapi pótlékot köteles fizetni)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!