Hat a méreg

Orbánnak megint sikerült, aminek úgy tűnik – ha másnak nem is – nagy mágusa: totálisan meghülyítette a népeket ezzel a bevándorlós pörformansszal. Sajnos olyan szinten meglehetősen kevesen vannak itt minálunk, mint a Comedy Central, amely csatorna a héten valamelyik estére tematikus adást szervez „Nemzeti konfrontáció” címmel, ahol is – az előzetesek szerint – a maga sajátos stílusában fogja helyre tenni az egész menekültügyi kérdést.

Már előre röhögök, ám sajnos mindezt meglehetősen kevesen nézik majd, és még kevesebben lesznek, akik föl is fogják az üzenetet. Másokból meg – a többségből – ha épp arrafelé nyomogatja a távirányítóját, és fönnakad a szeme, kiszökik majd az állat, mint egyre több emberből itt a környezetemben.
fal
Mivelhogy így vagyunk a huszonegyedik században, ami felettébb sajnálatos, ám a mai magyar viszonyokat vizsgálva egyáltalán nem meglepő. Tegnap is fültanúja voltam óhatatlanul három meglett férfi honfitársunk felemelő eszmecseréjének, és majdnem leestem a hokedliról.

Ne mondja nekem most már senki sem azt, hogy ez az emegy nem hasznos a kurzus számára. Dehogynem. Bármennyire kevesen is nézik, aki ennek a csecsén csüng, az garantáltan meghülyül, mint ez a három is. Mint a Bibliát, úgy mondták föl az onnan tanult leckét, és nem épp higgadt stílusban, hanem egymást hergelve, amely azt eredményezte, hogy a hangjuk is egyre inkább közelített a magas céhez, éppen csak el nem pattant a húr.

Tisztára gyűlölet félóra volt, annak minden klasszikus vonásával. Azt most nem ecsetelném bővebben, hogy a hármak mi mindent nem tettek képzeletükben ezekkel a menekülő szerencsétlenekkel, és ami még ennél is szomorúbb, a szemükön látszott, hogy ha most a kezeik közé kerülne egy „olyan”, ott helyben föl is koncolnák. Így vagyunk.

A fél országból Betyársereg meg Magyar Gárda lett. De hát ez volt a ki nem mondott, sőt sokkal inkább eltitkolt cél megint. Szavazatok szerzése mindegy, honnan, mindegy, hogyan. Most épp így. Nem véletlen, hogy a friss felmérések szerint a Fidesz zuhanása megállt, mögötte stabilan második a Jobbik. A gyűlölet anatómiájából így alakul az új koalíció. Meneküljetek!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!