A németek baja?

Két hexameter
“Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”
(JA)

Nézegetem az M-televíziót, ahol utasításba adatott, hogy gyerekeket nem lehet mutatni a menekültek kapcsán, mert a hülye magyarnak még megesne a szíve a szerencsétleneken. Ha még nem láttuk volna, én mutatok egyet, hogy mi van. Ez van keresztény uraimék, basszátok meg.
a picsába
Nézegetem az M-televíziót, ahol hajtják a baromságot, miszerint ez az egész a németek baja, akik már válaszra sem méltatják a mi fasisztáinkat, és ez sem szerepel benne: “A Bayern München táborokat hoz létre a Németországba tartó menekültek számára. Az Európába özönlő ázsiai és afrikai menekültek fő célpontja Németország, a Bayern München pedig igyekszik segíteni rajtuk. A klub a szerdai bejelentése szerint táborokat épít, amelyekben étellel várják a menekülteket, akik német nyelvórákon és futballedzéseken is részt vehetnek ezekben a létesítményekben. bayernA Bayern egy barátságos mérkőzés bevételéből egymillió eurót különít el a jótékonysági programra. A bajor egyesület bejelentette azt is, hogy a következő hazai mérkőzésük, az Augsburg elleni szeptember 12-i bajnoki előtt a játékosokat két-két kisgyerek kíséri a pályára, egy német gyerek és egy menekült. Karl-Heinz Rummenigge klubelnök elmondta: a Bayern szociális felelősségének tekinti, hogy segítsen a Németországba érkező menekülteken, a rászoruló gyermekeken, nőkön és férfiakon.” (nso.hu)

Elfordulva, halkan: a Puskás Akadémia idén kilencmilliárd forintot kapott a közösből. Legalább egy csokit vehetnének egy gyereknek. Nem? Nem.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!