Jön, jön, jön: fizetős matekszakkör, na, ugye!

Most világíts azzal a rohadt mobillal!

„Kikerült a kormány oldalára a közoktatási törvény módosítási tervezete. Eszerint a jövőben fizetni kellene a tanulmányi és szakmai versenyekért, a szakkörökért, a diáknapokért, az énekkari foglalkozásért, más művészeti tevékenységért, az iskolai sportkörökért, de még a házibajnokságért is. A jövőben nem lenne térítésmentes az első szakképesítésre való felkészülés, ennek keretében a gyakorlati képzéshez biztosított munkaruha, egyéni védőfelszerelés és tisztálkodási eszköz, a szintvizsga, a különbözeti vizsga, a javítóvizsga, a szakmai alkalmassági vizsga, a pályaalkalmassági vizsgálat, valamint az első szakmai vizsga a tanulói jogviszony ideje alatt. Eltörölnék az ingyenességet a gyógypedagógiai tanácsadásban, a korai fejlesztésért és gondozásért, a fejlesztő nevelésért, a fejlesztő felkészítésért és a fejlesztő iskolai oktatásért is fizetni kellene.”
(hvg.hu)

58714_448419226_smallNem minden gyereknek van otthon számítógépe, de minden gyerek jár iskolába – egyelőre még. Tisztelt szülő! Aki, ha a jövőben nem leszel képes megfizetni, hogy a gyereked rajzszakkörre járjon, akkor ordíts! Tisztelt szülő! Ha nem futja énekkarra, matekszakkörre, mindenféle szakkörre, ha nem tudsz munkaruhát venni a kölöknek, ha nem tudod elküldeni vizsgálatra, hogy melós lehessen belőle, ha ökör a kölköd és megbukik, de nem tudod megfizetni a pótvizsgáját és tizenhat éves korában közmunkásnak kell állnia, ha úgy látod, hogy elevenen fal föl a rendszer, amelyre trombitaszóra szavaztál, akkor ébredj már föl abból a rohadt kómából, amelyet wizard of orban bocsátott reád.

Már nem is magadért, a te életed gyógyíthatatlanul és menthetetlenül szétrohadt. A fattyadért, akit most óhajtanak eladni rabszolgának. Vedd elő azt az elcseszett mobilt, és menj a hídra világítani. És ha maradt benned valami szikra, üvöltsél, hogy fáj:

allati-uvoltes-a-legragyogobb-gyogymod„Nem élhetsz az emlékeidből/ Mert nem történt veled semmi sem/ Azt hazudnak neked, amit akarnak/ Nem lenni nem jó, de nem jobb lenni sem/ Ha előrelátó csecsemő lettél volna/ Felkötöd magad a köldökzsinórodra/ De te megszülettél/ És nem vagy se hülye, se vak/ Ha már itt vagy/ Ne hagyd, hogy leállítsanak!/ Ha nem akarod hallani azt, aki oktat/ Mert véletlenül tudod/ Hogy egy utolsó szemét/ Ha azt gondolod róla/ Hogy pofázhat és szophat/ Fogd be a füledet/ Vagy hallgasd ezt a zenét/ Ha eleged van abból/ Hogy senki se tudja/ Hogy mit kellene csinálnod/ Hogy jobb legyen a kedved/ Mégis mindenki okos/ Mert azt hiszi magáról/ Fogd be a füledet/ És hallgasd meg a csendet/ Ha zavarni akarnak a depressziódban/ Vagy meg akarják mondani/ Hogy mikor hova állj/ Fogd be a füledet/ És hallgasd meg a csendet/ És ha szét akarják törni/ Üvöltsél, hogy fáj!/ Fáj! … Fáj! … Fáj! … Fáj! …/ Fáj fáj fáj …/ Ha előrelátó csecsemő lettél volna/ Felkötöd magad a köldökzsinórodra/ De te megszülettél/ És nem vagy se hülye, se vak/ Ha már itt vagy/ Ne hagyd, hogy leállítsanak!”
(Sziámi)

Gondoljátok meg ezt ti, szülők!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum