Közmunkás leszel és katona…

A magyar hadsereg most már biztosan világverő alakulat lesz, még Hende Csabának sem kell lekupakolt gukkerrel szemlélni a dolgok alakulását, igaz, az ámokfutásért most már nem is ő a felelős, viszont ami most folyik, az már nem is a hülyeség tobzódása, hanem színtiszta ganajság.

De hát ez már megszokhattuk, nincsen új a fidesz-nap alatt, főleg úgy, hogy a mostani óvodás kibaszósdival nem is dicső seregünk állapotját akarják följavítani úgymond, sokkal inkább az új, lázáros idea, a teljes foglalkoztatás elérése a cél, bármi áron.

Na de így?

Hírnök érkezett lihegve azzal a kisalföld.hu képében, hogy mi folyik itt a szomszédban. Ez: Legkevesebb hatvan napra kizárják az álláskeresők nyilvántartásából azokat a közmunkásokat, akik nem jelennek meg a katonai toborzón

kozmunka_abcugFelháborodott közmunkások panaszolták el, hogy kötelező „behívót” kaptak katonatoborzásra. A levélben állásajánlatként tüntetik fel a „szerződéses katonai jogviszony-létesítési lehetőségét”, sőt a toborzás napjára igazolást is adnak. A behívottak között akad tartósan rokkant, korábban alkalmatlannak minősített férfi és ötven kilós nő is.

A közmunkásokon alkalmassági teszteket, fizikai felmérést végeznek. Ha ezen nem felelnek meg, közfoglalkoztatottként dolgozhatnak tovább. Ha viszont átmennek a teszten, szerződéses katonának hívják őket – vagy egyenruhát öltenek, vagy hónapokra elveszíthetik közfoglalkoztatotti státuszukat, munkájukat.

Hülye tévéműsorokra szokták mondani, hogy ennél lejjebb már nem lehet, nincs, nos, úgy tűnik, hogy kies országunk ilyen degenerált műsorrá vált, igaz, meglepődni ezen már teljesen fölösleges. A folyamat nyilvánvaló több mint hat éve.

Akkor került bele kiválasztott nemzetünk egy olyan végzetes dugóhúzóba, amelyből a jelek szerint nincsen visszatérés. Hogy ismét csak a fenséges Univerzummal hozakodjak elő, úgy tűnik, már átléptük az eseményhorizontot.

Mindezt mutatja az is, hogy Bakondi György, az árvízi hős, aki mostanában a nemzet biztonságának szenteli az egész életét és minden drága percét, kijelentette: a kormány semmilyen követelésnek nem enged. Mindezt persze megint menekült-ügyben, holott senki az ég egy világon nem követel tőlük semmit, csak azt akarják megmagyarázni nekik, hogy mekkora barmok. De az Istennek se értik meg.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum