A CÖF hátrafelé nyilazni tanul

Szofisztikált őseink alig hogy átlépték a Kárpátokat, GYODA híján azonmód elözönlötték az alföldi rónaságot Petőfire gondolva. Ám nem bírtak megülni a valagukon, és nekiláttak megismertetni a már akkor is züllött Európát a magyarok sok-sok istenével. Rovásírással mentek a behívók, a turul vitte azokat szerte a honban, hogy tudassa: el köll taposni ezt a keresztény bagázst.

Mindebből kitetszik, hogy a kerítés építése manapság miért annyira indokolt. A vérünkben van úgymond, hogy a beözönlő hordák mit tudnak tenni, mi voltunk ugyanis azok a kunfajta nagyszemű legények, akik koruk árjáit mészárolgattuk nemes buzgalommal. Krónikák szerint röpke száz év alatt negyvenhétszer csaptunk le a Jézus hívőkre leginkább nyugaton és délen. Följebb, ahol most épp Fico a Jani, nem nagyon mentünk, már akkor sem szerettük a hideget ugyanis.

Oly igen népszerűnek mutatkoztunk az őslakosok szemében, hogy krónikások örökítették meg jó cselekedeteinket, Bölcs Leó például 904 – ben így ír Taktika című művében: „Követi őket nagy csapat ló részint táplálékul és tejivás végett, részint pedig sokaság látszatának keltése végett. Ellenségeiket nem annyira karjukkal és haderejükkel igyekszenek leverni, mint inkább csel és rajtaütés útján.”

magyar_kalandozoNem győzöm elégszer hangoztatni Spengler igazát, ez a szalonnáci azért egészen jól látta a világ folyását az ismétlődésekkel. Mostani nemes alakulatunk, a CÖF nevű szervezet is azon van, hogy a sokaság látszatát keltse, kumiszt ugyan nem isznak, de még az is lehet, ha el nem basszák. Mindenesetre úgy tűnik, van az a pénz, amely okán feljogosítva érzik magukat arra, hogy bebizonyítsák a nagyvilágnak: nem csak taplók, idióták is vagyunk. Viszont az én farkammal ne csapkodják a csalánt, ha kérni lehetne.

De nem megy, így hát teszik. Csizmadia úr, a degenerált alakulat elnök vezérigazgatója a gecizős tévéjében volt vendég. A civilnek jóindulattal sem mondható brancs vezetője a kormányhoz fűződő elképesztő lojalitásról tett bizonyságot, amikor valagat nyalva beszámolt a szervezet várható ámokfutásáról. Ezer embert dobott be a közösbe mint rossz cafkákat, akik kerítést építenének hazafias meggyőződésből. Egészségükre, ki nem szarja le.

A másik ötlet ennél húzósabb. A kaptafás úgy érzi, hogy a magyar kormány álláspontjának helyességét egyre több uniós ország is elismeri, ami felveti egy európai szintű békemenet megszervezésének lehetőségét. Az akció szükségességét a valagnyaló azzal indokolta, hogy véleménye szerint a nyugati országok kormányai képtelenek megbirkózni azzal a feladattal, amivel saját polgáraik bízták meg őket. Ő pedig megoldja a gyaloglással. Istenem.

Azért ezt ízlelgessük picinyt. Látom, amint az ötös számú tagkönyv tulajdonosa, meg az energiacella atyja, esetleg az UFO-val táncoló sámán halad az első sorban, mögöttük pedig lengyel vendégmunkások végeláthatatlan sokasága özönli el Európa útjait, akárha most érkeztek volna Szíriából, és ettől legott mennyei békesség szállja meg a vérzivataros öreg kontinenst. Maximum arra köll ügyelni, hogy a mögöttük ügető, őket eltaposni készülő libsibolsikra visszafelé nyílzáport zúdítsanak, nehogymá megzavarják a szent küldetést.

Ennyire hülyének azért nem lehet lenni, és kiderül, hogy de, igen. Bő egy évvel ezelőtt már bizonyítottak. Akkor Obamának írtak képeslapot, hogy egyetlenünket beimádkozzák az Ovális Irodába, de még a szökőkútig sem jutott el. Bánatában inkább megnézett egy meccset a budija tövében szotyolát pökködve, mert ott van honn, ott az ő világa. Annyi folyománya volt annak a delirálásnak, hogy az amerikai diplomácia nem röhögött nyerítve, mert ott azért ismernek bizonyos szabályokat, amit itt minálunk a Balkánon a jelek szerint nem igazán. Most pedig megint készülnek beleállni a pofonládába. A végére egy igen lényeges kérdés marad csupán: úgy cuzammen mennyibe fáj ez nekünk? Ettől nem bírok aludni jó ideje, amióta rám zuhant a mennybolt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!