Fuck you! – illetve a szaporodás javasolt módja

Miheztartás végett:

„Még ki sem mondta, sőt ki sem gondolta a parancsait, már végre is hajtották őket, és mindig sokkal messzebbre mentek, mint ameddig ő maga elmerészkedett volna. Mérhetetlen hatalmának magányában bolyongva már-már egészen irányt vesztett.”
(A drága Marquez)

És elöljáróban:

Az Önszabályozó Reklámtestület – amely cenzorról eddig még nem volt tudomásunk, de már van – döntött: eredeti formájukban nem kerülhetnek ki az utcára Kern András legújabb, „Gondolj rám!” című filmjének plakátjai. Nem, mert nem. A felemelt középső ujj illetlen és obszcén, valamit tenni kell a végtelenül elfajzott világgal.

fuck_you_on_footS. Zsolt, kúrásügyi miniszterelnöki megbízott tehát megtekintette az ürdüng művét, és mélységesen felháborodott az ő lelkében. Annyira felzaklatta magát, hogy ki kellett mennie a határba, ahol muszáj volt szalonkákat halomba gyilkolásznia, hogy valamelyest lenyugodjon, és elűzze a test bűnös gerjedelmét.

Miközben irtotta Isten kevésbé kedvelt bárányait, zavart tudatában megjelent a végső megoldás, amelyben nagy kotonégetést rendezne minden város fő terén, a lángokat vak komondorok vigyáznák, és bádogbánosok áldanák meg a tisztító tüzet, hogy a nemzeti dohányboltok jótékony sötét üvegén nevelkedett, acélos tekintetű ifjúságunk nehogy visszamaradjon az ő fejlődésben, ha ezzel a mocsokkal találkozik.

Viszont baszni csak kell, ha fogy a nemzet. Tudta ezt jól, s mint a munkahelyi szaporodási megbízottak legfőbb ura, tanácsért fordult nála illetékesebbekhez, hogy ne veszítse el az eszét ebben a gecitől átitatott világban, ahol még a csapból is ondó folyik immár. Meg a házelnök tudatában, nemzeti trubadúrok nyilatkozatában, templomok homályában és nem utolsó sorban egynémely – igen éles elméjű, pártja által szponzorált tudós lelkek által kreált – művekben.

Az országot megülte a szeretkezés lihegése és verejtéke. Fontosabb ma a polgártársnők bugyogójának mélye, mint maga a GDP, a gazdaság úgyis rendben, jobb se lehet, ahogyan az egészségügy, meg pláne az oktatás. Ez a szaporodás viszont ördögi egy kör. Kiutat mi más mutathatna, mint az irodalom, amely – mint tudvalévő – az élet tanítómestere.

Az idill fellelhető nála:

„Fernanda magával vitt egy aranykulcsocskával zárható, finom naptárt, amelyben lelkiatyja lila tintával jelölte meg a házasélet böjti napjait. A nagyhetet, a vasárnapokat, az előírt ünnepeket, az első péntekeket, a magányos ájtatosságokat, az áldozásokat és a havi periódusokat leszámítva, Fernandának évente mindössze negyvenkét kihasználható napja maradt, szétszórva a lila keresztek rengetegében.”

GIFSec.comA mocsok azonban azon a szabados negyvenkét napon is mocsok, de erre is kínál megoldást a literátor:

„Fernanda az engesztelő áldozatok csendes belenyugvásával csakugyan nyitva hagyta a hálószobája ajtaját, és Második Aureliano előtt félelemtől csillogó szemmel, mint egy riadt állat, és a párnán szétterülő rézszínű, hosszú hajával ott feküdt a földkerekség legszebb nője. Annyira elbűvölte a látvány, hogy az első pillanatban meg se látta Fernandán a bokáig érő és csuklóig zárt, hófehér hálóinget, amelyen egy gyönyörűen kislingelt, nagy kerek gomblyuk nyílt az ágyék táján.”

Íme hölgyeim és uraim, a világbölcsesség foglalata. Még szerencsénk – annak ellenére, hogy a bűnös Budapest immár nem más, mint irodalom -, hogy szellemi atyáink nem igazán olvasnak. Marquezt meg főleg nem. Kinyílott a pitypangot esetleg, miközben talpaik egymáshoz érnek (hogy ez is mily forró felgondolásokra ad okot, de mindegy már).

Éppen ezért azt sem tudhatják, hogy Második Aureliano olyan, mint a neveletlen magyar nép. Tudják, mit tett, amikor meglátta Fernanda illően fesliccolt ruházatát? „Ellenállhatatlanul kitört belőle a nevetés.” És így vagyok magam is, nézegetve a zárt osztályt, ahol élek. Pedig ez momentán egy homokos, füves, vizes sík, amely csúszik, mint az illatos kert megfelelő előkészítés után.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!