Lessz Ollimpia

Garantálja a vollt álamfő. Gonosz vagyok? Hát persze.

Megtartotta alakuló ülését csütörtökön a Parlamentben az Olimpiai Védnökök Testülete, amely az Országgyűlés által a 2024-es budapesti olimpiai és paralimpiai pályázat megvalósításának támogatására létrehozott egyeztető, véleményező és javaslattevő testület.

A bizottság elnöke – ki más – Schmitt Pál volt köztársasági elnök lett. “Azt kérem a tagoktól, hogy a budapesti olimpiát tekintsék össznemzeti ügynek, amelyhez pozitív hozzáállás és hit szükséges” – mondta Schmitt Pál, hangsúlyozva, hogy társadalmi támogatottság nélkül nem lehet olimpiát rendezni.

Egyetértünk ez utóbbiban. S mivelhogy a vágyott társadalmi támogatottság egyáltalán nincsen meg, sőt,’álamfői magasságokban lebegő elitjeink mindenféle népszavazást, ilyeneket megakadályoznak, nehogy kiderüljön, hogy a többség magasról szarik az öt karikára, az egész történetet be is lehetne fejezni. De hitük az mégis van nekik, ergo, maradnak a ganajban, és sajnos velük együtt magunk is bőven.

20120329-schmitt-pal-es-a-vanilias6Boston és Hamburg, ez a két, harmadik világbéli kóceráj, ahol a népeknek fogalmuk sincsen arról, mi a jó nekik, nem kér a gyönyörökből. Minálunk – ahogyan azt főpolgármester úr volt szíves kifejteni – az emberek nem rendelkeznek kellő információval a dologról, így bele sem pofázhatnak. Világos.

Ellenben össznemzeti ügy ez az egész, mi más is volna. Érdekes egy országban élünk, minálunk Orbán Viktor vágyai manifesztálódnak össznemzeti ügyként rendszerint. Ez azért hasznos fogalmi kategória, mert ha a mindezek után visít ellene a jódógos jóközmunkás ember, akkor legott hazaáruló lesz belőle. Ezt az utat járom épp magam is, hogy dögölnék meg. De mindegy.

Visszatérve azonban ctrlc+ctrlvpálra, örülünk, hogy hányattatásai után megtalálta az ő helyét, és emelt ’álamfői gerinccel – akárha Los Angeles – vesz újra részt a harcban. Minálunk az Orbán generálta ’álamfők vagy bazsarózsátt mentenek, vagy őserdőket. Most meg olimpiát. Mivelhogy mindahány belefáradt a nemzet töltőtolla szerepbe.

Mindenki bekaphatja? Igen. Ez nem komilfó? Persze hogy nem, de másként nem megy. Új szerepében viszont azt javasolnám ctrlc+ctrlvpálnak, ha kisfilmet rendel Andytól a világrengető esemény népszerűsítésére, a főszerepre ne kérje fel ezt a Hosszú lányt.

Jó lesz oda az Ákos, aki egészen bizonyosan nem tépi szét a sokmillás szerződést, mert nem is a Telekom kínálja neki. Viszont misét mond hozzá, és zsebre rakja, tárogatón pedig kísér Schmitt Pál. Esetleg zongorázik picinyt.

Vagy álmában csönget.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!