Nemzeti tébolybolt

Azt hebegte valamely televízióban az egyik algeci, hogy azért má’ mégse a miniszterelnök urat kéne felelőssé tenni, ha ebben a rózsaszínű, barbie-szagú országban valamely emberjelmezbe bújt vadállat félholtra ver egy leányt oly igen fajsúlyos indokkal, hogy a barátja illegális bevándorló neki. Pedig dehogynem.

Épp a főgeci az, aki rászabadította az országra a gyűlölet mocskát konzultációs levelekkel, lélekemelő plakátokkal és borotvaéles kerítésekkel olyannyira, hogy ma már másról se hallani, olvashatni, mint a minket elözönlő hordákról. Okosba úgy mondják ezt, hogy tematizálta a közbeszédet, amely törekvése még a nála megszokottnál is hathatósabban sikerült.

Mint a fentiekből kitetszik, manifesztálódott az eszme, és valljuk be, ez azért mégis csak egy új szint, másfajta minőség. Igaz, már 2006-ban is látszott, hogy a mag, amelyet oly szorgalmasan veteget ez a rosszember, termékeny talajt talál a tátott, fogatlan szájjal artikulálatlanul ordítók körében, végül is, ez egy fix szavazói bázis, gondoskodni kell tudatuk öntözgetéséről, hogy el ne sorvadjon teljesen.

kép 2És indul is a locsolóautó. Van egy új lapjuk ezeknek, amelyet szélsebesen kellett gründolni, amikor a Lajos odahagyta az ’egyatáboregyazászlót. Ez a frissen megvilágosodott nyomdaipari termék a Napi Gazdaság névre hallgat, tele van csupa jószándékú hírek szerelmeseivel, akik a szerelmesek híreit gyártják doszt. A miniszterelnök úrba beleveszettek híreit, nekik tetsző tartalommal. Az nem baj, ha nem igaz. A valóság pitiáner dolog az eszméhez képest.

Nos, hogy a történéseknek nyoma maradjon, íme: „Két, a közelmúltban illegálisan Magyarországra érkezett bevándorló rabolta ki kedden az egyik mórahalmi ékszerboltot – értesült a Napi Gazdaság rendőrségi forrásokból. A két férfi a rendőrség tájékoztatása szerint kedden este fél hat körül ment be az üzletbe, megkötözték az eladót, és a zsákmányolt aranyékszerekkel elmenekültek a helyszínről. Az eladó nem sérült meg. A rendőrség rablás miatt nyomoz.”

Update: a cikket már nem lehet megtalálni a Napi Gazdaság honlapján, az eredeti cikkre kattintva az újság címlapja jön be. A Csongrád megyei rendőrség most azt közölte, nem igaz a hír. Ezt a lélekemelést a vs.hu-ról ctrlc-ctrlv-ztem, mert oly igen fölkeltette a figyelmemet, és mert mindez egyszerűségében is oly tömör, hogy elvenni belőle vagy hozzátenni nem lehet. Mondhatni, ez a hír. Sajnos, ámde mindez jól példázza, hogyan működnek a dolgok itten.

Az ennél valamivel szebb időkben, amikor még nem volt geci a geci, az MN nevű papírhalom fejlesztette tökélyre a módszert. Címlapon harsogott mindenféle baromságot általában a szocikról, akik akkor a fő gonoszok voltak, aztán pert veszítve valamely eldugott helyen igazítottak helyre. De az MN már megszelídült, továbbá a szocik sem oly tényezők, hogy érdemes volna nyomdafestéket pazarolni rájuk.

Ámde és méginkább pláne. Mindaz, ami akkor volt, pufók óvodás kakaózsúr ahhoz képest, mint ami most történik. Harcos antikommunistából most fordul át a rendszer fasisztába, s ebben a Napi Gazdaság játssza a Völkischer Beobachter szerepét, és most nem viccelek. Mert igen, a miniszterelnök úrnak felelőssége van abban, ha az általa kézivezérelt sajtótermék álhírei nyomán és miatt is valamely emberjelmezbe bújt vadállat félholtra ver egy leányt oly igen fajsúlyos indokkal, hogy a barátja illegális bevándorló neki. Itt tartunk most, nem épp sehol.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum