Terrorista menekültek és bizniszbevándorlók

Tombol a téboly. Amúgy is, minálunk pedig különösképpen, igazán nem tudom, mi lenne pártunkkal, ha nem lenne ez a menekült dolog itt Európában. Mondom, Európában, mert itt nincs. Mi a rossebbel foglalkoznának akkor kormányzás helyett, mert az ugye huzamosabb ideje nem tapasztalható.

Menekült egy szál se, rácsok mögött esetleg néhány, akik közül, ha kettő fölmászik börtönének tetejére, hogy azt kérje, engedjék már ki egy kicsit, legott ott terem ötven rendőrautó, a nagyságos televízió meg élőben közvetíti, akárha az ikertornyok omolnának össze újra.

Tudjuk, kampány van. Kis szülővárosomban a Fidesz városi tévéje már egy hónapja naponta legalább ötvenszer vetíti kormányunk lélekemelő kisfilmjét a brüsszeli üzenetről. Eszem megáll. Szijjártóé meg elment. Visít. Ilyeneket:

imádkozós„Európa a huszonnegyedik órában van, a terror megfékezésének feltétele az illegális bevándorlás megállítása. A keddi merénylettel a terroristák ismét átléptek egy határt. Világos, hogy nemcsak meggyilkolni akarják az európai embereket, hanem fel akarják számolni a kultúránkat, vallásunkat, civilizációnkat. Minden felelős politikusnak fel kell tennie a kérdést, hogy együtt akarunk-e élni a félelemmel, a terrorral. A kormány megadta a választ: a magyar kormányt a magyar emberek választották, a magyarok biztonságáért felelős, és ez határozza meg minden döntését.”

A döntésük pedig ez, amit a jóképű belügyminiszter, Pintér úr hozott nyilvánosságra: ez év március végéig 3490 letelepedési államkötvényt jegyző külföldi kapott Magyarországon tartózkodási engedélyt, a családtagjaik száma pedig 6148 fő. Letelepedési engedélyt 2249 személy kapott, az ő családtagjaik száma pedig – akik szintén letelepedhetnek az országban – 3871.

Letelepedési engedélyt kínai, orosz, pakisztáni, iráni, szír, ukrán, török, libanoni, iraki, egyiptomi, kazah, tunéziai, jordán, azerbajdzsáni, palesztin, St. Kitts és Nevis-i, szaúdi, líbiai, üzbég, vietnámi, algériai, jemeni, afgán, amerikai, marokkói, belizei, dél-afrikai, gaboni, indiai és nigériai állampolgárok kaptak.

Balog Zoltán, a másik okos meg azzal igyekezett hárítani a menekültügyben Magyarországot ért kritikákat, hogy Párizsban bejelentette: 2013-ban és 2014-ben az ország 1000 keleti keresztény családot fogadott be Irakból és Egyiptomból. A miniszter szerint az akció teljes titokban folyt, a befogadottak állampolgárságot kaptak. Az Egyiptomban és Irakban élő keresztények többségükben kopt keresztények.

Nos, őket sem látta senki, ahogyan az ukránokat sem, akik szintén itt vannak. Ellenben föltennénk a kérdést: a Rogán úr által reánk – és Európára – szabadított kínai, orosz, pakisztáni, iráni, szír, ukrán, török, libanoni, iraki, egyiptomi, kazah, tunéziai, jordán, azerbajdzsáni, palesztin, St. Kitts és Nevis-i, szaúdi, líbiai, üzbég, vietnámi, algériai, jemeni, afgán, amerikai, marokkói, belizei, dél-afrikai, gaboni, indiai és nigériai állampolgárok között vajh, hány potenciális terrorista van? Vagy csak a pénzüket szedték el, és nincsenek sehol sem? Örök rejtély ez.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum