Balás Béla kaposvári püspök vért, verítéket és könnyeket vizionál a muzulmán vallású menekültek és bevándorlók érkezése után. Az egyházi vezető nem rejtette véka alá elképzeléseit, szerinte a kereszténység végét jelentheti Európában a kialakult menekültválság. Levele már-már a jelenések könyvének hangulatvilágát idézi, lefejezésekkel és a kulturális és történelmi értékek felrobbantásával. Az írás vérrel átitatott keresztényüldözéssel, politikai vezetők lefejezésével, „a kereszténység és európai kultúra jelképeinek felrobbantásával terhes”, már-már posztapokaliptikus képet fest. A levelet egy fohász zárja „Esti ima a földrész utolsó keresztényeinek egyikétől” címmel, melyben Európa jövőjéért fohászkodik az érzékelhetően aggódó püspök. Aztán elemelkedik a földtől, mint az szokásos ilyen esetekben, és ehhöz hozzáfűznivaló nemigen van. Ámde találtam, úgyhogy magunk pediglen óvóan intünk, csupán ekképp.
„Nicanor Reynor atyát, akit don Apolinar Moscote hozott a lápvidékről, hogy összeadja a jegyeseket, hálátlan hivatása kemény öregemberré edzette. A fonnyadt bőr szinte rátapadt csontjaira, de gömbölyded, kiugró pocakja volt, s arca, mint egy öreg angyalé, bár inkább az együgyűségtől, mint a jóságtól. Úgy gondolta, a menyegző után azonnal visszatér a plébániájára, de elszörnyedt, amikor látta, hogy Macondo népe milyen elvadultan él és virul a fertőben, ahol a természet törvényei uralkodnak, a gyermekek nem részesülnek a keresztségben, és senki sem tiszteli az ünnepek szentségét. Abban a meggyőződésben, hogy nincs a földnek még egy pontja, amely jobban rá lenne szorulva Isten eszméjének vetőmagjára, elhatározta, hogy ott marad egy hétre, megkereszteli a körülmetélteket és a pogányokat, törvényesíti a vadházasságokat, és feladja az utolsó kenetet a haldoklóknak. De a kutya sem törődött vele. Az emberek azt mondták, hogy hosszú évek óta jól megvannak pap nélkül is, a lélek dolgait közvetlenül Istennel intézik el, és leszoktak a halálos bűnökről.”
Így vagyunk feleim, ott. Nem Macondóban, a tévé előtt, épp Magyarországon, és fejünk fölött elröpül az üvegszamovár.
Vélemény, hozzászólás?