Harrach & Co. levelét megírta

Harrach képviselő hozza a formáját, ezúttal azonban van neki egy Sancho Panzája is, a frissen egy egész minisztériummal gazdagodó Rogán elvtárs személyében. Zárójelben megjegyezzük, remélhető, hogy midőn elfoglalja szolgálatának új helyét, megszámolja majd a szobák számát, nehogy kis idő múltán fedezze csak fel, hogy jé, itt is van egy, meg ott is, és mindahányban ül egy Mancika az írógép mögött, várva a megváltó igét. Bár lehet, ilyes feledékenység csupáncsak a saját vigvamja kapcsán borítja emberünk agyát, de ez mellékszál.

Viszont ezek ketten úgy hülyék, ahogy vannak, esetleg a szervilizmus borította sötétségbe pislákoló tudatukat, végül is, mindegy is, a dolgok kifutása ugyanaz. Harrach képviselő, miután egyetlenünktől megkapta kedvenc játékszerét, és bezárathatta a bótokat vasárnaponként, idejét látta a törlesztésnek, ámde sajátos formáját választotta, oly módot, amitől ha másnak nem is, degeneráltnak bizonyosan néznek majd minket a világnak abban a felében, ahol a vizelet még nem töltötte ki teljesen a koponyákat.

Egyetlenünk, mint a körmét reszelő nyuszi delirált baromságokat a menekült-ügy kapcsán annak idején, ezek ketten meg most levelet írtak hasonló tartalommal az Uniónak. Aztán mindezt meg is szavaztatták a T. házban, ami már nagyobb baj. Nézzük csak, hogyaszondja.

beteg gyerekrajz„Az illegális bevándorlás hullámai egész Európát robbanással fenyegetik, a kialakult helyzetért az Európai Uniót terheli a felelősség. Mára odáig jutottunk, hogy Brüsszel felelőtlen politikája miatt emberek halnak meg. Felelőtlen minden európai politikus, aki a jobb élet reményével kecsegtetve arra bátorítja a bevándorlókat, hogy mindent hátrahagyva, életük kockáztatásával Európa felé vegyék az irányt. Közép-Európa országai – amelyek csak nemrég lábaltak ki a gazdasági válságból – nem engedhetik meg, hogy Brüsszel elhibázott politikájának kárvallottjai legyenek. Nem megengedhető, hogy az illegális bevándorlók veszélyeztessék a magyar emberek munkahelyeit és szociális biztonságát. Jogunk van megvédeni kultúránkat, nyelvünket, értékeinket.”

Egyetlenünk maga sem mondhatta volna szebben. Ez itten az óriásplakátok letűnt világa, annak emelkedett gondolatiságával. Harrach és fegyverhordozója azon a napon fogadtatták el ezt a baromságot, amikor a törzsfőnök visíthatott, mint a vett malac, mert kötelező jelleggel a nyakába kapta a kvótarendszert, ergo, baszhatja a barikádjait. Különben is, máma már háború van. Az egyik vasi kisvárosban, ahol egy szem menekült nincsen, katonai autók cikáznak. Védik a kultúrát meg a nyelvet, a szerencsétlen polgármester meg nyugalomra szólítja fel a lakosságot.

Egyetlenünk elérte hát, amit óhajtott, Harrach & Co. meg az Uniót basztatja. Sajátos egy világlátás, meg kell hagyni. Azonban: ha már segget köll lefetyelni, akkor tegyék ezt lefüggönyözött szobában. De nem. Ezek kiteszik az ablakba a nyomorukat, sőt, világgá kürtölik. Itt tartunk most, nem épp sehol, és amint kitetszik, ez még csak az út eleje. Bassza meg.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum