Szépszemű úristen

Balázs Tamás győri plébános vasárnap elemelkedett a mindennapoktól, és ehhez még forró csokoládét sem kellett fogyasztania, mint Ricanor atyának Macondóban. Igaz, nem is levitált angyalom, hacsaknem lúgban úszó lánglelke tette mindezt, de ez nem tudható bizonyosan. Mindezeken túl alámerült a szépírás gyönyörűségébe is, amely egybeforrt a sajátos nemzet-, és fajmeghatározással, miszerint a magyar az szépszemű. Ez még mindig jobb, mint amikor a valósan szép és igéző szemű Matolcsy tiszteletes határozta meg a magyart akképp, hogy piros folt van a valagán.

De nem feszítem tovább a húrt, nem csigázom az érdeklődést, álljon itt teljes valójában deliráló honunk ez újabb gyöngyszeme, ím:

levit“…Mint Istentől kapott szép szemű magyar keresztény embereknek, legyen bennük elég határozottság és bátorság, elindulni és jó szemmel kikeresni, hol és mikor van lehetőségünk minél hamarabb aláírni a beléptetési kvóta ellen azt a papírt, amihez nevünket és határozott eljárásunkat kell adnunk. Csak így tudjuk megőrizni ezen a Földön Krisztus királyságát. Különben idegenek embertelen és félelemtől teljes királysága fog eluralkodni hazánkban. Csak az lesz Jézus Krisztus Királyságának méltó katonája, aki mer nem gyáva, hanem bátor és határozott lenni, a többiek pedig a gyávaság és félelem királyának harcosaiként fognak feloldódni a népek sűrűjében…”

Ezt hallgatva talpaink rögtön egymáshoz érnek.

De lefejtve erről a bukolikus gyönyörűségről a tirádákat, érdekes értelmezést kapunk, amely a maga tömörségében így szól: szavazz a Fideszre! Nem lett volna sokkal egyszerűbb ezt így elmondani?

Ám fölhívnánk a bádogbános úr becses figyelmét arra, hogy célközönsége nem érti meg emelkedett mondanivalóját, ebben teljesen bizonyos vagyok. Katonák ők, akik vezényszavakra gerjednek, ilyen barokkos díszítésű szöveg nem jut el a tudatukig, viszont mi a magunk eccerű módján megpróbáljuk értelmezni ezt a csodát, amelyet a parókia magányában hosszan izzadva össze tetszett szuszogni minekünk épülésünkre.

Natehát: Szép a szemünk, arcunk csupa derű. Stimmt, ezt az alapvetést ismerjük a mulatósból. Aztán. Királyságot keresünk. Minek? Itt van az már felcsúti trónussal. Még továbbá. Idegenek királysága jő el. A francokat, atyám. Ők kalifátust akarnak. Viszont ezt, ha beledöglök se értem: „..gyávaság és félelem királyának harcosaiként fognak feloldódni a népek sűrűjében…” A gyávaság harcosa. Hm, nincs itt csöppnyi ellentmondás? Mindegy.

Amikor még slapaj voltam, egy jóindulatú kolléga helyre tette az egyik zsengémet, miszerint először szépen írunk, aztán jól is majd. Ajánlanám figyelmébe ezt az alapvetést. A tirádák elveszik az írás erejét, az Ön esetében egyenesen értelmetlenné is válik mondanivalójának veleje, miszerint: írjad alá baszd meg azt a papírt, vagy nem kapsz ostyát. Így, ilyen egyszerűen, ebből ért a paraszt. Egyébiránt pedig tessen elporoszkálni a vaginába! És ennyi az egész.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,
1 hozzászólás “Szépszemű úristen
  1. kiss pál szerint:

    Sok ilye bátor pap kéne! !Remélem még sok élményedbe lesz részed,más világ jön,liberalizmusotoknak vége.,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!