MacskaTomi Sturmabteilungja

kép 1Egyébként jelzem csak: Röhm is ölég csúnyán végezte. Ennyit fölütésként. De. Van nekünk itt a Kárpátok alatt egy barmunk. Igaz, több is, de most épp ez a Tomcat került a reflektorok fényébe, aki szervezett egy úttörőcsapatot Tolvajkergetők címmel – mint egy De Sica filmben -, akik angyalaim azzal szórakoznak, hogy megvédik a hazát a tudjukkiktől, és ehhez bicikliket raknak ki csaléteknek. Beetetik a delikvenst, mint valami méretes pontyot, hogy harapjon rá. Az éhes ponty meg harap, az olyan. Idáig őrsi foglalkozásnak elmegy, az már kevésbé, hogy utána a horogra akadt jómunkásembert saját hatáskörben meg is gyakják. A vak komondorra nem tudják ráfogni egyelőre a népnevelőnek szánt pörformanszt, ezért MacskaTomi átmenetileg a rendőrség hatáskörébe került, amely tény fölöttébb megnyugtató. Lenne, ha nem jelezne ez az egész a mi kis népünk agyában végbe menő sajátságos folyományokat. Ámde jelez.

Óhatatlan igény mutatkozik bizonyos emberszerű tünemény társainkban, hogy saját hatáskörben rendezzék le a világ folyását. Mindez a macskajaj, amely most épp kiviláglott, a jéghegy csúcsa csak, és nem is előzmények nélkül való. A Kossuth tér körbe hugyozásával kezdődött, amely idilli állapotot jelenlegi vezénylő csillagunk is aláírta a maga módján kordonokat bontva. Aztán a tévé székházánál lezajlott lélekemelő történések is csak erősítették a képet, hogy itt mindent lehet, ráadásul és pláne, hogy utána meg az egész sundámbundám szerzője, a mi csillagunk nekilátott a rendőröket basztatni, mert a hősök szemét kilövette a Fleto. A dolgoknak vannak eredői, s mint kitetszik, folyományai is bőségesen. Azon most épp nem rugóznék, hogy hol maradt a pár tasli és koki, mert minek. Ócska mutogatás volna, holott a napocskánál is világosabban látszik, itten az egész ország annak rendelődött alá, hogy ez a mi mostani gecink még valahogyan pár szavazatot zsebre rakhasson – vélekedése szerint -, hogy kétes dicsőségét megfejelje pár nappal.

kép 2Így megy ez. Ezt szolgálja a halálbüntetés újbóli lebegtetése, amely eszme az ilyen macskafélék vértől iszamos agyát óhajtott kielégíteni röpke időre, és egyben generálni is lázárjaikat, amellyel egyszersmind szülőjükké is válik. Most épp megint Európa a hülye, amely töketlen alakulat telefonbeszélgetésre hívja a mi születőben lévő Führerünket ahelyett, hogy picsán rúgná, mint azt már nagyon régen meg kellett volna tennie a Néppártnak nevezett impotens alakulatnak. De nem teszi. Magunknak kéne kézbe venni dolgainkat, és mindenféle eufemizmus nélkül bevallani, hogy fasizálódunk, annak minden kellékével és díszletével. Érpatak csak a hab, a kicsapódott eszencia, de van nekünk miskolci házbontásunk, Betyárseregünk, és még ki tudja hányféle gyönyörök. Megyünk valami szürkébe borult úton egy őrült hálójában. Ez Magyarország, amit így szeretnek a köztévében. Szép új egy világ, efelől csöppnyi kétség nem mutatkozik.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,
3 hozzászólás “MacskaTomi Sturmabteilungja
  1. tomcat szerint:

    Örülök, hogy előre ítéletet hirdetsz az ügyemben, de esetleg a valóság tényeit nem szeretnéd ellenőrizni, mielőtt teleokádod a világot a véleményeddel?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!