A Jobbik első zsinata

Testvéreim az Úrban, örvendjünk! A mi kis zsebfasisztáink mostanság nem vizslákkal fotózkodnak, átmenetileg nem is a cigányok és más állatfajták kiirtásának módozataival vannak elfoglalva, hanem lelküket mintegy elemelve a mindennapok hordalékától vallástörténeti-, és elméleti kérdések kihüvelyezését tartják fő feladatuknak, amely problémakör telis-tele van fogós, ravasz kérdésekkel, mint azt majd lesz szerencsénk megtapasztalni. Ez ügyből kifolyólag összehívták a concilium plenariumot, és hitvitát folytatnak enyhe és takarni igyekezett, tudományosan elmesélve látens zsidózással.

Minderre egy apró gikszer, egy kis malőr adott okot, ami szóra sem volna érdemes, a legjobb családban is előfordul az ilyen, hogy az egyik bárány megbolondul, mint például esetünkben Endrésik Zsolt. Ő boldogult úrfi korában parlamenti képviselője volt a nemzetvédő brancsnak, viszont megesett vele az a szerencsétlenség, hogy megvilágosodott, és megtért Istenhez. Pedig saját bevallása szerint a hősidőkben a párt militáns szárnyához tartozott, ergo erős fiú volt az erősek között, ám egy ideje egész életét átadta Jézus szolgálatának. Mint frissen született Pál arról adott számot, hogy megszabadult a gyűlölettől, bocsánatot kért a párt vezetőitől és megbocsátott nekik. Aztán még mondott valamit, amit nem igazán kellett volna:

inri„Olvasom és tanulmányozom az Ószövetséget is, amely által közelebb kerültem a zsidó hitvilághoz és kultúrához, hívőként természetesen az Ószövetséget is Isten Igéjeként fogadom el.” No, emiatt rántották össze a zsinatot, ezt az elhajlást ugyanis helyre kellett tenni. Novák Előd alelnök úr, aki eddig még nem tért meg teljesen, kifejtette pártjának hivatalos állásfoglalását, miszerint: „Ez kísértetiesen rímel egy napirend utáni felszólalásomra, melynek épp ellenkező címe volt a halála alkalmából általam méltatott, piarista Bulányi György tanítása mentén: Az Ószövetség nem Isten igéje.” És hogy ne csak a hajdanvolt Saul mondjon ellent a dogmának, megszólalt Mirkóczi Ádám, aki jelenleg még hivatalban lévő képviselője a cserkészcsapatnak, sőt egyházügyi kabinetjének vezetője is.

Ezt találta mondani: „Sajnos még hívő emberek között is rendszerint felmerül az a téves nézet és gondolkodás, hogy az Ószövetség és az Újszövetség egymással szembefordítható, s hogy az utóbbi Isten igéje, de az előbbi nem. Ez a gnosztikus gondolkodás számos sebből vérzik és óriási tévedés. A kereszténység számára az Ó- és az Újszövetség együtt egy szerves egész, egymástól elválaszthatatlan, sőt utóbbi megértése és igazolása lehetetlen az előbbi megismerése és elfogadása nélkül.” Itt tart most a hitvita, várjuk minderre a riposztot, amelynek meg kell születnie, hiszen az egész tákolmány alapjaiban rendülne meg, ha a buzi zsidók egy szinten maradnának Jézussal, aki egyébként I.N.R.I., de ebbe ne menjünk bele mélyebben, mivelhogy kacifántos egy massza ez az egész.

Viszont polgártársak, legyünk résen, mindig résen. A vizslakölykön átüt a valóság. Az Ószövetség ugyanis tényleg mindenestől elvetendő, ha vérbeli jobbikos az ember, jól tudjuk miért. Tehát figyelmezzünk: „S ha száját tátja a gyerek/ és fölnéz rád, vagy pityereg -/ ne dőlj be néki, el ne hidd,/ hogy elkábítják elveid!/ Nézz a furfangos csecsemőre:/ bömböl, hogy szánassa magát,/ de míg mosolyog az emlőre,/ növeszti körmét és fogát.” Ezt el ne feledjük, egyébként meg kirielejszon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum