Genetika

Mottó:

„Ma már, tíz év távlatából azt látjuk: mindaz, amit a magyar baloldal sajátosságának, genetikai hibából fakadó torzult karakterének gondoltunk, az valójában az európai baloldal karaktere.” By: Kövér László

Édesdrága házelnök úr, ezt igazán nem kellett volna. Ha úgyis tudja, hogy genetikailag hibás vagyok, ezért pedig minduntalan rárontok saját nemzetemre, mert nem szeretem a magyarokat, ezt az utolsó áramütést, amelyet a heréimre méretett pribékjeivel, fölösleges volt már eszközölni. Pörög a villanyóra, mi lesz így a rezsicsökkentéssel? Most már nekem mindegy, enélkül is mindent bevallok.

Igen, baloldali vagyok az önök kontextusában. Meg buzi, következésképp cigány. Mi több, bevándorló meg homeless, egyúttal keményen dolgozó kisember, aki eszméiben eltévelyedett. Kiismerhetetlen alak, irtandó fajta. Jól teszi, ha lesújt rám az igazságszolgáltatás vasökle, éppen ezért önkritikát gyakorolok pártunk felé, és boldogan várom – bármi legyen is – az ítéletet, és nagyon kívánom a megtisztító, átnevelő tábori életet.

??????????????????Örömmel tölt el, hogy fiamnak már nem kell átesni e felemelő procedúrán, őt már maguk nevelték az óvodában, meg az alsó tagozatban. Karakán kölök fiatal kora ellenére, kék a szeme, arca csupa derű, a mindennapos testneveléstől pitymalló izmai már duzzadni kezdenek. (Übermenschnek néz ki.) Igaz, olvasni nem nagyon tud, annyit épp, hogy a konzultációs leveleket megértse. Bár ő maga még nem kapott, de itt a lépcsőházban einstandolt egyet a Rózsika nénitől, és csillogó szemekkel forgatja.

Édes egy gyerek, bevándorlósat játszik a kis társaival. Viszont gond van. Még nem tudható, mi alakul belőle, hiszen az én rosssz génjeimet örökölte, következésképp, ha nem vigyáznak reá, ő is elcseszett baloldali lesz. Hibáztak, házelnök úr, nem ivartalanítottak időben. Erre jobban figyelhetnének, mert baj lesz. Meg az a kerítés, az is tökéletlen. Nem éri körbe a teljes országot, könnyedén ki-, és megkerülhető.

Javasolnám bővítését mindkét irányba, míg egyszercsak összeér a két oldal. Ott egy kis lukat kell hagyni az egyetlen ajtónak, amely fölé ezt a feliratot gondolom: Arbeit macht frei. Ez már bevált egyszer. Ha a rezsi nem szenvedi meg nagyon, áram is kéne bele. De beszélek itt össze-vissza, hiszen Önök jobban tudják. Aztán jöhetne Mengele – bocs – Mikola doktor, és vizsgálhatná az egész ország génjeit, különös tekintettel az ikrekre.

Ezeket képzelem életünket javítandó. Mindebből láthatja, hogy igyekezek én megfelelni az iránymutatásoknak, erősen dolgozok, hogy beilleszkedjek közmunkás társaim közé. Kérem, ha újra bevezetik a halálbüntetést, mindezt vegyék figyelembe. Elég lesz a tökeimet levágni, csak a nyamvadt életemet hagyják meg, ígérem, jó leszek, és még a lába nyomát is csókkal illetem akkor. Kitartás! Üdvözlettel: Gregor Samsa.

Ui: Fáj a hátam az almától.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!