Balázs Tamás győri plébános vasárnap elemelkedett a mindennapoktól, és ehhez még forró csokoládét sem kellett fogyasztania, mint Ricanor atyának Macondóban. Igaz, nem is levitált angyalom, hacsaknem lúgban úszó lánglelke tette mindezt, de ez nem tudható bizonyosan. Mindezeken túl alámerült a szépírás gyönyörűségébe is, amely egybeforrt a sajátos nemzet-, és fajmeghatározással, miszerint a magyar az szépszemű. Ez még mindig jobb, mint amikor a valósan szép és igéző szemű Matolcsy tiszteletes határozta meg a magyart akképp, hogy piros folt van a valagán.
De nem feszítem tovább a húrt, nem csigázom az érdeklődést, álljon itt teljes valójában deliráló honunk ez újabb gyöngyszeme, ím:
„…Mint Istentől kapott szép szemű magyar keresztény embereknek, legyen bennük elég határozottság és bátorság, elindulni és jó szemmel kikeresni, hol és mikor van lehetőségünk minél hamarabb aláírni a beléptetési kvóta ellen azt a papírt, amihez nevünket és határozott eljárásunkat kell adnunk. Csak így tudjuk megőrizni ezen a Földön Krisztus királyságát. Különben idegenek embertelen és félelemtől teljes királysága fog eluralkodni hazánkban. Csak az lesz Jézus Krisztus Királyságának méltó katonája, aki mer nem gyáva, hanem bátor és határozott lenni, a többiek pedig a gyávaság és félelem királyának harcosaiként fognak feloldódni a népek sűrűjében…”
Ezt hallgatva talpaink rögtön egymáshoz érnek.
De lefejtve erről a bukolikus gyönyörűségről a tirádákat, érdekes értelmezést kapunk, amely a maga tömörségében így szól: szavazz a Fideszre! Nem lett volna sokkal egyszerűbb ezt így elmondani?
Ám fölhívnánk a bádogbános úr becses figyelmét arra, hogy célközönsége nem érti meg emelkedett mondanivalóját, ebben teljesen bizonyos vagyok. Katonák ők, akik vezényszavakra gerjednek, ilyen barokkos díszítésű szöveg nem jut el a tudatukig, viszont mi a magunk eccerű módján megpróbáljuk értelmezni ezt a csodát, amelyet a parókia magányában hosszan izzadva össze tetszett szuszogni minekünk épülésünkre.
Natehát: Szép a szemünk, arcunk csupa derű. Stimmt, ezt az alapvetést ismerjük a mulatósból. Aztán. Királyságot keresünk. Minek? Itt van az már felcsúti trónussal. Még továbbá. Idegenek királysága jő el. A francokat, atyám. Ők kalifátust akarnak. Viszont ezt, ha beledöglök se értem: „..gyávaság és félelem királyának harcosaiként fognak feloldódni a népek sűrűjében…” A gyávaság harcosa. Hm, nincs itt csöppnyi ellentmondás? Mindegy.
Amikor még slapaj voltam, egy jóindulatú kolléga helyre tette az egyik zsengémet, miszerint először szépen írunk, aztán jól is majd. Ajánlanám figyelmébe ezt az alapvetést. A tirádák elveszik az írás erejét, az Ön esetében egyenesen értelmetlenné is válik mondanivalójának veleje, miszerint: írjad alá baszd meg azt a papírt, vagy nem kapsz ostyát. Így, ilyen egyszerűen, ebből ért a paraszt. Egyébiránt pedig tessen elporoszkálni a vaginába! És ennyi az egész.
Vélemény, hozzászólás?