Ha eddig értetlenül álltunk a permanens menekülthiszti előtt, most már elborzadva tapasztalhatjuk, miért volt erre szükség, és van ma is, amikor már egy nyamvadt átutazó sincs ebben az országban, és nem is lesz többé már soha. Úgy kellett ez az egész a rezsimnek, akár egy falat kenyér, hogy vele és általa szerezzen jogot és módot újabb aljasságokra. Nyakunkon a rendeleti kormányzás nemes ideája ugyanis.
Éppen ezért fölkérném azon honfitársaimat, akikben a józan ész még nyomokban fellelhető, legyenek szívesek velem együtt visongani, hogy hangunk legalább olyan erős legyen, mint a Saul fiát leordító orbáni hordáké. Mivelhogy tudjuk, mily gyalázatos hellyé tették hazánkat, a mostani terv azonban minden eddigi bújtatott paranoiát, harcot, fasiszta idillt fölülmúl, bár ennek eddig sem voltunk éppen híján.
Mielőtt továbbhaladnánk, idebiggyesztek egy listát: ellenségkép kialakítása, a karhatalom megerősítése, a média kontrollja, a nemzetbiztonság iránti vonzalom, az egyház és az állam összeolvadása, a nagyvállalati érdekek védelme, a munkavállalói jogok semmibe vétele, az értelmiség és a művészetek megvetése, szexizmus és a kisebbségek iránti gyűlölet, a bűnüldözés és a fegyelem iránti vágy, korrupció és haveri összefonódások valamint választási csalás.
Előttünk az orbáni rezsim természetrajza, ami önmagában is megbocsáthatatlan bűnöket feltételez a nemzet ellen – bár már ez a szó sem ér semmit -, a tragédia viszont éppen az, hogy mindezekkel a fasiszta államokat jellemzik mocsadék filozófusok, akiknek tudjuk, hol a helyük mostanság. Még nem drótok mögött.
Viszont magasabb szintre készülnek lépni a kollégisták, akik új javaslattal álltak elő épp tegnap. A kormány olyan alkotmánymódosítást javasol, hogy önálló tényállás legyen a terrorveszélyhelyzet. Ez a szükségállapotnál gyengébb, de az általában természeti katasztrófáknál elrendelt veszélyhelyzetnél megszokottnál szélesebb körű jogkörökkel ruházná fel a kormányt. A fiúk vágyai szerint a terrorveszélyhelyzetet két hónapra lehetne elrendelni.
Még tovább: a tervezet úgy szól, hogy a kabinet a terrorveszélyhelyzetben olyan rendeletekkel kormányozhat, amelyekkel egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, hatályos jogszabályi rendelkezésektől eltérhet, valamint más rendkívüli intézkedéseket is hozhat.
Így például terrorveszélyhelyzetben a kormány
– korlátozhatja, befolyásolhatja a médiatartalmakat,
– üzemanyagok és más termékek fogyasztását korlátozhatja,
– elrendelhet speciális terrorelhárító intézkedéseket,
– a nemzetközi egyezményektől eltérő határforgalom-ellenőrzést vezethet be,
– ellenőrizheti az internet-, levél-, csomag- és postaforgalmat,
– elrendelhet kijárási tilalmat, betilthatja a tömegrendezvényeket,
– dönthet nagyobb területekről az emberek kitelepítéséről is.
Nem igényel ez különösebb magyarázatot, voltaképp sok éves álom válna valóra. Még 2013-ban elmélkedett az ideális államról Kövér László, így: „Azt tartanám normálisnak, függetlenül attól, hogy a következő ciklusokban milyen kormányok lesznek, ha a parlament csak a legalapvetőbb garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy felhatalmazást négy éven keresztül a kormánynak” – mondta. Ez elképzelése szerint egyfajta rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül.
Körbeértünk, zárásképp idézzük ide az elődöt azért, hogy lássuk, mi is készül itt. A Hosszú kések éjszakáján a hitleráj kiirtott néhány – jó sok – neki nem tetsző embert, aztán ez következett:
A rendeleti kormányzásra feljogosított Hitler 1934. július 3-án egyetlen paragrafusból álló törvényt bocsátott ki, amely utólag törvényesnek minősítette a június 30-ai és azt követő tisztogatásokat. Ebben a neves jogász, Carl Schmitt fogalmazta meg az esemény jogi igazolását: Der Führer schützt das Recht (A Führer védi a jogrendszert). A Goebbels által irányított suttogó propaganda azt terjesztette, hogy Hitler a káosztól mentette meg az országot.
Kövezzenek meg, ha nem ez a duma megy most is.
Vélemény, hozzászólás?