Amaro Dad, kon san ando rajo

Nézzük csak, hol is élünk: „A cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. Akkor és azzal akar üzekedni, akit és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, gyilkol. Ott és akkor ürít, ahol és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, gyilkol. Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és gyilkol. A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából, és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak.”

Ezt a gyöngyszemet Bayer Patkány vetette a Magyar Hírlap klozettpapírjára még 2013 legelején. Ez az alighomo még mindig irkál, és semmit sem változott. Ő a párt fő ideológusa, az ötös számú tagkönyv büszke tulajdonosa. És a Magyar Hírlap is még mindig fungál, teletömve-turbózva állami hirdetéssel. Ilyképp feltételezhető, hogy a regnáló hatalomnak tetszik az, ami abban olvasható. Ezt a dedukciót logika órán tanították az óvoda nagycsoportjában hajdanán, de máma már csak a talpaink érnek egymásba.

romaItt vannak nekünk ezek a menekülő emberek. A rezsim élénk munkálkodásától megkábított igazmagyarok hasonképp vélekednek róluk, mint ahogyan Bayer Patkány a cigányokról. Ők a legendárium szerint megerőszakolják az árja magyar asszonyokat, teleszarják a buszokat, és ártatlan rendőrökre támadnak, miközben megkéselik azokat, akik ételt nyújtanak nekik. Cigányok hát, erről vitát nem nyitnak az avas szagú magyar parasztok ordítva.

Meg egyben terroristák is. A néphülyítő, szavazatszedő játszma része volt az is, hogy a menekülők közt terroristákat fogdostak minduntalan. Viszont egyet sem sikerült bemutatni a porondon, sokkal inkább négy éves gyerekek tologatták a műanyag autókat a fölkent magyar bíróságok előtt a vikszolt parketten, miközben a jó édes anyjukat ítélgették el. Így megy ez, éppen úgy, mint amikor Dájcstomi nagyiját hallgatták le a nemzetükre rárontó komcsik.

Ámde baj van. A lefejezés, bombával tarkón hajítás, vagy csak úgy kisujjból kirázott golyó általi halál elől futó emberek az istennek sem akarnak minálunk maradni. Ez a hely, ahol nekünk élni adatott, nem a lehető világok legjobbika számukra, így hát átrohannak ezen a pár ezer négyzetkilométeren. Alig is tapodják a megszentelt magyar földet, csak addig, amíg buszra-vonatra rakják őket, hogy egy szusszal a nyugati határon engedjék szét a nyájat Isten átkozott hírével. A legendárium szerint most már másutt irtják a keresztényeket, így hát más ellenséget köll találni a harci szellem éberen tartása okából.

Hát persze, hogy a romák, ki más. A legfrissebb écca szerint őbelőlük válik terrorista mostan. Eddig titkolták, de mi tudjuk, látens dzsihádista az összes, és csak azért óbégatnak a rózsaszínbe öltöztetett Krisztus előtt, hogy eredeti démoni szándékukat eltitkolják. És ezt nem az igazoltan véresszájú, vizeletszagú Zsóti vezette most elő, hanem az igazságok magyar minisztere, a Trócsányi. Aszonta egy brüsszeli konferencián, hogy fennáll a veszélye, hogy az európai romák Szíriába mennek, és dzsihadista vagy más radikális csoportok oldalán harcba szállnak.

Most erre varrjunk gombot? Érdekes egy hely ez, ahol tengődünk. A kialakított világkép szerint a romák fogják irtani ott a messzi távolban azokat, akik helybe is jönnek nekik. Ha a delírt szabadjára engedjük, akkor a látens mohamedán romákat köll a határra rendelni, és rögtön a szögesdrótok töviben leszámolhatnak a menekülőkkel, katonaság az nem köll ide, merminek, elintézik ezek egymást, és a Zsóti malmozhat kövérkés ujjaival. Lófaszt mama, ezt a szerszámot Trócsányiba, aki jó zsoldosként veri a habot, és úgyhalgassajazesősuhanást. Nem tehetünk egyebet, vimádjomuk az Urat: „Amaro Dad, kon san ando rajo, te suntosardyol tyo anav;” Ez tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim a mi dzsihádistáink imája, ámde nem Allah-hoz. Annyit könnyítek: lovariul van.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum