De mondhatnánk akármilyen fideszes taknyot is
A legfrissebb felmérések szerint négy és félmillió olyan töketlen honfitársunk van, aki képtelen megállni a saját lábán, mert az Isten pénze nem elég neki, ugyanis két lapáttal szórja hó közben a lehető legnagyobb, elöljáróink számára elképzelhetetlen luxusra, úgymint csirke farhát – vagy uram ne hagyj el, egyenesen csirkeláb – esetleg még tescós parizer meg ilyenek. Nem tudják már a népek, mit csináljanak jódógukban.
Azonban élhetetlenek ezek, és hónap nem telik el, hogy annak végén ne visongnának, mert nincs nekik egy büdös vasuk se. Ideje jött el tehát annak, hogy beiratkozzanak Felcsútra, a PAFC nevű láblabda csapatot működtető gazdasági társasághoz a tanfolyamra, hogyan is kell hatásosan a fogunkhoz verni a garast témában, mert ezt ők tudják, nagyon tudják. Soha nem látott eredményeket produkáltak ugyanis a világ közepén ugyan, de mégis csak egy lófasz faluban a ganaj sűrűjében.
Ami ott folydogál, az maga a csoda. Annak kell lennie, hiszen minden bevett, a földteke más részein működő gazdasági modellnek ellentmondanak az ottani történések Mert azt ugye nem feltételezhetjük, hogy a bőségszaru azért nyílt meg arrafelé, mert a Szűz itt szállott alá, vagy épp, mert a megváltó, nem az ács, hanem a bányász fia ott látta meg a napvilágot. Ezeket a gonosz feltételezéseket elvetve utánajárnánk mi az oknak, ha hagynák, de nem teszik. De lássuk, mit tudunk!
A magyar reformok működnek, ez ugye alapvetés, valamint az is, hogy az unortodoxia igencsak hasznos. Már, akinek. Aszongya, hogy: adott ez az ezernyolcszáz kóbor lelket számláló falvacska, amelynek van egy háromezres stadionja. Vagy azorbánnak, ezen még viták folynak a szájtátik között, mindenesetre ott van, ahogyan a kisvasút is zakatol a homályban. Ebben a fatornyos stadionban láblabdázik a PAFC névre hallgató alakulat, akik mérhetetlen teljesítményét folyamatos lelkesedéssel százak – háromszázak – tekintik meg a helyszínen.
Ez pedig akkora reklámértékkel bír, hogy mágnesként vonzza a dellát. Egy Barca kutyafasza ehhöz képest, aki katalánoknak ennek megfelelően nincs is TAO-juk, és annyit is érnek. Viszont ezeknek itt igen. Lángoktól ölelt kis országunk cégei, gazdasági társaságai és minden olyan alakulata, amely meghallotta az orbáni hívó szót, sehol máshol nem tudja elképzelni a nem közpénzt, csakis itt. Hogy ezek a varázslók éppen készülnek kizuhogni a magyar mennyei bajnokságból, az sem zavar senkit sem, a pénznek, ha szakad, vagy ha törik, ’csútra köll megérkeznie. De nézzük a csodát!
2015-ben a Puskás Futball Kft., amely az első osztályban játszó klubot működtető gazdasági társaság, 259 millió forintos nyereséget realizált. A tavalyi nyereséghez főként az járult hozzá, hogy több mint a duplájára tudták növelni a nettó árbevételt: a 2014-es 706 millió után 1,445 milliárd forint folyt be a kasszába. Az azonban, hogy minek köszönhető pontosan a növekedés, nem derül ki, a kiegészítő mellékletben ugyanis egyetlen szó erejéig sem térnek ki az árbevételek összetételére.
Így megy ez, bizony. Folyományok az élhetetlenek számára a következők: Józsik és Bélák, Marik és Jucusok, rokkantak és szerencsétlenek, ápolók és közmunkások, ergo a magyar nemzet java: alakítsatok kft-ket fotballra, működtessetek csapatot a panelben meg a falu végin, és dőlni fog a lé. A konyhapénz látványosan sokszorozódik meg szempillantás alatt, lesz szőlő meg lágy kenyér. Ezt tanítja nekünk a felcsúti példa. Mást tenni nem kell, mint tudományos alapossággal bizonyítani, hogy azorbán nálunk, a mi konyhánkban látta meg a napvilágot, és egy életre feledhető a farhát, sőt, bizonyos idő után eljön a pillanat, amikor a saját lábunkra állunk. Vigyázó szemetek Ráhelre vessétek!
Most pedig kihúzom a kezem a biliből és összegzek: baszódjál meg orbánviktor!
Vélemény, hozzászólás?