A nagy kerítésrablás

Megoldják majd okosba. Épül a mi nagy falunk, hogy kellőképp höröghessen, rosszabb esetben röhöghessen rajtunk Európa és a világ azon fele, amelyiknek még nem ment el teljesen a józan esze. Jól ebből kijönni sehogyan sem lehet. Az a baj, hogy a fiúk nem olvasnak Kierkegaardot. Bár ne legyek telhetetlen: olvasnak egyáltalán valamit a pénzen kívül? Pedig nem ártana. Ezt irkálja a jó Sören intelmeiben, amely ugyan nem Istváné, aztán mégis igaz:

„Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ ostobaságain, meg fogod bánni; sírasd el, azt is meg fogod bánni; nevess a világ ostobaságain vagy sirasd el, mindkettőt meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostobaságain, vagy elsiratod őket, mindkettőt megbánod. Bízzál egy lányban, meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni. Akaszd fel magad, meg fogod bánni- ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni; vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Ez, uraim, minden életbölcsesség foglalata.”

-Most, hogy így elmeséltem az életüket, akár hátra is dőlhetnék malmozgatva, s hogy mégsem teszem, annak egyetlen igen nyomós oka van. Szarnak ezek mindenre, mindenféle értelemre, intelemre. Ha megérzik a pénz szagát, akkor nincsen cicó, mert náluk van a slukker. Azt mondja a köreiket képviselő szavakat cipelő jómunkásember, hogy hat és félmilliárdot már elővettek a ládafiából az évszázad építkezésére, de tök mindegy, végül mennyibe kerül a téboly fala, mindenképpen előteremtik. Mondjuk, efelől szemernyi kétségünk sem volt, ez okozza a legkisebb gondot. Van itt pénz arra, amire akarják, csak arra nincs, amire kéne.

De erre nagyon. Habár úgy néz ez ki, mint annak idején a nagy fáraók közmunkás programja, akik előszeretettel alkalmazták a gúlák építésekor ezt a módszert, ami már akkor is jól bevált. Nincsen új a Nap alatt. Mint kiderült, kilencszázan fognak szorgoskodni a felemelő munkálatokon, s hogy ne kerüljön plusz pénzbe, katonák építenek majd meg közmunkások. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a delírium fonatait rabokkal készíttetik, amely szintén ingyenbe van, akkor felmerül a kérdés: mi a kurvaisten kerül ezen ennyibe? Sejtések vannak csupán, vagy a pöngék rohadt drágák, amivel díszítik a falat, vagy valami ganajság van a dologban. Inkább az utóbbi, ezt azonban soha nem fogjuk megtudni bizonyosan, leginkább nemzetbiztonsági okokból. Még ki találnánk számolni, hogy egy kilométer kerítés uszkve százmillióba kerül, ami már döfi. És ami sokkal lehangolóbb, még meg se bánják az egészet. Na menj a picsába Sören!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum